A M. KIR. HONVÉD HADAPRÓDISKOLÁK KIALAKULÁSA
8A M. KIR. HONVÉD HADAPRÓDISKOLÁK KIALAKULÁSA
Iskolánk története elválaszthatatlan a honvédség és ezen belül is a honvédtisztképzés kialakulásától, ezért röviden ezt is érintenem kell.
A magyar királyi honvédséget – a császári és királyi haderő mellé – a honvédségről szóló 1868. évi XLI. törvénycikk hozta létre. Amikor az Országgyűlés meghozta, I. Ferenc József király pedig szentesítette ezt a törvénycikket, a m. kir. honvédségnek összesen egy tagja volt: a kiegyezés miniszterelnöke, gróf Andrássy Gyula, aki a honvédelmi tárcát is viselte. Első lépésként tehát a honvédséget kellett felállítani, amely a törvénycikk szerint kerületekre, gyalogzászlóaljakra és lovasszázadokra tagolódott, de előre megszabott, pontos, számszerű állománya nem volt. Ahhoz, hogy az első újoncokat a honvédséghez behívhassák, és kiképzésük megkezdődhessék, mindenekelőtt honvéd tisztikarról kellett gondoskodni.
A honvédség első tisztikarát a kényszerű szükség hozta össze. Zömét a császári és királyi közös hadsereg alkalmasnak minősített nyugdíjas tisztjei vagy a közös hadseregből rangjuk fenntartásával kivált tisztek alkották. Helyet kaptak az első tisztikarban tiszti vizsgát tett altisztek és kellő képesítéssel rendelkező más egyének is.
Az 1868. évi XLI. törvénycikk 16. §-a erről így rendelkezett:„A tisztikar eredeti alakítása és utóbb kiegészítése.16. §. A honvédség első felállításánál a tiszti kar a következő elemekből alakul:a) alkalmas nyugdíjazott tisztekből;b) rangjok fenntartásával kilépett (quietált) tisztekből, a mennyiben ezek hadkötelezettségökhöz képest a tartaléknál tiszti minőségben nem alkalmaztatnak;c) alkalmas volt honvédtisztekből;d) más oly egyénekből, a kik közbecsülésben állanak, hadkötelezettségöknek már eleget tettek, és a tiszti állomásra kellő képességgel bírnak;e) a honvédség altisztjeiből, a kik a tiszti vizsgát kielégítőleg letették, s egyéb iránt is a tisztségre képesültek.Rendszerint pedig kiegészíttetik a honvédtisztikar:
a) a hadseregben szolgáló tisztek átlépése által;
b) tartalékos tisztek által, kik a hadseregnél szolgálati idejöket kitöltötték, vagy mozgósítás esetében a tartalékból ide áttétetnek (V.T.21. §.);
c) fokozatos előléptetés utján magában a honvédségben, a hadseregre nézve fennálló alapelvek szerint, azaz vagy megfelelő vizsgatétel után, vagy a nélkül is jutalomképen azoknak, kik különben is kellő képességgel bírva, magukat az ellenség előtt kitüntették.
Minden honvédtisztnek a magyar korona országain belől állampolgári joggal kell bírnia, vagy meg kell azt szereznie.”
A honvédség tehát indulásakor kapott ugyan tiszteket a közös hadsereg tényleges és tartalékos állományából, de ez csak átmeneti, szükségmegoldás volt. A tiszti utánpótlás, különösen pedig az alantos tisztikar biztosítása csak a honvédség saját kebelében való képzés, továbbképzés, vizsgáztatás és fokozatos előléptetés útján volt igazán lehetséges.
9I. Ferenc József király (1867–1916)
A Legfelsőbb Hadúr magyar öltözetű tábornoki díszruhában
10A Honvédelmi Minisztérium ezért már az 1869/70. év telén hat hónapos tisztképző iskolákat állított fel az akkori hét honvédkerületben, olyan honvédegyének részére, akik egyéniségüknél, rátermettségüknél és előképzettségüknél fogva a tiszti előléptetésre igényt tarthattak. Aki e tanfolyamokon megfelelt, tartalékos – ahogyan akkor nevezték: „szabadságolt állományú” – hadapród lett.
Akik tényleges szolgálatra jelentkeztek, azokat csapatokhoz osztották be, majd miután bizonyos idő elteltével sikeresen „tényleges hadapród” vizsgát tettek, tényleges – mint abban az időben mondták: „tettleges” – állományba vették őket. Jászberényben hasonló szervezéssel lovastisztképző iskola működött.
A Honvédelmi Minisztérium tisztában volt azzal, hogy ezek az intézkedések csak ideiglenes jellegűek lehetnek, s hogy a honvédség sikeres fejlődéséhez olyan állandó központi honvédtiszti nevelőintézmény felállítása szükséges, amelyben a tiszti pályára készülő honvédek egységes és alapos kiképzést kaphatnak. Ezért a honvédelmi miniszter már 1871-ben intézkedett, hogy 1872. január 1-jével Pesten egy magyar királyi központi gyalogtiszti és tisztképző iskolát, Jászberényben pedig lovastiszti és lovastisztképző iskolát állítsanak fel. Az iskolák mindegyikében két tanfolyamot működtettek. Az egyik tiszti tanfolyam volt, olyan kitűnő minősítésű és legalább kétévi csapatszolgálattal rendelkező tisztek részére, akik magasabb kiképzésre törekedtek; a másik tisztképző tanfolyam olyan szabadságolt állományú hadapródok részére volt, akik legalább jó minősítéssel sikeresen elvégezték a kerületi szabadságolt állományú tisztképző tanfolyamot, és tényleges állományban akartak maradni.
Közben a honvédelmi miniszter sürgetésére a király hozzájárult ahhoz, hogy a Ludovika épületét, amely akkoriban katonai kórházként működött és eléggé elhanyagolt állapotban volt, a közös hadügyminiszter hatásköréből a honvédelmi miniszter rendelkezésére bocsássák. Az Országgyűlés az erről hozott 1872. évi XVI. törvénycikkben az új intézetet Ludovika Akadémiának nevezte el, s a 2. §-ban meghatározta új rendeltetését:
„2. §. Ezen akadémia rendeltetése, hogy abban egyfelől önkényt jelentkező hadapródok a honvédség keretei részére alkalmas tisztekké képeztessenek, másfelől szolgálatban levő kitűnő honvédtiszteknek alkalom nyujtassék, a hadtudományoknak a magasabb fokozatú szolgálattételnél igényelt ágaiban magukat tovább képezhetni.
Ehhez képest ezen akadémiában kettős tanfolyam rendszeresíttetik, u. m.:
a) tisztképző tanfolyam, és
b) felsőbb tiszti tanfolyam.”
Ez a fajta tisztképzés 1872 decemberétől 1883-ig tartott. A tanfolyamok hallgatói olyan 21-22 éves besorozott honvédek voltak, akik már valamelyik kerületi szabadságolt állományú – tehát tartalékos – honvéd tisztképző iskolát vagy a jászberényi központi lovastisztképző iskolát legalább jó eredménnyel elvégezték, és a tisztképző tanfolyamra önként jelentkeztek. Felvételi vizsgát kellett tenniük, létszámukat 100 főben határozták meg.
Már a kezdet is zökkenőkkel járt. Tapasztalták, hogy a hét honvédkerületnél működő szabadságolt állományú tisztképző iskolák kiképzése és tanmenete nem egyforma, s hogy ezért a különböző előképzettségű tisztjelöltekkel eredményes munkát, továbbképzést folytatni nem lehet. Ezért már a második évben újítás lépett életbe, megszüntették a kerületi tisztképző iskolákat, és az egységes előkiképzés érdekében a Ludovikán állítottak fel egy előkészítő tanfolyamot. Ide 11azokat a honvédeket vezényelték, akiket a csapatparancsnokságok nyolcheti kiképzés után alkalmasnak tartottak a tisztté való kiképzésre. Az előkészítő tanfolyam december 10-én kezdődött és július végéig tartott. Három hónap elteltével a kiképzésre alkalmatlannak találtakat csapattesteikhez küldték vissza. Akik viszont az előkészítőt jó eredménnyel elvégezték, azokat a tisztképző tanfolyamba vették fel.
Mivel a kerületi tisztképzőiskolákat megszüntették, a Ludovikán létesített előkészítő és tisztképző tanfolyam nemcsak tényleges, hanem tartalékos tiszteket is kiképzett. Ez újabb problémát okozott. A kiképzettekre volt ugyanis bízva, hogy megmaradnak-e tényleges szolgálatban, vagy szabadságoltatják – tartalékos állományba helyeztetik – magukat. Ennek következtében a tényleges tisztek utánpótlásának fedezésére hiányzott minden biztos számbeli adat.
Másik probléma is volt: a honvédség tisztté csak olyanokat képezhetett ki, akik a közös hadsereg újoncszükségletének kielégítése után mint besorozottak fennmaradtak, és a honvédséghez kerültek. Ezek többnyire második és harmadik korosztálybeliek voltak, tehát 22-23 éves korúak, akik már a polgári életben valamilyen életpályát választottak. Hátrányt jelentett az is, hogy későn, csak 25-26 éves korban érhették el a tiszti rangot. A lassú előléptetés miatt pedig törzstiszti – főtiszti – helyre csak későn juthattak, ha egyébként erre alkalmasak is voltak. Tényként kellett azonban megállapítani, hogy az előkészítő és tisztképző tanfolyamokat végzett tisztek többsége erre nem is volt alkalmas, emiatt a honvédség főtiszti állásait a közös hadseregből átjöttekkel töltötték be.
Az említett tapasztalatok késztették a királyt arra, hogy elrendelje a honvéd tisztképzés újrarendezését. Ekkor született meg „a magyar királyi honvédségi Ludovika-Akadémia fölállításáról szóló 1872. évi XVI. törvényczikk módosítása tárgyában” az 1883. évi XXXIV. törvénycikk, mely a következőkben rendelkezett:„1. §. A magyar királyi honvédségi Ludovika-Akadémia fölállításáról szóló 1872-ik évi XVI. törvényczikknek 2-ik szakasza akként módosíttatik, hogy ezen akadémiában ezentul hármas tanfolyam rendszeresíttetik, jelesen:
a) tényleges állománybeli tisztképző tanfolyam,
b) szabadságolt állománybeli tisztképző tanfolyam,
c) felsőbb tiszti tanfolyam.
2. §. A tényleges állománybeli tisztképző tanfolyam négy évre terjed.
Ezen tanfolyamra évenkint hatvan, önkéntesen jelentkező oly ifju vétetik föl, a ki még nem lépett be a hadköteles korba.
Ezek közül legalább harmincz növendék azon magánalapítványok kamataiból láttatik el, a melyeknek alapítói, illetőleg ezek jogutódai, az 1872-ik évi XVI-ik törvényczikk 6-ik szakaszának alapján, a bemutatási jogot maguk részére tartották fönn; húsz növendék számára ugyanannyi, s részint egész, részint félfizetéses hely rendszeresíttetik; tiz növendék pedig, kik közé horvát-szlavonországi illetőségű ifjak is aránylagos számmal vétetnek föl, egészben állami költségen képeztetik ki.
Az ezen tanfolyamot kellő eredménynyel bevégzett ifjak, akár mint önkéntesek, és esetleg még a hadköteles kor elérése előtt is, lépnek be, akár már a hadköteles korban, s korosztályuk és sorsszámuk szerint soroztatnak be a hadseregbe, az 1882-ik évi XXXIX. törvényczikk 3-ik szakasza e) pontjának értelmében, hadapródokká neveztetnek ki, és mint ilyenek a hadseregből, a nélkül, hogy az álló hadsereg újoncz-jutalékába beszámíttatnának, azonnal a honvédséghez 12helyeztetnek át. Azok pedig, kik a hadköteles korban korosztályukhoz és sorsszámukhoz képest a honvédségbe jutnak, közvetlenül a honvédségbe osztatnak be.
Az előbbi bekezdésben fölsoroltak a honvédség állományában nemcsak törvényszerű védkötelezettségöknek, hanem az 1868-ik évi XL. törvényczikk 19-ik szakasza rájok is ezennel kiterjesztett rendelkezésének értelmében teljesítendő különös szolgálati kötelezettségöknek is eleget tartoznak tenni.
3. §. A szabadságolt állománybeli tisztképző tanfolyamon, mely egy évig tart, a már besorozott, és vagy önként jelentkező, vagy az 1871-ik évi VI. törvényczikk alapján behívandó honvédek képeztetnek ki.
4. §. A felsőbb tiszti tanfolyam jövőre is azon czélból tartatik fenn, hogy a szolgálatban álló honvédtisztek, a hadi tudományoknak a magasabb fokozatu szolgálattételnél igényelt ágaiban, magukat tovább képezhessék.”
Az 1883. évi XXXIV. törvénycikknek a honvéd tisztképzés fejlődése szempontjából nagy jelentősége volt – két lényeges pontját emelném ki. Az egyik, hogy a tényleges tisztek képzését elválasztotta a tartalékosokétól azzal, hogy felállított a Ludovika Akadémián egy négy évfolyamból álló tisztképző tanfolyamot, évfolyamonként 60 növendékkel gyalogos- és lovastisztek kiképzésére. A másik, hogy ebbe a négyéves tanfolyamba olyan 14-16 éves ifjakat vettek fel, akik valamelyik középiskola négy osztályát – megfelelt a mai általános iskola V–VIII. osztályainak – eredményesen elvégezték, és sikeres felvételi vizsgát tettek.
A Ludovika Akadémián tehát honvéd hadapródiskola létesült, amelynek tananyaga azonos volt a közös hadseregbeli hadapródiskolákéval, de a tanítás nyelve magyar volt.
A Ludovika Akadémián tartalékos tiszti tanfolyam is létesült a régebbi elvek alapján kiválasztott besorozott honvédek részére. Ugyancsak a Ludovika Akadémián nyílt meg 1882-ben a honvédségnél bevezetett egy éves önkéntesi iskola is.
Az új rendszerű Ludovika tisztképző tanfolyam sem volt azonban képes arra, hogy fedezze a honvédség szükséges tiszti utánpótlását, hiszen az Európa-szerte folyó nagyarányú fegyverkezés miatt az 1888–89-es években a Monarchia is fegyveres erejének növelésére és újjászervezésére kényszerült. Az 1890. évi V. törvénycikkel a honvédségnél is változások következtek be. A zászlóalj, illetve a féldandár helyett az ezredrendszerre tértek át. Újonclétszámát 12 500 főben rögzítették. A tényleges időt két évben szabták meg, és a honvédségnél is bevezették a tényleges, a tartalékos és a póttartalékos állományt. Mindez kihatással volt a honvéd tisztképzésre is, nagyobb tényleges tiszti létszámra volt szükség, ezért 1890-ben a Ludovika tisztképző tanfolyamának növendéki állományát évfolyamonként 60-ról 90-re emelték. Ez sem volt elegendő. A természetes évi fogyaték és a honvédség fokozatos fejlesztése folytán 1896-ban a betöltésre váró tiszti helyek száma már 200 fő volt, 1897-ben pedig 1000 körül mozgott. Előre ki lehetett számítani, hogy 1902-re a szervezetszerű honvédtiszti létszám 1400 fővel lesz kevesebb a szükségesnél. Ez a szám a honvédtiszti létszámnak több mint egyharmadát jelentette. Tovább kellett lépni. Az intézkedéseket sürgette a honvéd tisztképzés egy másik hiányossága is: a honvédségnek nem volt katonai főiskolája, mint volt a közös hadseregnek. A korabeli honvédelmi miniszteré, báró Fejérváry Gézáé az érdem, hogy a honvéd tisztképzés gyökeres újjászervezésének ügyét az uralkodóval elfogadtatta. Ezzel a honvéd tisztképzés történetében az egyik legkimagaslóbb reformnak s vele a pécsi M. kir. honvéd hadapródiskolának is megalkotója lett.
13Komlóskeresztesi báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter
14A reformra vonatkozó törvényjavaslatot, háromnapos tárgyalás után a képviselőház 1897. június 16-án, a főrendiház június 25-én fogadta el. Szentesítésére 1897. június 29-én került sor, és az „Országos Törvénytár” 1897. július 7-i, 11. számában hirdették ki.
A reform alapjait „a honvéd nevelő- és képző-intézetekről szóló 1897. évi XXIII. törvénycikk” ekként határozta meg:
„1. §. A magyar királyi honvédség tényleges állományu tiszti sarjadékának kiképzésére a következő honvédnevelő- és képzőintézetek rendszeresítettnek:
a) magyar királyi honvédségi Ludovika-Akadémia három évfolyammal, minden évfolyamban 100 növendékkel;
b) egy magyar királyi honvéd-főreáliskola három évfolyammal, minden évfolyamban 50 növendékkel és
c) két magyar királyi honvéd-hadapród-iskola négy-négy évfolyammal, minden évfolyamban 100 növendékkel.
2. §. Mindezen honvédnevelő- és képző-intézetekbe a magyar korona országaiban honossággal bíró, önként jelentkező oly ifjak vétetnek fel, a kik védköteles korba még nem léptek és a kik a hadi szolgálatot életpályájuknak választják, és pedig felvétetnek:
a) honvéd-főreáliskola, illetőleg a honvéd-hadapród-iskolák első évfolyamaiba oly ifjak, kik valamely középiskolának (polgári iskolának) négy alsó osztályát kielégítő eredménnyel elvégezték, s a betöltött 14-ik és túl nem haladott 16-ik életévben vannak;
b) a Ludovika-Akadémia első évfolyamába részint oly ifjak, kik valamely teljes középiskola legfelsőbb osztályát kielégítő eredménnyel elvégezték s a betöltött 17-ik és túl nem haladott 20-ik életévben vannak, részint pedig a honvéd-főreáliskolát végzett növendékek.
Üresedés esetében hasonló magasabb követelmények mellett az a) alatt említett intézetek magasabb évfolyamaiba is, a közvetlen felvételnek hely adható.
3. §. Czéljuknak megfelelően a honvédnevelő- és képző-intézetek a következő különleges rendeltetéssel bírnak:
a) honvéd-főreáliskolában a felvett növendékek a Ludovika-Akadémiába való belépésre készíttetnek elő;
b) a honvédségi Ludovika-Akadémiában a polgári életből közvetlenül belépő ifjak, valamint a honvéd-főreáliskolából felvett növendékek katonaállományu tényleges tisztekké képeztetnek ki, végül
c) a honvéd-hadapród-iskolákban a felvett ifjak tényleges honvéd-hadapródokká képeztetnek ki.
4. §. A honvédnevelő- és képző-intézetekben tisztekké, illetőleg hadapródokká kiképzettek elvileg a honvédséghez soroztatnak be s ugy védkötelezettségüknek általában, mint a véderőről szóló 1889: VI. törvényczikk 21. §-ában megszabott tényleges szolgálati kötelezettségüknek is, a honvédségnél tesznek eleget.
A honvédnevelő- és képző-intézetekből kilépő tisztek és hadapródok közül azonban azok, kik arra önként jelentkeznek és a közös hadseregben támasztott szolgálati követelményeknek is megfelelnek, a honvédség és a közös hadsereg tiszti állomány-viszonyainak mérvéhez képest, a közös hadseregbe is beoszthatók.”
15Az 1897. évi XXIII. törvénycikk tehát:
1. A Ludovika Akadémiát főiskolai rangra emelte, három évfolyammal, évfolyamonként 100-100 növendékkel. Az első évfolyamba olyan 17-20 éves ifjakat vettek fel, akik valamely középiskola legfelsőbb osztályát vagy a reformmal létrehozott katonai főreáliskolát eredményesen elvégezték.
2. Három évfolyammal, évfolyamonként 50-50 növendékkel felállítottak egy honvéd katonai főreáliskolát, amely a Ludovika Akadémiára előkészítő középiskola volt.
3. Annak érdekében, hogy a csapatszolgálat ellátására kellő számú gyakorlatias irányba képzett tisztikar álljon rendelkezésre, felállítottak – helység megjelölése nélkül – két hadapródiskolát, mindegyiket négy évfolyammal, évfolyamonként 100-100 növendékkel.
Az első évfolyamokba olyan 14-16 éves ifjak pályázhattak, akik valamely középiskola alsó négy évfolyamát – a mai általános iskola V–VIII. osztályának felel meg – sikeresen elvégezték.
A törvény elfogadását követően a Honvédelmi Minisztérium sem tétlenkedett. A hadapródiskolák szervezetének és működésének szellemi előkészítése folyt. A hadapródiskolák szervezetét, működését részletesen kidolgozott utasításokkal a „Szervi Határozmányok” szabályozta, mégpedig úgy, hogy amikorra az iskolákat megnyitották, e szabályzatokat már ki is adták a kinevezett parancsnokoknak.
A határozványokban szereplő utasítások írták elő az élő, valóságos munkához az elérendő célokat, a hozzá vezető eszközöket és módokat, szabályozták az iskola szervezetét, tantervét, a pályázók felvételének módját, valamint a növendékek osztályozására, szabadságolására, fegyelmi fenyítésére, az intézet megszemlélésére, a házirendre és a szolgálati rendre vonatkozó tudnivalókat. Előírták a használható tankönyveket, az oktatásnál követendő eljárásokat, a gazdászatkezelést, a ruházatot stb. – egyszóval mindazt, ami az intézet működéséhez szükséges volt.
E Szervi Határozmányok a hadapródiskolák rendeltetését többek között a következőként szabta meg:
„A honvéd hadapródiskolák rendeltetése oly ifjakat, akik a hadiszolgálatot életpályájukul választják, hadapródokká kiképezni, hogy ezáltal a magyar királyi honvédség, valamint a törvény szabta követelmények feltétele alatt a hadsereg hivatásszerű tisztjeiben beálló fogyatékok pótlására a szükséges sarjadék rendelkezésre álljon.
A hadapródiskolákban a növendékek a csapatszolgálatra, mégpedig az alantos tiszt hatáskörét megillető terjedelemben készítendők elő. Ezen előkészítés a tiszt számára szükséges katonai és katonaműszaki ismeretek és ügyességek közvetítéséből áll.”
Az iskolaparancsnokokat, akik törzstisztek (ma főtisztek) voltak, a honvéd gyalogság állományából a király nevezte ki. A Szervi Határozmányok szerint az iskolaparancsnok hatáskörébe tartozott, hogy minden tanév kezdetén kinevezze a hadapródiskola alantos parancsnokait, kijelölje a különleges szolgálatokat és az azok ellátására alkalmas személyeket, meghatározza az egyes tantárgyakat oktató tanárok személyét, akik együttesen alkották a hadapródiskola tanári karát, s akik magántevékenységet fizetés ellenében nem folytathattak.
A Szervi Határozmányok szerint a hadapródiskolák tanári és nevelő személyzete a következő személyekből egészülhetett ki:
161. a) a hadiiskolát, a felsőbb tüzér- vagy hadmérnöki iskolát, valamely katonai akadémiát, a földrajzi intézet valamelyik tanfolyamát, a katonai lovagló tanárképző intézetet, a hadsereg lövészképző-iskolát, vagy a katonai vívó- vagy tornatanári tanfolyamot elvégezték, vagy akik
b) tanári képesítés elnyerése céljából tanárjelöltek gyanánt történt beosztásuk ideje alatt alkalmazhatóságukat a tanszakban már bebizonyították, vagy akik
c) mint egyévi önkéntesek oktatói már kiváló sikereket értek el, vagy
d) csapatszolgálatban való alkalmazhatóságuk tekintetében igen jól vannak minősítve;
2. egyházi tanárokból;
3. honvéd orvosokból;
4. állatorvosokból;
5. segédoktatókból, vagyis olyan altisztekből, akik vagy a katonai vívó- és tornatanári tanfolyamban erre alkalmasnak minősítettek, vagy pedig lovagló segédoktatókul alkalmazhatók.
Előírás volt az is, hogy a honvédorvosoknak az egészségápolás, valamint a természettan és a vegytan oktatására is képesnek kell lenniük.
A Szervi Határozmányok írták elő azt is, hogy a parancsnokok, valamint azoknak a tudományos tantárgyaknak rendes tanárai, amennyiben tantárgyaiknak „uralása hosszabb előkészületet igényel”, legalább öt, míg a többi rendes tanár legalább három évig „alkalmazásukban meghagyandók”. Meghatározta a tan- és a nevelőszemélyzet, valamint külön is a századparancsnokok feladatait. Általános kötelezettségként rögzítette valamennyiük számára, hogy nemcsak a tanszakban, hanem „a növendékek nevelésénél is szakadatlanul közreműködni” kötelességük.
A századparancsnokok rendszerint tényleges állományú századosok vagy rangidős alantos tisztek voltak. Elsősorban az ő feladatuk volt a növendékek nevelése, pedagógiai felügyelete, továbbá a századnak, a „Szolgálati Szabályzatnak”, a házi-, valamint a szolgálati rendnek megfelelő katonai szolgálat vezetése.
A századparancsnokok mellé, megfelelő számú tényleges állományú alantos tiszteket, századtiszteket kellett beosztani, akiknek kötelességük volt a századparancsnokokat támogatni és segíteni a növendékek nevelésében, a katonai kiképzésben és a belső szolgálat ellátásában.
A hadapródiskolákhoz beosztott tisztek, tanárok, felelősségteljes munkájuk elismeréseként, plusz honoráriumban részesültek, rangjuknak, beosztásuknak megfelelő illetményükön felül havi 30 korona tanári pótdíjat, a nyugdíjuknál pedig szolgálatiidő-kedvezményt kaptak, minden hadapródiskolai szolgálatban eltöltött négy hónap öt hónapnak számított.
A Szervi Határozmányok megengedte, hogy – megfelelő feltételek mellett – a hadapródiskolákban nyugállományú, valamint tartalékos tiszteket és polgári tanárokat is alkalmazhassanak. Ez utóbbiak látták el az evangélikus, a református, a görög katolikus hittan, továbbá az ének-, a tánc és a zeneoktatást.
A Szervi Határozmányok mellett a másik legfontosabb szolgálati könyv a „Tanterv a magyar királyi honvéd hadapródiskolák számára” volt, amely az intézetben folyó oktatást volt hivatva szabályozni. E szabályzat a katonai intézetek, az oktatás, a nevelés célját akként határozta meg, hogy a növendékeket nemes gondolkodású és szilárd jellemű férfiakká kell nevelni, őket az általános és a hadtudományokba be kell vezetni, megadni számukra azt az alapot, amely hivatásos tisztté válásukhoz szükséges.
17Az általános műveltségi tantárgyakat mind a négy évfolyamban oktatni kellett, míg a katonai szakképzés főleg a két felső évfolyamban ment végbe.
A hadapródiskolákban a következő tantárgyakat oktatták:
a) elméleti és grafikai tantárgyak:
vallástan; magyar nyelv; német nyelv; horvát nyelv; francia nyelv; földrajz; történelem; számtan és betűszámtan; mértan; természettan; vegytan; szépírás; szabadkézi rajz; szolgálati szabályzat; gyakorlati szabályzat; hadseregszervezet; fegyver- és lövésügy; tereptan és terepfelvétel; térképábrázolás; harcászat; műszaki oktatás; katonai közigazgatás és katonai ügyirály (22 tantárgy);
b) katonai és testgyakorlatok:
harcászati kiképzés; kiképzés a lövésügyben; gyakorlati oktatás az öltözködés, a felszerelés, a felfegyverzés, a laktanya- és szobarendről; gyakorlatok a távbecslésben, a térképolvasásban, a szabadban és a terepen való tájékozódásban; terepfelvételi gyakorlatok; torna; vívás (9 tantárgy);
c) különös ismeretek és ügyességek:
szolgálati rendszabályok és illemtan; egészségápolás; úszás; tánc; iskolajátékok és korcsolyázás; ének és zene (6 tantárgy; mindösszesen 37 tantárgy).
Ez a szabályzat határozta meg a tanév időbeosztását is, amely eszerint szeptember 17-én kezdődött és a következő év augusztus 18-ig tartott. Az elméleti időszak szeptember 17-től július 15-ig, a gyakorlati időszak július 16-tól augusztus 18-ig terjedt. Az elméleti időszak 2 félévre, téli és nyári félévre tagozódott. A szünidők igen rövidek voltak. A nagy nyári szünidő augusztus 18-tól szeptember 16-ig tartott, a karácsonyi december 23-tól január 2-ig, a húsvéti nagycsütörtöktől a húsvét utáni keddig. Volt farsangi szünet is farsang vasárnapjától hamvazószerdáig. Szünet volt a király születésnapja, névnapja és a katolikus ünnepek. A más felekezetek tagjait ünnepeiken az előadások alól felmentették.
Az elméleti időszak első hetének délelőttjeit az elméleti oktatásokra kellett fordítani, délutánjait pedig az új növendékek első katonai kiképzésére, fegyverek, felszerelési tárgyak berendezésére, használatára és karbantartására, azok tudnivalóira, továbbá a házi- és szolgálati szabályok első oktatására.
A tanterv foglalta össze a nevelőoktatási alapelveket is. Ezen alapelvek végcélját az erkölcsi jellemképzésben szabták meg. „Olyan jellemtulajdonságokat és erkölcsi érzelmeket kívánnak a növendékekben kifejleszteni, melyek mindenkinek díszére válnak, a férfiú értékét megalapítják, a lélekben önfeláldozó érzületet ébresztenek fel és ápolnak, melyre az ifjú harcosnak magasztos hivatáskötelmének betöltésénél múlhatatlanul szüksége van.”
A tanterv a tananyagra vonatkozó elvként határozta meg, hogy „keveset, de ezt alaposan”. Az oktató ügyességének abban kellett megnyilvánulnia: a növendékekkel csak az elemeket, de azt alaposan ismertesse meg. A tanárnak el kellett tudnia választani a szükségeset a kívánatostól: „A tananyag oly módon tagozandó, hogy megfelelő szorgalom mellett még a kevésbé tehetséges növendék is haszonnal követhesse az oktatás menetét. Az iskola végcélja mindenkor a növendékeknek a gyakorlati életre, a háborúra való előkészítése marad. A tanmód ennélfogva, hacsak lehetséges, alkalmazandó legyen, vagyis a tanár az elméleti oktatást szemlélet által előzi meg, ezt nyomban kövesse a gyakorlati alkalmazás.”
A tanterv határozta meg a tananyag számonkérésének módját is. Eszerint: „Arról, hogy a növendékek a tananyag megértésében és elsajátításában minő előmenetelt tettek, a tanár köteles vizsgák útján meggyőződést szerezni. Minden 18tantárgyból annyi vizsga tartandó, hogy a tanév minden két hónapjára átlag egy vizsgaosztályzat essék. Az elméleti tantárgyaknál öt vizsgaosztályzatból háromnak szóbeli osztályzatnak kell lenni. Vizsgákat az egész osztály jelenlétében a tanórákon kell tartani. Írásbeli vizsgák megtartására több időt fordítani nem szabad, mint amennyi az illető tanárnak oktatási idő képpen megszakítás nélkül rendelkezésére áll.”
Az 1898-ban kiadott tantervet, annak érdekében, hogy a hadapródiskolákat a polgári középiskolákkal egyenjogúsítsák, rövidesen meg kellett változtatni, éspedig úgy, hogy a közműveltségi tantárgyak óraszáma – mely a hadapródiskolákban kevesebb volt – azonos legyen a polgári középiskolákban előírt óraszámokkal. Már az 1900/1901-es tanévtől kezdődően a polgári középiskolák óraszámához igazították az említett tantárgyak óraszámát, s így a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1903-ban a hadapródiskolák évfolyamait egyenjogúsította a polgári középiskolák megfelelő osztályaival, kimondva:
a) aki a m. kir. honvéd hadapródiskola valamelyik osztályát sikerrel elvégezte, a középiskolák bármelyikének megfelelő magasabb osztályba a tantervi különbözetből teendő felvételi vizsgálattal felléphet, ha az illetőnek a törvényes életkora is megvan,
b) aki a hadapródiskola negyedik évfolyamát sikerrel elvégezte, és a törvényes életkort is betöltötte, valamely nyilvános hazai főiskolán a bölcsészeti előtanból osztályvizsgálatot, ennek utána érettségit tehet.
Ezzel megnyílott annak lehetősége is, hogy a hadapródiskola elvégzése után, az oda törekvő növendék a Ludovika Akadémia hallgatója lehessen. Ennek módja az 1904-ben hozott rendelkezés szerint az volt, hogy a honvéd hadapródiskola harmadik évfolyamát legalább igen jó eredménnyel elvégzett növendék jelentkezhetett akadémiai felvételre, de felvétele előtt polgári jellegű középiskolában különbözeti vizsgát kellett tennie.
Ez meglehetősen visszás helyzetet teremtett, mivel a hadapródiskolát végzettek, kevés kivételtől eltekintve, nem juthattak be a Ludovika Akadémiára, ezért a honvédelmi miniszter 1908. december 13-án kelt rendelete kimondta, hogy a hadapródiskolák harmadik évfolyamának legalább igen jó összeredményű elvégzése a Ludovika Akadémiára felléptetéshez megkívánt, igazolt előismeretek szempontjából egyenértékű a hazai középiskolák legmagasabb osztályainak elvégzésével, s felvételi vizsgát csak a Ludovika Akadémia vizsgabizottsága előtt kell tenniük.
Az átalakított tanterv is kisebb változtatáson ment át az 1908-as évben. A legjelentősebb változás abban volt található, hogy újra csoportosították – négy csoportba – a tantárgyakat, előrehelyezve a katonai tantárgyakat.
Ez az átalakított tanterv a tantárgyakat a következők szerint csoportosította:
I) csoport:
1) gyakorlati szabályzat és harctéri szabályzat;
2) szolgálati szabályzat I–III. rész;
3) lőutasítás;
4) gyakorlati kiképzés;
5) szolgálati rendszabályok és illemtan;
6) katonai közigazgatás;
7) katonai ügyirály;
8) jogismeretek;
9) egészségügyi ismeretek;
1910) torna;
11) vívás.
II. csoport:
1) harcászat;
2) hadtörténelem;
3) hadseregszervezés;
4) fegyvertan;
5) utász-szolgálat és erődítés;
6) tereptan.
III. csoport: ide tartoztak az idegen nyelvek.
IV. csoport: ebbe a csoportba sorolták a magyar nyelvet és a többi közműveltségi tantárgyat.
Csoporton kívül volt az úszás, a tánc, az ének és zene, az illemtan, az egészségápolás stb.
A hadapródiskolák részére előírt napirend és tanrend rendkívül intenzív és spártai nevelési rendszernek vetette meg az alapját. Reggel 5 órától, az ébresztőtől este 9-ig, a takarodóig kemény, katonás munkát, nagyarányú elméleti és fizikai igénybevételt követelt a növendékektől.
Egy-egy hadapródiskola napi- és tanrendje így nézett ki:5.00 órakor ébresztő, 5.00–5.40-ig öltözködés, tisztogatás,
5.50-től 6.05-ig hétfőn, szerdán és pénteken csuklógyakorlatok, kedden, csütörtökön és szombaton gyakorlatok fegyverrel. Minden olyan reggeli gyakorlatnál, amelyet puskával tartottak meg, 5 percig célra tartás, célzási és billentyű elcsattantási gyakorlatok voltak.
6.06-tól, illetve 6.10-től ismétlés (az aznapi leckék átnézése).
Az első óra 6.30-tól 7.15-ig tartott, utána 10 perc szünet, majd további két 45 perces tanóra óraszünettel. A harmadik óra után egyórás szünet, mely alatt uzsonnát kaptak a növendékek, orvosi vizsgálaton vettek részt, s megtartották a századkihallgatásokat. A fennmaradó szabadidőt kötelező volt a szabadban eltölteni.
A délelőtti két utolsó órát, 10 perces óraközi szünettel, 10.05-től 11.45-ig tartották meg. Ezt szünet követte, mely alatt megebédeltek a növendékek. A szabadidőt ekkor is a szabadban kellett eltölteni.
A délutáni órák 14.00–17.00 óráig tartottak kedden, csütörtökön és pénteken. Hétfőn, szerdán és pénteken ez idő alatt gyakorlati kiképzés volt.17.00–18.00 óráig nagy szünet, alatta uzsonna és parancskihirdetés,
18.00–20.00 óráig ismétlés (tanulás a tanteremben),
20.00 órakor vacsora, szabadidő,
21.00 órakor takarodó.
Vasárnap és ünnepnap 6.00 órakor volt ébresztő, délelőtt istentisztelet és kihallgatások, egyéb foglalkozás. A parancskihirdetést követően 14.00 órától kimenő vagy szabadidő.
Az 1897. évi XXIII. törvénycikk rendelkezései teremtették meg a magyar hivatásos tisztképzést, annak alapjait, tették lehetővé, hogy 1902-től évente 274 tiszt, illetve tisztjelölt állhasson pótlásként a honvédség rendelkezésére, továbbá, hogy ezt követően nem volt szükség arra, hogy a hiányokat a közös hadseregből, illetve a tartalékosok ténylegesítéséből pótolja a honvédség. Végül ez a törvény biztosította azt is, hogy a honvédtisztek egyharmad része akadémiát, kétharmad része pedig hadapródiskolát végzett legyen.
