232 1945. február 23. Részlet Beregfy Károly honvédelmi miniszter előadásából az 1945. február 23-án megtartott koronatanácson a …
232
1945. február 23.
Részlet Beregfy Károly honvédelmi miniszter előadásából az 1945. február 23-án megtartott koronatanácson a katonapolitikai helyzettel kapcsolatban, amelyben Budapest védelmére is kitért.
1945. február 23.
Részlet Beregfy Károly honvédelmi miniszter előadásából az 1945. február 23-án megtartott koronatanácson a katonapolitikai helyzettel kapcsolatban, amelyben Budapest védelmére is kitért.
A honvédelmi miniszter előadása az 1945. február 23-i koronatanácson
[…]
b./ A Budapest birtokáért vívott súlyos harcokban az egyidejűleg D-ről és É-ról támadó orosz erőknek sikerült a Budapest felmentésére a Dunáig előretört saját erőinket a Balaton—Velencei-tó vonalára visszaszorítani. Ilyen körülmények között a még négy héttel ezelőtt bezárással fenyegetett orosz erők felszabadultak, és közvetlen összeköttetésbe jutottak a Dunaföldvár térségéből É felé támadó orosz seregtestekkel.
c./ Az előbbiekben ismertetett eseményekkel egyidejűleg Buda ellen megindult a döntő roham. A várost súllyal Ny-ról támadták, hogy a vár és a Gellérthegy által alkotott bástyaszerű védelmi rendszert kettévágják, majd külön-külön, mint életképtelen részeket felszámolják. A harc több helyen már a tüzérségi állásokban folyt, amikor a szűk térre összeszorított hídfő kettévágása bekövetkezett. Ekkor a védők parancsot kaptak a kitörésre. Az adott helyzetben ez volt a legmegfelelőbb megoldás, mert evvel formailag elkerültük a teljes leveretés látszatát, és egy esetleges ellenállás-beszüntetési parancs demoralizáló hatásának is elejét vettük. A parancs vétele után az összeköttetés megszakadt, és azóta csak az ellenség, illetve az időjárás által erősen zavart repülőfelderítési jelentések alapján adódtak támpontok a kitört részek helyzetére vonatkozólag. Mindeddig a több ezer főre tehető kitört erőből összesen kerek 600 főnek sikerült saját vonalainkat elérnie. A védők a rendkívül súlyos ellátási viszonyok, a fellépett járványos betegségek, a bennszorult polgári lakosság leírhatatlan szenvedései és az elg. szünet nélküli aknavető- és repülőbomba-tüzében is a végsőkig példás szívóssággal és becsülettel harcoltak.
A főváros megmentése érdekében úgy katonailag, mint diplomáciailag minden erőfeszítést megtettünk.
A katonai vezetést teljes mértékben áthatotta a főváros sorsáért érzett felelősség súlya, és a maga részéről mindent elkövetett, hogy Budapest felmentését, de legalább a bentszorult polgári lakosság és a felszaporodott sebesültek megmentését elérje.
Az előbbi cél érdekében minden rendelkezésre álló erőtartalékunkat összefogtuk és a német vezetés rendelkezésére bocsátottuk. Nevezetesen:
1./ Napokon belül feltöltöttünk és az arcvonalba bevetettünk 2 gy., 1 hu., 1 pc.ho.-t (23., Szt. L.93, I. hu., 2. pc.).
93 Szent László hadosztály.
2./ Újabb feltöltést biztosítottunk 1 gy.ho. részére (25).
3./ Igénybe vettük és a harcoló alakulatokhoz irányítottuk a párt által rendelkezésre bocsátott ifjú hungaristákat.
4./ A rendelkezésre álló csekély számú légierő teljes bevetésével vettünk részt a városnak légi úton történő ellátásában.
5./ Budapestről felmerült kívánság alapján, melyet a nemzetvezető is magáévá tett, javaslattal fordultunk a HGr. Südhöz, hogy tegye lehetővé a szorongatott Budapest védelmének alátámasztására eje.csapatoknak repülőgépekről történő bedobását a városba.
160A Hgr. Süd közlése szerint a javaslat végrehajtására már nem volt lehetőség, mert egyrészt ekkor már a Vérmező elesett, s az ejtőernyősök leszállására alkalmas térség nem állott rendelkezésre, másrészt sem lgv., sem vadászvédelem nem volt biztosítható. Mindezeken túlmenően összesen csak 100 fő ugrásra is kiképzett emberünk volt. Ezek a Szt. László ho. gyalogságának gerincét képezik. A többi hős ejtőernyőseink már a Duna-Tisza közti harcokban véreztek el Budapest védelmének legszilárdabb gerincét képezve. Kivonásukat állandóan követeltem, de minden rangú német vezető kérve kérte ezt a kiváló hős csapatot, mint nélkülözhetetlent meghagyni.
Ezen túlmenő erőfeszítésekre nem volt lehetőségünk, mert ehhez elsősorban anyagi alapjaink (fegyverzet és felszerelés) hiányoztak. Fegyverzet nélkül az amúgy is számbeli túlsúlyban lévő elg. ellen nem vethettünk be tömegeket – mint ezt kétségtelenül jóhiszemű és jószándékú kívülállók szeretik elképzelni[!].
A polgári lakosság bentszorult részének és a sebesültek megmentésének érdekében még 1945. január 9-én a német vezetéssel összhangban elfogadtuk a nemzetközi Vöröskereszt ajánlatát, mely szerint Budapest körül átmeneti fegyverszünet létesítésére tesznek javaslatot, hogy ennek keretében kihozzák a városból a sebesülteket és a polgári lakosságnak azt a részét, amely az ostrom megpróbáltatásait már nem bírja.
Az ajánlat eredménytelensége minden valószínűség szerint a szovjet hadvezetőség előttünk nem ismeretes állásfoglalásán múlott.
A teljes helyzetkép megvilágításához tartozom még annak megállapításával, hogy a Budapestért vívott csata és a meg nem erődített városnak ötven napos – a hadtörténelemben szinte példa nélkül álló – hősies ellenállása nem volt céltalan, mert:
aa./ a magyarországi térségben lévő orosz erők jelentékeny részét majdnem két hónapon keresztül lekötötte. Ezek az erők (hozzávetőlegesen 20 ho., nagyobb különleges kötelékek és közel 1000 repülőgép) hiányoztak ahhoz, hogy ez alatt az idő alatt az orosz hadvezetőség akár a Balaton és a Dráva között az olajvidék elfoglalására, akár a móri horpadáson keresztül a Dunántúl szívén, vagy a Dunától É-ra a Kisalföldön át a Bécsi-medencébe döntő támadást indítson, s ezáltal kedvező előfeltételeket teremtsen a sziléziai előretörés továbbviteléhez.
bb./ A saját részről végrehajtott felmentési kísérletek elhárítása az ellenségektől 5138 fogoly és 80 000 fő véres veszteséget, 1045 páncélos, 2727 löveg, 3114 aknavető és 2553 darab jármű veszteséget követelt, ezek pótlása csak más arcvonalrészek terhére történhetett.
cc./ Biztosította az időt ahhoz, hogy a december első felében a Balaton és a Velencei-tó között bekövetkezett váratlan orosz áttörés következtében felborult és darabokra szakított arcvonal újra rendeződjék, megszilárduljon és új erők ideirányításával megerősödjék.
dd./ Kétségtelenül rámutatott arra is, hogy épp az oroszok kimeríthetetlennek tartott embertartalékai is végesek, és ma már a magyar térségben elfogyó orosz erőket a szláv segédnépek kénytelenek pótolni.
ee./ De kétségtelenül rámutatott arra is, hogy éppen a Duna-medence az a terület, ahol az igen kedvező katonaföldrajzi adottságokon túlmenően is aránylag a legkisebb erő befektetésével az oroszokkal szemben a leggyorsabb és legátütőbb eredményt lehet elérni.
ff./ Erkölcsi szempontból a „hősi életszemlélet” ragyogó példájával szolgált, mert megmutatta, hogy lehet önfeláldozóan a végsőkig kitartva harcolni, ha a sors úgy akarja.
Ha ilyen megfontolások mellett nézzük a fővárosunk pusztulását és elveszítését, akkor nem eshetünk tévedésbe, az áldozatok nem tekinthetők céltalannak, mert az 50 napos hősi küzdelemnek értelmét fogjuk látni.
HL VKF 1945. 1. vk. oszt. 5.114. sz. irat.
