A PÉCSI MAGYAR KIRÁLYI HONVÉD HADAPRÓDISKOLA
20A PÉCSI MAGYAR KIRÁLYI HONVÉD HADAPRÓDISKOLA
Az előzőekben említett két hadapródiskola és az egy honvéd főreáliskola felállításának helyéről az 1897. évi XXIII. tc. nem tett említést. A törvény hatályba lépését követő tárgyalások során, egymással versengve, több város neve merült fel, többek között Pécs városáé is. A király végül is 1897. június 6-án a honvédelmi miniszter azon előterjesztését fogadta el, hogy a honvéd katonai főreáliskola székhelye Sopron, a két hadapródiskoláé Nagyvárad és Pécs legyen.
Pécs nem érdemtelenül kapta meg a sok pályázó közül az egyik hadapródiskolát. Ebben az időben Pécsett jelentős nagyságú helyőrség volt. Egy császári és királyi gyalog-, egy honvéd lovasdandár-parancsnokság, egy közös és egy honvéd gyalogezred, továbbá a 8. honvéd huszárezred, valamint a pécsi háziezrednek és az 52. közös gyalogezrednek pótzászlóaljai állomásoztak a városban. Két főiskolájával – Jogakadémia és Hittudományi-akadémia –, fiú- és leány-középiskoláival Magyarország városai között az elsők között állott. Mint püspöki és vármegyei székhely, az ősi kultúrjavak, a vallásosság, valamint a nemzeti szellem hordozója és fellegvára volt. Vasúti összeköttetései kedvezőek, fekvése, a Mecsek lábánál, elsőrendű és egészséges. Sok nagyobb várost megelőzve már 1891-től vízvezetéke volt kitűnő mecseki forrásvízzel.
A város, komoly anyagi áldozatokat is vállalva, nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta a javára szóló döntést. A hadapródiskola céljaira Pécs városa a szigeti országút mentén ajánlott fel telkeket. Egy bizottság, melynek szakértő tagja volt az akkor már neves építész, Alpár Ignác, 1897. július 9-én már meg is szemlélte a kijelölt területet (22 katasztrális hold és 96 négyszögöl), melyből végül is a hadapródiskola céljaira ténylegesen 20 katasztrális holdat és 39 négyszögölnyi területet sajátítottak ki és használtak fel.
Az épületegyüttes tervezési feladataival a Honvédelmi Minisztérium a millenniumi történelmi emlékmű zseniális alkotóját, Alpár Ignácot bízta meg. A feladat nem volt könnyű. Az intézet főépületében 400 hadapródnak kellett helyet, éspedig háló- és nappali, valamint előadótermeket biztosítani. Itt kellett elhelyezni az iskolaparancsnokságot, a zászlóalj-parancsnokságot és a századparancsnokságokat is. Itt kapott helyet a gazdasági hivatal, a kápolna, a díszterem, az étterem, a könyvtár, a fizikai és a kémiai előadótermek, a tornaterem, a tiszti és altiszti szobák, az alagsorban pedig az uszoda. Összesen 162 helyiségről kellett a tervezőnek ebben az épületben gondoskodnia.
Ezen kívül tiszti lakóépületet, raktárépületet fogdával, legénységi pavilont, gyengélkedőházat, nyári uszodát, korcsolyapályát, teniszpályákat kellett építeni.
Alpár Ignác ezúttal is remekelni akart. Nem elégedett meg a szokásos tagolással – mint tette azt a Nagyváradon és Sopronban épülő intézeteknél, vagyis a bejárati rész némi előrehozásával és az emeleti részek hangsúlyozásával –, hanem díszes külső ablakkeretekkel eltüntette az úgynevezett kaszárnyastílus egyhangúságát, az épület középső részét és a homlokzati front két szárnyát pedig jelentősen előrehozta. A kapuzatot barokkos keretbe helyezte, két izmos oszlop között a bejárat felett a felirat:„Armis et litteris”.
21Garay Lajos m. kir. igazgatótanár (alezredesi rendfokozatnak felelt meg), aki az intézet tanára volt még az én időmben is, „A pécsi magyar királyi honvéd hadapródiskola története” című munkájában így írta le az Alpár Ignác tervezte főépület külsejét: „A kapuzatot barokkos keretbe helyezte két izmos oszlop között, s az oszlopokat összekötő párkányos rész fölé díszes harci jelvényeket helyezett. Az első emelet fölé hármas erkélyt iktatott be oszlopos védőkorláttal. Innen indultak ki a két felső emeletet átfogó korintusi féloszlopok és pilaszterek, hogy félköríves összehajlásuk fölött a díszes homlokzat fölé emeljék az épület állami rendeltetését jelző hatalmas magyar nagycímert, mely mögött és mellett a díszes külsőhöz méltó tagolása van a tetőzetnek is. A homlokzati rész két szárnyán megismétlődnek ugyanezek a motívumok: az ablakok alá helyezett rácskorlát, hatalmas lábazatból kiinduló, két emeletet összefogó pilaszterek, a tetőpárkányzat a Zsolnay-féle vázadíszekkel, a kúpalakú sisakos tetőrészletezések. Ez elemek már nemcsak az egyhangúság megszüntetését célozzák, hanem magasabb ízlés, művészi igények kielégítését jelentik.”
Alpár Ignác ma is szinte hihetetlennek tűnő rövid idő alatt, 1897. augusztus 1-jére elkészült a tervekkel, így a honvédelmi miniszter megbízottja már 1897. augusztus 12-én építési engedélyért folyamodhatott Pécs város törvényhatóságához, kérelméhez mellékelve 18 db tervrajzot. Pécs város az építési engedélyt napokon belül megadta, s még ugyanazon a napon, 1897. augusztus 16-án a kivitelezési munkák teljes erővel megindultak.
Ötödik hete folyt már a munka, a földmunkákat elvégezték s a falazásnál tartottak, amikor a munkások egy része sztrájkba lépett, mert az építési vállalkozó a magasabb bér mellett nagyobb teljesítményt követelt. Az építkezés körüli zavarokat, a vállalkozó és a munkások közötti ellentéteket végül is Baranya vármegye főispánja, báró Fejérváry Imre fellépése és közvetítése oldotta meg. Ötnapi zavar után zökkenőmentesen folyt tovább a munka.
A falak felépítését követően a szokásos bokrétaünnepélyt 1897. november 27-én tartották meg. Az építkezésen több mint 1000 ember dolgozott. Az épület belső munkálataival 1898. augusztus végére készültek el. Az épületegyüttest, egybekötve a világítási próbával, 1898. augusztus 27-én, egy szombati napon este ünnepélyesen adták át a honvédelmi miniszter képviseletében megjelent Láner Győző altábornagynak. Az átadáskor az épületben 1100 villanykörte égett, s mint az egykori helyi újság írta: „az impozáns épülettömb igazán tündéries látványt nyújtott”.
Alpár Ignác
A gimnáziumi érettségi után kőművesinas, majd Hauszman Alajos építész irodájában dolgozik. Berlinben a Bauakademien tanul. Később Hauszman Alajos és Steidl Imre tanszékén egyetemi tanársegéd. Önálló irodát alapít. Mintegy 140 épületet tervez, épít. Köztük van a Tőzsdepalota (ma az MTV épülete), a Magyar Nemzeti Bank épülete, a Millenniumi Emlékmű, a pécsi és a nagyváradi hadapródiskolák, a soproni katonai főreáliskola épületei.
22Időközben a király Gödöllőn, 1898. évi május 24-én kelt legfelsőbb elhatározásával kinevezte a pécsi M. kir. honvéd hadapródiskola első parancsnokául Sorsich Béla őrnagyot, aki kinevezésének időpontjában a kassai 9. honvéd gyalogezred 1. zászlóaljának és a 27. népfölkelő járásnak volt a parancsnoka.
Sorsich Béla 1860. április 17-én született, katonai pályáját 1875-ben kezdte a brünni hadapródiskola növendékeként, ahol 1877-ben tett záróvizsgát. Szolgálatát a 25. közös vadászzászlóaljnál kezdte, előbb hadapród tiszthelyettesként, majd hadnaggyá léptették elő. A 44. gyalogezred kötelékében részt vett Bosznia okkupációjában. Ezt követően különböző magyarországi alakulatoknál szolgált, majd 1883-tól a budapesti közös hadapródiskolához osztották be állandó tanárként. 1890-ig a bécsújhelyi (Wienerneustadt) katonai akadémia magyar nyelvet oktató tanára és alantos tiszt volt. Ezt újabb csapatszolgálat követte. A honvédség kötelékébe 1895-ben lépett át mint törzstiszti vizsgát tett I. osztályú százados. Jó tornász, vívó és úszó volt, négy nyelven (magyarul, németül, olaszul és franciául) beszélt. Öt évig volt a pécsi M. kir. honvéd hadapródiskola parancsnoka. Nevéhez fűződik az intézet berendezése és munkamenetének elindítása.
A Szervi Határozmányok meghatározta a pécsi hadapródiskola létszámát is: 1 parancsnok, 3 főnyi kezelőszemélyzet, 18 tan- és nevelőszemély, 1 egyházi tanár, 1 ezredorvos, 1 törzsőrmester, 10 őrmester, 5 szakaszvezető vagy tizedes, 70 háziszolga, 3 dobos, 3 kürtös, 24 tisztiszolga és 400 hadapródiskolai növendék. Később, 1901-ben a létszámot 3 tan- és nevelőszeméllyel, 1 vívómesterrel, továbbá 1 szakaszvezetővel, 7 háziszolgával és 3 tisztiszolgával növelték.
Midőn Sorsich Béla őrnagy az intézethez 1898. július elején bevonult, még folyt az építkezés, és a belső szerelési munkákat végezték. Amikor augusztus 27-én a hivatalos szemle és a világítási próba után a kész épületet átvette, a tanári kar és a parancsnoki törzs már készen állott, de az épület még üres, bútorozatlan volt. Reá várt a feladat, hogy az október elején, az első tanévvel meginduló hadapródiskolát az első 100 növendék részére berendezze és az oktatáshoz, valamint a kiképzéshez szükséges felszereléssel ellássa.
A hadapródiskola megnyitását eredetileg nagy, országos ünnepség keretében tervezték. Az újságok szerint maga a király is eljött volna Pécsre. A szép tervet azonban meghiúsította Genfben egy Luccheni nevű olasz anarchista és tőre: Erzsébet királyné életét 1898. szeptember 10-én gyilkos merénylet oltotta ki. A megdöbbentő haláleset az egész országot gyászba borította, ezért a hadapródiskolát, és annak első iskolaévét is, 1898. október 4-én – a király névünnepén, de a gyász miatt, a nyilvánosság kizárásával – nyitották meg.
A honvédelmi miniszter képviseletében Kránitz János altábornagy, a székesfehérvári 5. honvédkerület parancsnoka vett részt a megnyitáson. Az ünnepség tábori misével kezdődött, melyet a főépület előtti térségen a hadapródiskola lelkésze, Kozári Gyula celebrált. A vármegye képviseletében báró Fejérváry Imre főispán, Pécs város képviseletében Majorossy Imre polgármester jelent meg az ünnepségen. Az említetteken kívül a megnyitó ünnepségen csak a katonaság vett részt. Az oltár két oldalán állottak a kivezényelt csapatok: a honvéd gyalogságtól egy díszbe öltözött félzászlóalj, a honvéd huszároktól egy ugyancsak díszbe öltözött huszárszakasz, valamint teljes díszben a hadapródiskola első növendékei.
I. Ferenc József király főépület előtt álló szobrát is az ünnepség keretében leplezték le. Kránitz altábornagy a következő beszédet intézte a hadapródiskola növendékeihez:
23„A honvédelmi miniszter őnagyméltóságának parancsára megjelentem Önök előtt, hogy az ő császári és apostoli felsége által legkegyelmesebben szentesített 1897. évi 23. törvénycikk alapján itt létesített honvéd hadapródiskolát megnyissam.
Amidőn ezen parancsnak örömtelt szívvel megfelelnék, elsősorban Önökhöz fordulok ifjú vitézek, kik azon szerencsében részesülnek, hogy első növendékei lehetnek ezen szép intézetnek. Üdvözlöm Önöket a katonai pályára lépésük ezen pillanatában Ez a pálya az, amelyre a nemzet legjobb és legnemesebb ifjainak vágyakozni kell, mert ezen a pályán jutnak kiválóan érvényre mindazon erények, amelyek a nemes férfiút jellemzik, és tiszteltté teszik, ez a pálya az, amely a szellem, a test és a jellem teljes épségét, ezen egyéni kvalitások mindegyikének folytonos, tökéletes egyensúlyát megkövetelik.
Nehéz ezen a pályán haladni, mely szakadatlan komoly és fáradságos munkát, teljes önmegtagadást, áldozatkészséget igényel, amely nem nyújt anyagi előnyöket, sőt, egy egész élet nélkülözéseit követeli tőlünk, és mégis talán épp ezért tekintjük oly szépnek, oly vonzónak. De lehet-e szebb, magasztosabb életcélja egy férfinek, mint védőpajzsa, védőkarja lenni szeretett hazájának, szeretett királyának?
Ismétlem tehát, üdvözlöm Önöket ifjú barátaim a katonai pályára lépésükkor. Az itteni tanulmányi időt használják fel szorgalmasan, hogy minél képzettebb tisztek váljanak idővel Önökből. Edzzék testüket és jellemüket, tartsák szemük előtt, hogy a valódi katona mindig egyszerű, természetes, szerény, és véssék be kiirthatatlanul ifjú szíveikbe, hogy a katona legdrágább kincse a becsület. Mindent nélkülözhet a világon, csak ezt az egyet nem. Enélkül nem élhet, enélkül még a halálban sem nyer megnyugvást. Őrizzék meg tehát e kincset lelkük utolsó lehelletéig.
Ön pedig, őrnagy úr, mint az iskolának parancsnoka, és Önök Uraim, mint tanárai ezen intézetnek, meg vagyok győződve, hogy átérezve nemes feladatuk fontosságát, szokott kötelességérzettel és szívük egész melegével fogják vezetni ezen derék ifjak erkölcsi nevelését, szellemi és értelmi fejlődését. A szülő szeretete és a katona hajthatatlan következetessége és szigor párosuljon nevelői és tanári működésükben, mert csak az a tiszt képes komoly és vészteljes pillanatokban csapatvezetői nehéz feladatának megfelelni, kinél az ész és a szív egyenlő arányban ki van fejlődve.
És most ezen ünnepélyes pillanatban emeljük fel tekintetünket, és forduljunk keblünk mély érzületével nemzetünk jóságos atyjához, a mi legfelsőbb Hadurunkhoz, I. Ferenc József ő császári és apostoli királyi felségéhez, kinek a magyar királyi honvédség létét és felvirágzását köszöni, és ki ezen intézmények iránt táplált bizalmának és szeretetének ismét újabb tanújelét adta azzal, hogy ezen hadapródiskola felállítását legkegyelmesebben engedélyezni méltóztatott.
Törhetetlen hűség, szeretet és ragaszkodás legfelsőbb Hadurunkhoz, királyunkhoz: ez a jelszó az, mely a fegyveres erő minden részét egybefoglalja, mely minden cselekedetünknek kútforrása. Ezen jelszó alatt induljon meg az intézet munkája is, és ez a jelszó vezéreljen benneteket egész katonai életeteken át.
És ha fáradalmas munkátok alatt erőtök lankadni kezdene, ha néha-néha kétely támadna lelketekben, vajon meg tudtok-e küzdeni a feladatok nehézségeivel, akkor tekintsetek fel erre a mellszoborra, dicső királyunk és hadurunk szobrára, ez a szobor majd megtanít benneteket arra, hogy miként kell az élet viszontagságaival megküzdeni, vagy minő varázserőt ad a léleknek az igaz kötelességérzet.
24A pécsi magyar királyi honvéd hadapródiskolát ezennel megnyitottnak jelentem ki.”
Ilyen előzmények után hirdette a második világháború végéig Pécsett, a Szigeti országút 100. szám alatti épületcsoport főépületének előcsarnokában a márványtábla, hogy a pécsi M. kir. honvéd hadapródiskola épülete:
„I. Ferencz József ausztriai császár és Magyarország apostoli királyságának dicsőséges uralkodása alatt losonczi báró Bánffy Dezső miniszterelnöksége és komlós-keresztesi báró Fejérváry Géza honvédelmi minisztersége idejében épült az 1897–98. években.”
A hadapródiskola megnyitása Pécs városát a magyar szellemiség új tűzhelyével, Pécs kultúráját új színnel, Pécs társadalmi életét új és rokonszenves típussal, a világoskék nadrágos, sötétkék zubbonyos honvéd hadapródokkal gazdagította. A város szeretettel fogadta szívébe az új iskola tanári karát és növendékeit, amit mi sem mutat jobban, mint az, hogy a hadapródiskola építésétől, majd megnyitásától kezdve a helyi lapok a legélénkebb figyelemmel kísérték az intézet életének minden megnyilvánulását, s arról mindig részletesen és nagy megértéssel hoztak beszámolót. Az egyik helyi lap például teljes egészében leközölte az iskolába felvett első száz növendék nevét annak feltüntetésével, honnan jöttek, s mik a szüleik. Meg akarták örökíteni azt, kik voltak az intézet első növendékei.
Pécs városa lakosságának lelkesedését kiváltotta az is, hogy mint a magyar közvélemény általában, úgy az itteni társadalom is ez eddig – nem is ok nélkül – a közös hadseregben a Monarchia másik állama túlsúlyának érvényesülését látta. A közös kaszárnyákban a fekete-sárga szín, a kétfejű sasos címer, a német nyelvű vezényszó és szolgálati nyelv mind-mind az osztrák felsőbbrendűséget jelképezte. Rendkívüli élmény volt tehát a pécsi polgároknak és különösen az intézetet megtekintő újságíróknak a nemzetiszín zászló, a magyar címer, a magyar ruházat, s az, hogy a falakon magyar nyelvű felíratok köszöntötték őket. Nagy szó volt mindez akkor, a századforduló előestéjén, amikor a katonai kérdés a magyar politika központi problémája volt. A hazafias magyar közönség nem szívesen hallgatta már magyar földön a „Gotterhalte” császári himnusz dallamait.
A pécsi hadapródiskolában tehát megkezdődött az első tanév, amely viszonylag csendes, de annál hatékonyabb volt.
Színesítette az első tanévet az iskola kápolnájának 1898. november 20-i, Hettyey Sámuel megyéspüspök által celebrált felszentelése. Ebben az időben még rendelet szabta meg, hogy a mise után, váltakozva, egyik vasárnap a „Gotterhaltét”, másik vasárnap a Hoffer-féle „Királyhimnuszt” kellett énekelni.
Az első tanév 1899. július 19-én fejeződött be. A záróvizsgát a honvéd kerületi parancsnok, Zurna tábornok jelenlétében tartották meg.
A következő tanévet is a szorgos és eredményes munka jellemezte. A katonai kiképzés egyike volt azon foglalkozásoknak, amely a növendékek és az oktatótisztek számára is egyaránt fáradságos, de igen népszerű és kedves tevékenység volt – különösen a terepfelvételi gyakorlatok. Kedvelték a növendékek, mert ha rövid időre is, de kikerültek az intézeti zártságból, és közvetlen érintkezésbe kerültek a szabad természettel és a Pécs környéki emberekkel. A terepgyakorlatok alatt ugyanis a környező falvakban voltak a növendékek elszállásolva. Az utasítás szerint egy-egy tanévben 36 félnapot kellett ilyen gyakorlattal eltölteni.
Az 1901/1902. tanév nagy eseménye volt a király, I. Ferenc József 1901. szeptember 18-i szemléje, melyet a közelben folyt hadgyakorlat keretében ejtett meg. A 25király fogadásakor az elsőéves növendékek között sorakozott Magyarország későbbi honvédelmi minisztere, majd miniszterelnöke, jákfai Gömbös Gyula, a negyedévesek között pedig Gömbös Gyula növendéki szakaszparancsnoka, a tanév végén hadapród tiszthelyettessé felavatott Sztójay (Stojákovics) Döme, az 1930-as években berlini követünk, majd az 1944. március 19-i német megszállás után – a németek kívánságára – Magyarország miniszterelnöke. Ez volt egyébként az első olyan tanév, amely már a teljes négy évfolyammal indult és fejeződött be.
Ebben a tanévben 1902. augusztus 18-án, a király születésnapján volt az első hadapród tiszthelyettesi avatás is, melynek során az intézeti gyakorlótéren megjelent meghívottak előtt felsorakoztak, most már tiszthelyettesi díszegyenruhájukban, az avatandó IV., valamint a többi évfolyam növendékei.
Sorsich parancsnok rövid beszéde után Riffl Sándor főhadnagy, a segédtiszt helyettese – a későbbi iskolaparancsnok (1916–1919) – ismertette a katonai Btk. 1. és 5. §-át, melyek meghatározták, milyen büntetésben részesül az, aki a gyávaság vagy a felső hatalom elleni engedetlenség bűntettét követi el, majd felolvasta a hadapród tiszthelyettesi kinevező okmányokat, közölve azt is, hogy kit melyik ezred kötelékébe osztottak be. Ezt követte az avatottak ünnepélyes eskütétele.
A következő, 1902/1903. tanév minden különösebb esemény nélkül kezdődött, s így telt el az első félév is. A tanév második felében azonban országos érdeklődést és vitát kiváltó esemény történt. Ebben az időben ugyanis egyre magasabbra csapó hullámok politikai vihara rázta már a nemzet testét. Ezek a hullámok egyszer-egyszer átcsaptak az intézet falain is. 1903. március 15-én a katolikus mise alkalmával a növendékek nem voltak hajlandók elénekelni a „Gotterhaltét”. Ebből országos ügy lett. Az újságok sokat írtak a „Gotterhalte-esetről”, a képviselőházban interpellációk hangzottak el, melyekre a honvédelmi miniszternek kellett válaszolnia.
Végül is az esetet irányító két negyedéves növendék jelképes „fenyítésben” részesült, a nagyváradi hadapródiskolába helyezték át őket, de még ugyanebben a tanévben, az év végén mindkettőjüket hadapród tiszthelyettessé felavatták.
A következő tanévben új parancsnok, lovag Sypniewski György elsőosztályú százados került a hadapródiskola élére. E kiváló katona lengyeles neve ellenére igaz magyarnak vallotta és érezte magát. Magyarságára mi sem jellemzőbb, mint amidőn Jókai Mór 1905. május 5-én este meghalt, másnap az iskola gyakorlóterén a növendéki zászlóalj elé állt, „Vigyázzt” vezényelt, és emelt hangon jelentette be: „Jókai meghalt, növendéki zászlóalj imához!”
Az új parancsnok első tanéve sem múlt el problémamentesen. Az 1903/1904. évi július 9-i tanévzáró tornaünnepségen a horvát növendékek tagadták meg a magyar himnusz eléneklését. Ez is országos üggyé vált. A vizsgálat eredményeként a honvédelmi miniszter hat horvát nemzetiségű növendéket eltávolított az intézetből, a következő tanévben pedig a magyar kormány határozatára a hadapródiskolában horvát osztályokat állítottak fel, amelyekben a horvát anyanyelvű növendékek 50-50%-ban magyar és horvát nyelven tanulhattak. Ezzel a horvátkérdés méregfogát sikerült kihúzni. (Ebben az időszakban volt a pécsi hadapródiskola növendéke a neves horvát író, Miroslav Krleza is).
Az 1904/1905. tanév végén Sypniewski György iskolaparancsnok tiszte alóli felmentését kérte, melyet teljesítettek is.
Új parancsnoknak 1905. szeptember 1-jétől Nónay Dezső őrnagyot nevezték ki, aki hat éven át, 1911 szeptemberéig volt a hadapródiskola parancsnoka.
26Az 1905/1906. tanév végén avatták hadapród tiszthelyettessé a m. kir. honvédség egyik leendő vezérkari főnökét, a tragikus véget ért Szombathelyi (Knausz) Ferenc későbbi vezérezredest is.
Nónay – mint vérbeli katona – nagy figyelemmel kísérte az 1904–1905. évi orosz–japán háborút, eseményeit feldolgozta. Mindezek hatására és bemutatására hozta létre a hadapródiskolában az ún. „japán szobát”, melyet 1908-ban Massataro Fukido ezredes, a bécsi japán katonai attasé, majd 1911 júniusában egy tíz tagból álló, Yamaguchi Katsu vezérőrnagy vezette katonai küldöttség is megtekintett. Sajnálatos, hogy ezt a gyűjteményt a szerbek 1921-ben, megszállásuk végeztével – akárcsak az iskola többi felszerelését – magukkal vitték.
Nónay Dezső parancsnokságának ideje egybeesett Schnetzer Ferenc vezérkari ezredesnek, a Honvédelmi Minisztérium 11. Ügyosztálya vezetőjének azzal a munkájával, amely többek között kiterjedt a hadapródiskolák fejlesztésére is.
A honvéd hadapródiskolák addigi működésének tapasztalatai alapján az iskolák működését meghatározó eredeti elvek fejlesztésre, kibővítésre, revízióra szorultak. Ezen kívül tiszti túltermelés is mutatkozott.
Ez utóbbi eredménye volt, hogy az 1907-es esztendőt követően a hadapródiskolákba felveendők létszámát mintegy negyedével csökkentették, ugyanakkor Schnetzer reformja nyomán jelentős szellemi átformálódás ment végbe, intenzív nevelési és oktatási rend alakult ki.
Nónay Dezsőt a parancsnoki székben a király által 1911. augusztus 31-étől előbb ideiglenesen, majd véglegesen kinevezett Csermák Mihály őrnagy követte.
Az 1863. június 9-én Baján született Csermák Mihály hét testvér között a harmadik gyermek volt. A gimnázium elvégzése után, 1878-ban felvették a pozsonyi hadapródiskolába, melyet rangelsőként végzett el, s 1882. augusztus 18-án hadapród tiszthelyettessé felavatva, az 52. közös gyalogezredhez osztották be. Hadnaggyá, majd 1889-ben főhadnaggyá léptették elő. Közben elvégezte a gyalogtiszti lovaglótanfolyamot, valamint a hadtest-tisztiiskolát, továbbá a brucki lövésziskolát. 1895-ben századparancsnoki beosztást kapott, a következő évben pedig másodosztályú századossá léptették elő.
A honvédséghez 1899. október 1-jén helyezték át, a soproni 18. honvéd gyalogezredhez osztották be, s november 1-jével már elsőosztályú százados. A pécsi hadapródiskolához 1900. szeptember 1-jén helyezték át, ahol 1904. augusztus 31-ig mint századparancsnok a fegyver- és lövésügy, a német nyelv és a gyakorlati szabályzat tanáraként teljesített szolgálatot. Csermák 1904. szeptember 1-jétől visszakerült ezredéhez, elvégezte a törzstiszti tanfolyamot. Ezt követően 1905. május 11-től a trencséni 15., 1906. december 10-től pedig a szegedi 5. honvéd gyalogezredhez helyezték át, előbb századparancsnoki, később zászlóaljparancsnoki beosztásba. 1907. április 1-jétől a 2. honvéd kerületi tisztiiskola harcászattanára, 1908. május 1-jétől őrnagy, 1911. szeptember 8-tól a pécsi hadapródiskola parancsnoka.
Csermák Mihály 1914. július végéig, a világháború kitöréséig volt az iskola parancsnoka, ekkor mint a marosvásárhelyi 22. honvéd gyalogezred parancsnokát a frontra vezényelték, ahol 1914-ben hősi halált halt.
Csermák parancsnoksága idején, 1912. október 28-án zajlott le az első növendéki találkozó, amikor is az 1902-ben avatott hadapród tiszthelyettesek közül 29-en jöttek össze. A találkozón megjelent az iskola első parancsnoka, Sorsich Béla tábornok, honvéd dandárparancsnok is.
27Az 1903-ban felavatottak 1913. szeptember 9-én tartották meg 10 éves találkozójukat, melyen 25 volt növendék, az iskola első parancsnoka és több egykori tanár jelent meg.
Elkövetkezett az 1914-es esztendő: kitört az első világháború. Erről vitéz Variházy (Braun) Oszkár, aki akkor harmadéves hadapródiskolai növendék volt, visszaemlékezésében így emlékezik meg: „1914. június 28-át írtunk. Vasárnap volt. Az elméleti évnek vége, a következő napra készültünk, az iskola nagy évzáró ünnepélyére. Az udvar útjai körül fellobogózva, virág- és lombfüzéreket aggattak még vasárnap délután is. Horvát honvédek, sapkájukon H.I. betűkkel, padlóviasszal fényesítették a nagy aszfalt tenniszpályát, amelyiken holnap az egész gyönyörű Nagymagyarország annyi sok szép leánya fogja tönkrekeringőzni pici cipellőit. Az udvar északi részén, a kórház előtt nagy falépítmény, most szerelik rá a görögtüzet, ami holnap gyönyörű színekben égve lángbetűkkel fogja üdvözölni a hatalmas vendégsereget: Isten hozott.
Kémia- és fizika-tanárunk, Saághy százados talán most is fennül az uszoda feletti toronyban és az utolsó rakétáit töltögeti, melyek holnap az egész városnak hirdetni fogják a pécsi honvéd hadapródiskola nagy ünnepét.
Meleg nyári délután, ragyogó tiszta ég, csendes nyugalom, édes béke.
Mi, már azok, akik nem mentünk ki a városba, lenn a sportpálya hűs fái alatt heverésztünk a fűben, és csendesen tervezgettünk: holnap! Igen holnap, amikor a mord vezényszavakhoz szokott tér annyi sok szép leány kacajától lesz hangos, amikor majd alkalmunk lesz bemutatni, hogy a sport, az atlétika és a torna minden ágazatában mit tudunk, amikor vidám zene, csapongó és gondtalan jókedv váltja fel az egész évi komoly munkát egy rövid, röpke napra. Együtt voltunk valamennyien, erősen, fiatalon, úgyszólván gyermekkorban, gondtalanul, vidáman. A távolabbi jövő nem érdekelt bennünket, minden gondolatunk csak a holnapé!
Pedig akkor már eldörrent egy revolver, a nagy világégés első hősi halottai csendesen kiterítve feküdtek Sarajevóban. Délután négy óra lehetett. Tervezgetés közben lustán sodorgattuk a cigarettát a kantinban vásárolt negyvenesből, amikor kimenőruhában, verejtéktől csapzott hajjal, magából kikelve futott felénk egyik bajtársunk, és már messziről kiáltja: – Fiúk, meggyilkolták a trónörököst!… Rossz tréfa ez olyankor, amikor a növendék szép álmokat szövöget. Ő azonban erősítgeti, hogy most jön a városból, és egész Pécs tele van már a hírrel.
Izgatott vitatkozás közben, de új híreket szerzendő indultunk meg a főépület felé, ahová egyébként tilos volt mennünk. De ki törődik most ezzel? És amikor az épület sarkánál befordultunk, akkor hullott le a homlokzatról a fekete gyászlepel. Néma döbbenettel, elszorult szívvel, sápadtan eszméltünk rá a bizonyosságra. Talán ez a pillanat volt az, amelyik gyermekből férfivá érlelt bennünket. Kemény tekintettel egymásra nézve, ökölbe szorított kézzel, szinte egyszerre szólaltunk meg: – Fiúk, ez háború!”
A negyedéveseket augusztus 1-jén, a harmadéveseket október 15-én felavatták. A harctereken volt már szüksége rájuk a hazának.
Alig zajlottak le a rendkívüli avatásokkal járó ünnepségek és izgalmak, máris újabb esemény történt az intézetben. A pécsi M. kir. honvéd hadapródiskola növendéki állománya megkétszereződött. A nagyváradi M. kir. honvéd hadapródiskola épületét ugyanis hadikórháznak engedték át, a nagyváradi hadapród növendékeket pedig Pécsre telepítették. 1914. november 11-től 1916. július 1-jéig élvezték Pécs város és a pécsi hadapródiskola vendégszeretetét.
28A hadapródiskola addigi nyugodt életébe nagy erővel nyúlt bele a háború. Az iskola akkori parancsnokát, Csermák Mihály alezredest (1911–1914) a marosvásárhelyi 22. honvéd gyalogezred parancsnokává nevezték ki. Helyébe az intézet élére előbb – szinte csak pár napra – Tóth Sándor őrnagy jött Kőszegről, ahol a soproni 18. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának volt a parancsnoka. Tóth őrnagyot már augusztusban, röviddel a július 28-án Szerbiának átadott hadüzenet után visszavezényelték zászlóaljához. Az intézet élére Petrás Miklós helyi alkalmazású alezredes lépett (1914–1917).
1916. november 21-én Bécsben meghalt a király, I. Ferenc József. A szigeti gyakorlótéren 1916. november 23-án megtartott gyászistentisztelet után Pécs helyőrsége, a hadapródiskola is, letette az esküt az új királyra, IV. Károlyra.
Ferenc József bécsi, november 30-i temetésén Riffl Sándor őrnagy vezetésével tiszti és hat növendékből álló küldöttség képviselte a pécsi hadapródiskolát. Riffl őrnagy 1916. december 17-én a betegeskedő Petrás alezredestől átvette az iskolaparancsnokságot, a király pedig 1917. január 8-ával véglegesen kinevezte a hadapródiskola parancsnokává.
Az iskola nehézségeit növelte, hogy a tiszti- és tanári kar túlnyomó részét harctéri szolgálatra vezényelték. A megnövekedett feladatokat csökkentett létszámú tisztikarral – köztük tartalékosokkal és népfelkelőkkel – kellett megoldani. Mindezen nehézségek ellenére a hadapródiskolai növendékek képzése a mindenkori tanterv szerint, lényegében zavartalanul folyt. Ilyen körülmények között érkezett el az intézet a kritikus 1918-as esztendőhöz. A hadapródiskolának Pécs város lakosságával mindig jó és szoros volt a kapcsolata. A nehéz és nélkülözésekkel teli időkben az iskola a bizalom és remény Fárosza akart maradni nemcsak befelé, hanem kifelé, a város lakossága felé is. Ezért 1918. március 17-én az intézet önképzőköre kabarét rendezett, majd május 9-én, Zita királyné születésnapján díszes ünnepséget tartottak. Mindkét rendezvényre hivatalos volt a város minden ismert családja. A meghívottak, a háborús idők ellenére, jól mulattak, kellemes emlékekkel távoztak az intézetből.
Az I. világháborút követő nagy összeomlás azonban a pécsi honvéd hadapródiskolát sem kímélte, azt az iskolát, ahonnan több száz, a honvédtiszti pályát élethivatásul választott ifjú indult ki az életbe, hogy hazáját, ha kell, élete feláldozásával is szolgálja.
Ebben az évben nem volt tisztavatás. Nem volt már tiszthiány! Szeptemberben még megtartották az I. évfolyambeliek felvételi vizsgáit, aztán már olyan események következtek be, amelyek előre sejtetni engedték, hogy a nagy világégésből nem sok szerencsével kerülünk ki. Szeptember végén összeomlott a bolgár front. Életbe lépett a cenzúra, bezárták az iskolákat, és nagy erővel kitört a spanyolnáthajárvány. A hadapródiskola tartotta magát, még biztosan állt a város szélén. Bízott a magyar jövőben, és terveket kovácsolt. A hadapródiskola 1918. október 28-án még felhívást tett közzé, hogy megvalósítsa tervét: emléket állítani a hadapródiskola hősi halottainak. A terv már nem valósulhatott meg, október 31-én kitört a forradalom, s akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna a még megmaradó és rendelkezésre álló erők összefogására, a fejetlenség lett úrrá. A katonai egységek legénysége, a forradalom jelszavainak hatására – „Nem akarok katonát látni”, mondta a hadügyminiszter – otthagyta csapattestét, és hazatávoztak Pécs városából is. Ezután már az intézetben – az eltávozott legénységi állomány helyett – minden szolgálatot a növendékek láttak el.
29IV. Károly király
A legfelsőbb Hadúr (1916–1918) magyar honvéd tábornoki díszben
30Pécs város állomásparancsnoksága – szükségből – bevonta a hadapródiskola növendékeit az őr- és biztonsági járőrszolgálatba. A forradalom és az összeomlás e tragikus napjaiban a hadapródiskola szilárd szigetként állott a rendfenntartás szolgálatában.
A horvát növendékek november 3-án Zágrábba távoztak, ahol már korábban kimondták Horvátország teljes elszakadását Magyarországtól. A magyar növendékek maradtak. Érezték, hogy e válságos napokban a magyar hazának kétszeresen szüksége lehet rájuk.
November 11-én villámcsapásként érte a várost a budapesti kormány távirata, melyben utasította a pécsi Nemzeti Tanácsot és Pécs városának karhatalmi parancsnokát, hogy a fegyverszüneti feltételek értelmében kezdjék meg haladéktalanul Pécs katonai kiürítését. A kapott utasítás szerint 8 nap állott a kiürítés végrehajtására, de a szerbek már négy nap múlva, 1918. november 14-én megszállták Pécset. A kiürítési parancsban a hadapródiskola külön megnevezve nem volt, Riffl Sándor alezredes, az iskola parancsnoka (1917–1919) ezért az intézet kiürítéséről nem rendelkezett. A szerb megszállás után a hadapródiskola természetesen nem működhetett, Riffl Sándor azonban, aki továbbra is kapcsolatot tudott teremteni a magyar hadügyminisztériummal, s vele egyetértésben a hadapródiskolát állami főreáliskolává alakította át. A parancsnok az eltávozott tényleges tisztek helyett polgári tanárokat vont be a tanításba. Az iskola új neve: „Szigeti Országúti Állami Főreáliskola”. Riffl parancsnok mint adminisztratív vezető a háttérből irányította az iskolát, az intézet névleges igazgatója dr. Simon Béla nyugalmazott állami reáliskolai tanár volt. A hadapródiskolát a főreáliskola internátusaként kezelték. Így sem lehetett sokáig fenntartani az iskolát. A Pécs városát megszálló szerb katonaság parancsnoka és Pandurovits szerb főispán már előbb szemet vethettek a gyönyörű épületekre és azok rendkívül gazdag felszereltségére. Bizonyára elhatározhatták már, hogy azt a 400 ifjút, akik ott benn, az iskola falain belül, szívükben a magyarság sorsa felett érzett keserűséggel ugyan, de folytatták tanulmányaikat, szélnek eresztik, és az intézetet minden értékével együtt birtokukba veszik. Az okot könnyen megtalálták, ennek alapján a szerb katonai parancsnok 1919. március 4-én parancsot adott ki: az iskolát 36 órán belül ürítsék ki, az épületeket minden felszerelésével együtt részükre adják át! A növendékek 1919. március 6-án, szerb őrök sorfala között vonultak ki a vasútállomásra, majd bevagoníroztak a szerbek által rendelkezésükre bocsátott különvonatba, hogy azzal magyar területre – a megcsonkított Magyarországra – mehessenek. Így szűnt meg – huszonegy évi fennállás után – a pécsi M. kir. honvéd hadapródiskola!
A pécsi M. kir. honvéd hadapródiskolában 1902 és 1908 között 539 növendéket avattak hadapród tiszthelyettessé, ezt követően 1909 és 1917 között további 583 növendéket zászlóssá. Az iskola összesen 1122 fiatal hivatásos tisztet adott a honvédségnek. Közülük az I. világháborúban 141-en haltak hősi halált (12,6%). Hősi halált halt a békeévek utolsó iskolaparancsnoka, Csermák Mihály ezredes és az intézet tíz nevelőtanára is. Akiket pedig megkímélt a világháború vihara, közülük többen a két világháború közötti honvédség vezetői és tábornokai lettek, mások közéletünkben töltöttek be fontos pozíciókat.
A pécsi M. kir. honvéd hadapródiskolának huszonegy éves fennállása alatt egymást követően hat parancsnoka volt, akiknek neve nem merülhet a feledés homályába a mai olvasók előtt sem.
31Ők: Sorsich Béla őrnagy, majd alezredes (1898–1903), lovag Sypnievszky György százados (1903–1905), Nónay Dezső őrnagy, később alezredes, ezredes (1905–1911), Csermák Mihály őrnagy, majd alezredes (1911–1914), Petrás Miklós alezredes (1914–1917), Riffl Sándor őrnagy, utóbb alezredes (1917–1919).
Az idegen katonai megszállás és a kitört forradalom zavaros időszakában a volt katonaiskolák növendékeit átmenetileg a „Hajmáskéri Katonai Táborba” gyűjtötték össze. A parancsnoki teendőket Kovács Ernő alezredes látta el, akinek utódja Glock Tivadar alezredes volt. Az 1918/1919. tanévben új parancsnok, Krajlovic Oszkár őrnagy vette át az iskola vezetését. A kommunizmus, a Magyar Tanácsköztársaság 1919. augusztus 1-jei bukása után a bevonuló román csapatok az intézet tanárait internálták, ezért az iskola újjászervezésére csak a román csapatok 1919. október 5-i kivonulása után kerülhetett sor.
Az iskola „Hajmáskéri Magyar Katonai Főreáliskola” néven 1919. október 11-én kezdte meg működését Kovács József alezredes iskolaparancsnokká történt kinevezésével.
A régi katonaiskolák roncsaiból létrejött új iskolában a munka és az oktatás nagy lelkesedéssel indult. Szerte az országban még a fegyelmezetlenség és a munkakerülés burjánzott. Itt a megértés, a megbecsülés és a szeretet egybeforrasztotta a parancsnokot és a tanári kart, ami természetesen a növendékekre sem volt hatástalan. Alig kezdődött meg azonban a rendszeres munka, az iskolának költöznie kellett, mert helyére más szervezetnek volt szüksége.
A Honvédelmi Minisztérium az iskola új otthonául a győri Ágyúgyárat jelölte ki, ahol az iskola 1920. március 6-tól „Győri m. kir. Katonai Főreáliskola” néven működött tovább. Győrött bőséges helye volt az iskolának. Az egyes osztályok a mosdóhelyiségekben kaptak elhelyezést, míg a hálóterem a lemezhengerlő műhelyben kapott helyet. Ez utóbbi oly nagy volt, hogy a 360 növendék ágyastól is alig volt észrevehető benne. Ebben az évben, márciusban rendkívüli hideg volt, ami nagyon megnehezítette a növendékek oktatását, mert fűteni nem lehetett, a telep eredetileg légfűtésre volt berendezve. Szinte a csodával határos, hogy e sok akadályt és nehézséget leküzdve, mégis sikerrel zárták július 11-én az évet, ünnepélyes Te Deummal.
A következő télre már nem maradhatott az iskola Győrött. Új állomáshelye 1920. augusztus 1-jétől Kismarton (ma Ausztria: Eisenstadt). Hajmáskér sziklái, a győri Ágyúgyár fátlan, kietlen sivataga után valóságos oázist talált itt az iskola. Az intézmény neve 1920. augusztus 1. és 1921. február 4. között „Kismartoni Császári és Királyi Katonai Főreáliskola”, majd 1921. augusztus 5-ig „Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet Kismarton”.
A közös munka is méltó volt a csodálatos környezethez. Vass Miklós nevelőtanár írta: „Az izzó vallásos és hazafias szellem nem is tud megmaradni az iskola falain belül. Gyújtott azon kívül is széles körben. Missziót teljesített ezen a vidéken. Ezt a célt szolgálták nyilvános ünnepségeink: október 6-án, március 15-én, a tábori püspök látogatásakor pünkösd ünnepén, az év zárásakor stb. Nagy érdeklődéssel vett részt ezeken a rendezvényeken a város és vidéke szellemi közönsége. A nagy hatás, melyet mindannyiszor kiváltott az iskola, mutatta, mily áldásos munkát tudott volna teljesíteni társadalmi téren is, ha továbbra is itt marad”.
Mindeközben – mivel az antant csak egyetlen katonaiskolát engedélyezett – az 1921. évi LXIV. törvénycikk alapján az iskola neve „M. kir. Reáliskolai Nevelőintézetre” változott.
32Mivel Kismartont és környékét Trianon leszakította hazánk testéről, az iskolának ismét költöznie kellett. Újra Győr lett az otthona, miután a város szélén levő Vadászlaktanyát jelölték ki számára. Új nevet kapott: „Győri Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet”. Itt-tartózkodásuk azonban rövid volt, mert Pécsről 1921. augusztus 22-én a szerb megszálló csapatok kivonultak.
S hogy mit talált itt az intézet?
Álljon itt visszaemlékezésként a „Pécsi Zrínyi Miklós M. kir. Reáliskolai Nevelőintézet” 1922/1923. iskolaévi „Értesítője”, melyben az előbb már említett Vass Miklós, jászói premontrei rendű kanonok, 1919-től a főreáliskola pap tanára (történelem, földrajz, közgazdasági és társadalomtudomány ismerete, ének) így emlékezik meg erről.
„Az árván maradt intézetbe bevonult aztán a balkáni kultúra: a szerb gazdálkodás. Bútorzatát, könyvtárát, gazdag felszerelését társzekerekre rakták vagy elkótyavetyélték. Szerb hadiszállás, katonai parancsnokságok helyezkedtek el benne. S mikor kivonultak innen 1921 augusztusában, nem maradt más utánuk az intézetből, mint a berondított, üres termek, levert, csupasz falak, üresen álló ablakrámák. Fű nőtt az utakon; gaz verte föl a park virágágyait. Ezek hirdették, no meg a szemétdomboknak és -hegyeknek hihetetlen tömege az épületek körül, hogy a vandálok jártak itt, s alapos munkát végeztek.
Ilyen állapotban találta a hadapródiskola épületét a Zrínyi Miklós-intézet 1922. január elején.”
A pécsi hadapródiskola történetének első fejezete ezzel lezárult. Az élni akarás azonban az iskola életében is új fejezetet nyitott. Erről így ír Vass Miklós említett munkájában:
„Alkotó munka indult a romok fölött. S ma – hála az odaadó szíves buzgalomnak – rend, tisztaság az ur az egész telepen. Magyar lélek forr, csiszolódik ujra benn az intézetben. Ellenség szennye letörölve. Rések, rombolások nyomai kijavítva. Magyar lélekkel, magyar elszántsággal, magyar tartalommal Uj-Zerinvár áll a réginek a helyén. Zrínyi Miklós neve a főhomlokzaton. Zrínyi Miklós lelke az intézetben. Istenért, hazáért, magyar jövendőért folyik a küzdelem. Itthon vagyunk!”
Az iskola főbejárata
