A Vörös Hadsereg direktívái
A Vörös Hadsereg direktívái
A szovjet Legfelsőbb Főparancsnokság először 1944. augusztus 29-én adott ki olyan direktívát,96 amely tartalmában már a magyar területeket is érintette. A 3. Ukrán Front számára Dobrudzsa és Bulgária irányában szabta meg a továbbtámadás irányát, egyben alárendeltségébe utalta a szovjet Dunai Flottillát.
96 A direktíva, oroszul „szlavka”, a legfelsőbb hadvezetéstől származó hadműveleti utasítás volt.
A 2. Ukrán Frontot a direktíva hadműveleti szempontból két részre osztotta. A bal szárny 27. és 53. hadserege, valamint a 6. gárda-harckocsihadsereg számára nyugati irányú támadást határozott meg. Szeptember 7-ére a három hadseregnek el kellett érnie Pitesti körzetét, majd tovább kellett támadnia a Vaskapu irányába. A jobb szárny 7. gárdahadseregnek, a 40. hadseregnek és Gorskov tábornok lovas-gépesített csoportjának a Keleti-Kárpátok hágóit kellett birtokba vennie a Máramarosi-havasoktól az Ojtozi-szorosig. Szeptember 7-ére ki kellett jutnia, a Beszterce– Kolozsvár–Nagyenyed–Nagyszeben vonalra, be kellett fejeznie Románia moldvai területeinek elfoglalását, majd tovább kellett támadnia Szatmárnémeti irányába, egyben elő kellett segítenie a 2. Ukrán Fronthoz jobbról kapcsolódó 4. Ukrán Front átkelését az Északkeleti-Kárpátokon.
A következő szovjet direktíva egy héttel később, pontosan azon a napon jelent meg, amikor a magyar 3. hadsereg megindította támadását Dél-Erdély visszafoglalására, és abban különbözött az augusztus 29-itől, hogy nem a 2. és 3., hanem a 2. és 4. Ukrán Front tevékenységéről intézkedett. 188Szeptember elején ugyanis a szovjet hadvezetés már e két front együttműködésével számolt az erdélyi és magyarországi hadszíntéren. A 4. Ukrán Front számára azt a feladatot szabta, hogy törjön át az Északi-Kárpátokon, jusson ki Ungvár–Munkács térségébe, majd támadjon tovább Csap–Nyíregyháza irányába és bal szárnyával teremtsen összeköttetést a 2. Ukrán Fronttal.
A 2. Ukrán Front jobb szárnyának (40. hadsereg, 7. gárdahadsereg) meg kellett gyorsítania átkelését a Keleti-Kárpátokon. A jobb szárny támadásának elősegítésére a hadseregcsoport centrumában a 27. hadseregnek és a 6. gárda-harckocsihadseregnek, eltérve az előző direktívában meghatározott feladattól, a Déli-Kárpátok hágóin átkelve támadást kellett indítania Nagyszeben–Kolozsvár irányába, és szeptember 15-ére ki kellett jutnia a Szatmárnémeti–Kolozsvár–Déva vonalra. A 6. gárda-harckocsihadsereg ezen belül külön feladatot is kapott: mindkét hadtestével harcba lépve, közbeeső támadási célként, el kellett foglalnia Medgyest, illetve Gyulafehérvárt. Az 53. hadseregnek szintén jobbra kellett fordulnia, s a Déli-Kárpátokon átkelve, az előbbi két hadsereghez nyugatról kapcsolódva, Petrozsény–Déva irányú támadással 19-ére el kellett érnie Lugos vonalát. A Kárpátoktól délre a 46. hadseregnek az 53. hadsereg 75. lövészhadtestével együtt kellett folytatnia a támadást nyugati irányban, Szörényvár (Turnu Severin) céllal. Távolabbi feladatként a front egésze számára a Nyíregyháza–Szeged vonal elérését határozták meg.
A direktíva kettéosztotta Gorskov tábornok lovas-gépesített csoportját, de nem szüntette meg, mint hadsereg-szintű szervezeti köteléket. A 23. harckocsihadtestnek, az arcvonalból (az Ojtozi-szorosból) kilépve és a Kárpátokat délről megkerülve, át kellett csoportosulnia Brassó térségébe, ahonnan szeptember 8-án támadásba kellett lépnie Csíkszereda irányába. Mivel a számára megjelölt hadműveleti cél eredetileg is Csíkszereda volt, s a Gorskov-csoport másik hadtestének, az 5. gárda-lovashadtestnek továbbra is abban az irányban kellett támadnia a Székelyföld keleti szélén fekvő hágókból, a két hadtestnek a városnál találkoznia kellett. A szovjet hadvezetés e manőverrel kívánta 189bekerítni a Székelyföld déli részén harcoló német–magyar csapatokat. A 2. Ukrán Front jobb szárnyának a Nyírségben kellett összeköttetésbe lépnie az északkelet felől érkező 4. Ukrán Fronttal. Ez volt a szovjet hadvezetés elképzelése a magyar 1., a német 8. és magyar 2. hadsereg hadműveleti szintű bekerítésére.
A szovjet 6. gárda-harckocsihadsereg, illetve a 27. és 53. hadsereg nem várta be a Legfelsőbb Főparancsnokság szeptember 5-i direktíváját. A 2. Ukrán Front parancsnoka, Malinovszkij marsall előzetes intézkedései, illetve a hadihelyzet alakulása folytán, a visszavonuló német csapattöredékek üldözése közben már 4-én behatoltak a Déli-Kárpátok román kézen levő átjáróiba. A német 4. légiflotta felderítő gépei jelentették is szovjet oszlopok megjelenését a Brassóba átvezető Tömösi-, és a Nagyszebenbe átvezető Vöröstoronyi-szorosban. A szovjet 23. harckocsihadtest Malinovszkij utasítására szintén szeptember 4-én, a direktíva kiadása előtt kezdte meg a manőver végrehajtását.
