Az első székesfehérvári páncélosütközet
Az első székesfehérvári páncélosütközet
A 3. Ukrán Front sávjában is adódtak problémák. Tolbuhin marsall december 19-én a 4. gárdahadsereg számára nyugati-északnyugati irányban a bekerítés nyugati (külső) arcvonalaként az Almásfüzitő vasútállomás – Tata – Bánhida – Kecskéd – Pusztavám – Mór – Isztimér – Várpalota – Öskü – Balatonfűzfő vonal elérését rendelte el.56
56 Tóth 127. o.
Ez december 30-ig – amikor a hadsereg a december 12-i főparancsnoki utasításnak megfelelően megkezdte ideiglenes védelmi állásainak kiépítését – csak részben valósult meg.
A front északi irányú támadásának balszárnyán harcoló 4. gárdahadseregnek Székesfehérvár december 23-i elfoglalása után a várostól délnyugatra lévő német-magyar csapatok körülzárása és megsemmisítése céljából egy lövészhadtestével és a 7. gépesítetthadtesttel ki kellett volna jutnia a Mór – Várpalota vonalra, de ezt a szovjet csapatok többszöri határidő-kitolás (utoljára 1945. január 2.) ellenére sem tudták megvalósítani.
A front páncélosveszteségeit növelte, hogy 46. és 4. gárdahadseregének támadási üteme kezdetben sokkal lassabb volt a vártnál, ezért Tolbuhin marsall december 21-én és 22-én a Margit-állásban védekező német-magyar erők harcászati mélységének teljes áttörésére a már bevetett önjáró tüzérezredeken57 kívül kénytelen volt ütközetbe vetni a hadseregek, majd a front későbbre tartogatott sikerkifejlesztő lépcsőit is (a 2. gárda-gépesítetthadtestet 167, a 7. gépesítetthadtestet 107 és a feltöltésről beérkezett 18. harckocsihadtestet 227 páncélossal) összesen legkevesebb 500 harckocsival és önjáró löveggel.58
57 A szovjet frontok és hadseregek nagy mennyiségű önjáró löveggel rendelkeztek, amelyeket önálló önjáró tüzérezredekbe szervezve a lövészcsapatok harcának támogatására vetettek be. A legnagyobb számban a SZU-76 típusú önjáró lövegeket alkalmazták.
58 Tóth 132. o. A szovjet páncélosok mennyiségéhez lásd Szabó B. 1980 55. o. és Veress D. Csaba: A Dunántúl hadi krónikája 1944-1945. (Budapest, 1984.; a továbbiakban: Veress D.) 81. és 85. o. Az 5. gárda-lovashadtest is a front gyorscsoportja volt, de három harckocsiezredének és egy önjáró tüzérezredének állományáról nem találtam megbízható adatokat.
48A 4. gárdahadsereg támadási ütemének lassításában a legnagyobb szerepet a Balaton és a Velencei-tó között december 20-ára tervezett, de a szovjet támadás következtében már meg nem indított német ellentámadás, a „Spätlese” fedőnevű hadművelet céljából összpontosított német páncéloscsapatok játszották. A Fretter-Pico-seregcsoport 1944. december 15-i adatok szerint meglévő 410 harckocsijából és rohamlövegéből csupán 157 páncélos (38 százalék) volt bevethető állapotban.59 Ehhez a mennyiséghez hozzá kell számolnunk a december 19-ig beérkező német 3. páncéloshadosztály bevethető 42 harckocsiját és 27 rohamlövegét, a 6. páncéloshadosztály bevethető 107 harckocsiját és 13 rohamlövegét,60 a 130/I. páncélososztály meglévő 60 Panther harckocsiját, a 6/I. páncélososztály meglévő 60 Panther harckocsiját és a 208. páncélososztály meglévő 31 Panzer IV harckocsiját.61 Ezek alapján december 20-án becslésem szerint körülbelül 470 bevethető német harckocsi és rohamlöveg vette fel a harcot a támadó szovjet páncélosokkal.
59 Bundesarchiv-Militärarchiv in Freiburg (a továbbiakban: BA-MA) N 756/89.
60 HL KTB/HGr. Süd Wochenmeldungen Stand vom 16. 12. 1944 (627. tekercs 7 211457. felvétel).
61 Jentz, Thomas L.: Die deutsche Panzertruppe 1943-1945. Band 2. (Wölfersheim-Berstadt, 1999.; a továbbiakban: Panzertruppe) 176. és 222. o.
Viszont nem minden német páncélos a 3. Ukrán Front ellen került bevetésre. Miután december 20-án Budapesttől északra a 2. Ukrán Front is megindította támadását, a német 3., 6. és 8. páncéloshadosztályok zömét itt alkalmazták:
Hadosztály
|
Panzer
IV
|
Panther
|
Jagdpanzer
IV
|
Panzer
IV/70 (A)
|
Roham-
löveg
|
Jagdpanzer
38(t)
|
Összesen
|
|---|---|---|---|---|---|---|---|
3. pc.ho.
|
–
|
–
|
17
|
13
|
10
|
–
|
40
|
6. pc.ho.
|
30 +1562
62 A hadosztálynak alárendelt 26/I. páncélososztály vegyes páncélosszázadának járművei.
|
663
63 Lásd az előző jegyzetet.
|
13
|
–
|
–
|
–
|
64
|
8. pc.ho.
|
8
|
–
|
6
|
–
|
–
|
8
|
22
|
Összesen
|
53
|
6
|
36
|
13
|
10
|
8
|
126
|
1. számú táblázat: a német páncéloshadosztályok bevethető páncélosai az első garami páncélosütközet kezdetén, 1944. december 22-én.64
64 HL KTB/HGr. Süd Wochenmeldungen Stand vom 16. 12. 1944 (627. tekercs 7 211457. felvétel), valamint Stoves 1994 30., 58. és 67. o.
A német harckocsik, rohamlövegek és vadászpáncélosok elegendő támogató gyalogság hiányában csupán helyi ellenlökéseket indíthattak.
Székesfehérvár körül súlyos harcokkal járó páncélosütközet alakult ki, amelyben német adatok szerint december 20-23. között a szovjetek 216 49harckocsiját és önjáró lövegét lőtték ki.65 A német-magyar csapatok ugyan visszafoglaltak kisebb területeket és a támadó szovjet csapatoknak mind haditechnikában, mind pedig élőerőben igen jelentős veszteségeket okoztak, de a Margit-állás védőöveinek megtartására (tehát területvédelemre), s ezzel Budapest nyugatról való bekerítésének megakadályozására ezek az alapvetően páncélosokkal felszerelt csapatok alkalmatlanok voltak.
65 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 24. 12. 1944 (627. tekercs 7 211872. felvétel).
A német páncéloscsapatok harcászati fölényére utalhat a következő adatsor is: a 6. páncéloshadosztály (beleértve a Dunától délre bevetett páncéloscsoportjának kiemelkedő eredményeit is) 1944. december 22-29. között jelentései szerint egyebek mellett 222 szovjet harckocsit és önjáró löveget, nyolc felderítő páncélgépkocsit és páncélozott szállítójárművet, 124 páncéltörő ágyút és 42 tehergépkocsit lőtt ki. Ezzel szemben a hadosztály kijavíthatatlanul csak 23 saját harckocsit és rohamlöveget veszített.66
66 HL KTB/Hgr. Süd Kr-Fernschreiben an Gen.Kdo. LVII. Panzerkorps Ia vom 30. 12. 1944 (627. tekercs 7 211911. felvétel).
A 2. és 3. Ukrán Front ellen harcoló német-magyar csapatok december 20-28. között Budapesttől nyugatra és északra összesen 415 szovjet páncélos kilövését jelentették.67 A korábban is alkalmazott „kilövési arány” alapján ez ismét körülbelül 330 harcjármű elveszítését jelenti.
67 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldung vom 31. 12. 1945 (627. tekercs 7 211917. felvétel).
Az elszántan védekező német-magyar csapatok tehát lassították a két szovjet front hadműveletét, de ennek ellenére december 26-án reggel a szovjet 18. harckocsihadtest és a 4. gárda-lövészhadosztály már Esztergomot támadta. A várost kisebb német egységek mellett a magyar 2. honvéd páncéloshadosztály alakulatai tartották. A szovjet harckocsik feltartóztatására Dorognál a magyar 24/1. honvéd rohamtüzér-üteget, Esztergom-Kenyérmezőnél pedig a 20. honvéd rohamtüzérosztály részeit vetették be. Esztergom öt órás harc után elesett. Az utóvédként harcoló és északi irányban utolsónak visszavonuló 24/1. rohamtüzér-üteg járművei mögött a németek a Mária Valéria-hidat is felrobbantották.68
68 Veress D. 89. o.
Tolbuhin marsallt a 3. Ukrán Front eredményei közel sem elégítették ki.69 Különösen a 4. gárdahadsereg által elért vonal maradt el a kitűzött céloktól. Ennek megváltoztatása céljából a marsall csupán a hadsereg jobbszárnyát rendelte védelembe a bekerítés külső arcvonalán, a hadsereg centrum- és balszárny-alakulatainak tovább kellett folytatniuk támadásukat 50Mór és a Balaton északi partvidékének elfoglalásáig. Ez – mint ahogy már utaltam rá – 1945. január 1-ig nem sikerült, s így a német-magyar csapatok Székesfehérvártól északnyugatra és nyugatra megtartott előnyös állásaikból betekinthettek a 4. gárdahadsereg állásaiba.70 Ennek a körülménynek a későbbiekben a szovjet gárdahadseregre nézve meglehetősen súlyos következményei lettek.
69 Tóth 138. o.
70 Fejezetek hazánk felszabadulásának történetéből (Budapest, 1960., a továbbiakban: Fejezetek) 67. o.
