ELŐSZÓ
7Dr. Gál Attila: ELŐSZÓ
Alma materünk, az egykori M. kir. „Zrínyi Miklós” honvéd gyalogsági hadapródiskola emlékét idézem fel munkámban. Elfogódottság vesz erőt rajtam, mert életre kel előttem múltja, az a múlt, amely hazánknak számos kimagasló egyéniséget, kiváló katonát, s a világ népeinek két nagy háborújában annyi magyar vért áldozó hősi halottat adott. Az elfogódottság mellett azonban a büszkeség is eltölt, hogy ennek az intézetnek lehettem növendéke.
ARMIS ET LITTERIS – FEGYVEREKKEL ÉS TUDOMÁNNYAL.
Ez a jelmondat volt olvasható Pécsett a M. kir. „Zrínyi Miklós” honvéd gyalogsági hadapródiskola főbejárata felett. Ezt a feliratot ma már csak fényképek és lassan elmúló emlékezetünk őrzi. A második világháború vérzivatara hiába hagyta érintetlenül, épségben az épületet és a főbejárat feliratát, az intézet falai eredeti formájukban ma már nem állanak. Elcsúfította, lerombolta az emberi butaság. A háborút követő évek barbár képviselői az épület külsejének stílustalan kőkockává alakításával kiirtani igyekeztek még a látható emlékét is annak, hogy e falak között olyan ifjak nevelkedtek, akik e jelmondatot komolyan vették, s akiknek szívébe Alpár Ignác e remekének képe örökre bevésődött, s akiknek egész életét, felfogását az a szellem vezérelte, melyet ott, azok között a falak között szívtak magukba.
Büszkék vagyunk arra, hogy az ősi magyar katonai erények és eszmék – a hazaszeretet, a kötelességtudat, az áldozatkészség, a tettrekészség, a bajtársiasság – végigkísérték életünket, és még ma, több mint fél évszázad múltával is megmaradtak bennünk. Azon vagyunk, hogy még életünkben mindezt továbbadhassuk mindazoknak, akik – mint annak idején mi is – a honvédtiszti hivatást választották.
Az egyre idősödő, a 70. életévén túljutott ember emlékezetéből az idő távlata sok mindent kitörölt. Visszatekintve azonban az igen nehéz, viszontagságoktól sem mentes, de mégis ifjúságunknak legszebb éveire, ha az események egy-egy részlete ködbe is vész, az itt töltött évek ma is a szivárvány színeiben élénken ragyognak. Hálával gondolunk egykori nevelőinkre, akik azokban az emberformáló években parancsnokaink, nevelőtisztjeink és oktatóink voltak.
Ha véletlenül olyan olvasók kezébe kerül e szerény kis írás, akik – rajtuk kívül álló okokból – közvetlenül nem élhették át intézetünk életét, s elfogultnak ítélnek meg, bocsássák meg ezt nekem. Őszintén bevallom: elfogult vagyok!
Budapest, 1999 nyarán
A könyv kézirata a Hadtörténelmi Levéltárban TGY I. 3606. számú jelzet alatt található.
