Légitámadások Magyarország ellen (1944 – 1945)

Teljes szövegű keresés

Légitámadások Magyarország ellen (1944 – 1945)
A jugoszláv légierő 1941. április 7-i szegedi és pécsi légitámadását, az 1941. június 26-i ismeretlen eredetű kassai bombázást, illetve a Budapestet ért 1942. szeptember 4–5-i és 9–10-i éjszakai szovjet légitámadást követően, az ország területének, ipari és közlekedési csomópontjainak rendszeres és folyamatos bombázása 1944. április 3-án vette kezdetét, mikor az amerikai légierő 15. légi hadseregének 450 darab B–17 és B–24 bombázó- és 137 vadászrepülőgépe megjelent Budapest felett. Legfőbb célpontjaik ekkor a ferencvárosi pályaudvar és a fővárosi repülőgépgyárak voltak. A legsúlyosabb kár a Dunai Repülőgépgyár Rt.-t érte, ahol magyar–német közös vállalkozásban Messerschmitt Me 210 gyorsbombázó-repülőgépeket gyártottak. Összes üzemrésze megrongálódott, s a gyár sárkányrészlegénél 80 millió pengős kár keletkezett. A későbbiekben folyamatossá váló légitámadásokat az angolszász szövetséges légierő előző évi módszeres légi felderítései előzték meg, s az úgynevezett CBO-terv, azaz a hadászati bombázásoknak Németország szövetségeseire is vonatkozó, 1943. július 10-én elhatározott kiterjesztése jegyében és alapján hajtották végre. Ezen feladatok ellátásával az 1943-ban Észak-Afrikában felállított amerikai 15. légi hadsereget bízták meg.
Az amerikai 15. légi hadsereg rendelkezésére álló vadászrepülőgépek száma háromszorosa volt az Ausztria (Ostmark), Cseh–Morva Protektorátus, Szlovák Köztársaság, Magyar Királyság, s a Horvát Köztársaság légterét védő német-magyar-szlovák-horvát vadászrepülőkének. A Héjákról Messerschmitt Bf 109 vadászrepülőgépekre átképzett honi vadászrepülő alakulatokat a ferihegyi 2/1., a szolnoki 1/1. és 1/ 2., s a tököli 5/3. vadászrepülő-század, illetve a szintén ferihegyi 5/1. éjszakai vadászrepülő-század jelentette. Miután a nagy erőkkel támadó amerikai kötelékekkel szembeni eredményes harcot e repülő csapattestek szétszórt elhelyezkedése nem tette lehetővé, szükségessé vált a különböző repülőtereken levő vadászrepülő-századok összevonásával egy erős honi légvédelmi vadászrepülő-osztály felállítása. A 101. hadrendi számmal ellátott honi vadászrepülő-osztály Heppes Aladár őrnagy parancsnoksága alatt három századával, s összesen 36 darab Messerschmitt Bf 109 G-6 típusú vadászrepülőgéppel 1944. május folyamán alakult meg. A Puma elnevezést az osztályparancsnok eredeti századának jelvényéről, a vörös pumafejről kapta, melyet az osztály gépeire is felfestettek. Szeptember 30-án az osztály átalakult kétosztályos vadászrepülő-ezreddé, s a frontlégierő vadászfeladatait is el kellett látnia. Magyar repülőgépek – a történelem folyamán első ízben – 1944. március 17-én támadtak amerikaiakat, amelyek akkor még németországi célok elérése végett repültek át a Dunántúl felett. A Balaton északi szegélye felett lezajlott légi harcban a magyar 2/1. vadászrepülő-század két gépe is találatot kapott, s pilótái hősi halált haltak. A magyar vadászrepülő-erők 1944. január 1. és 1945. március 30. között összesen 66 bevetést hajtottak végre, 795 gépet emeltek a levegőbe, s 129 nyilvántartott légi győzelmet arattak.
A magyar–német honi vadászrepülőgépek mellett az ország légterének védelmét a légvédelmi tüzérség látta el. 1943 decemberében a budapesti, diósgyőri, szolnoki, kassai, kolozsvári, fűzfői, lispei és győri honi légvédelmi tüzércsoport állományába összesen 116 darab 8 cm-es 29 M, 24 darab 7,66 cm-es 5/8. M, illetve 16 darab 37/1 M és 39 M 8,8 cm-es légvédelmi ágyú, valamint 280 darab 4 cm-es 36 M légvédelmi gépágyú tartozott. Az ország légvédelmi tűzeszközeinek számát gyarapította rajtuk kívül a németek által 1944. április 15. és július 15. között átadott 164 darab (számuk októberre már 180-ra nőtt) különböző változatú 8,8 cm-es, 56 darab zsákmányolt szovjet 7,62 cm-es és 12 darab 10,5 cm-es légvédelmi ágyú, valamint 60 darab 4 cm-es 36 M légvédelmi gépágyú is. A légvédelmi lövegek mellé 1943-tól német és magyar gyártású lokátorokat, s az 1944 áprilisában a 201. és 202. honi fényszórós osztályba szervezett fényszórós ütegeket osztották be. Ezen utóbbi öt-hét üteg állományába 12-12 darab 150 és 120 cm-es fényszóró tartozott.
A magyarországi légitámadások első célpontjai a repülőgépgyártás bázisai voltak. Az 535 amerikai repülőgép által végrehajtott 1944. április 13-i támadás során mind a budapesti repülőgyárakat (Dunai Repülőgyár Rt., WM Repülőgépgyár és Motorgyár Rt.), mind a győri Magyar Waggon- és Gépgyárat ugyan súlyos károk érték, azonban termelésük 257az egyre mostohább körülmények ellenére egészen november 15-ig folytatódott. Nemcsak az üzemrészek rongálódtak meg, hanem a kész vagy félig kész repülőgépek közül is több megsemmisült, illetve megsérült. A győri gyár repülőterén ledobott mintegy 2000 darab 10 kg-os repeszbomba hat Messerschmitt Bf 109 vadászrepülőgépet pusztított el. Az amerikai nappali légitámadásokkal párhuzamosan a brit légierő 205. bombázó csoportja is megkezdte magyarországi tevékenységét, mely elsősorban Budapest és környékének éjszakai bombázását, s a Dunának – mint a romániai kőolaj Németországba történő szállításának legfőbb és leggazdaságosabb útvonalának – a légi elaknásítását hajtotta végre. Miután az amerikai 15. légi hadsereget májusban a normandiai partraszállás előkészületeibe vonták be, a következő nagyobb arányú légitámadások június 2-án érték az országot.
1944. június 2. a Magyarország elleni légitámadások legtöbb áldozatát követelő napja volt. A szövetséges angolszász légierő azon úgynevezett ingabombázásai közé sorolható, amelyeket a szovjet repülőterek igénybevételével hajtottak végre. Ennek során elsősorban Debrecen, Szolnok, Szeged, Miskolc, Nagyvárad, Kolozsvár és Püspökladány vasútállomására hullottak bombák. A vasútállomások általában nagy területen feküdtek, ezért az amerikai hadászati légierő minden esetben szőnyegbombázással igyekezett azokat megsemmisíteni vagy megrongálni. A legnagyobb személyi és anyagi veszteségek Debrecenben voltak. A 102 ellenséges repülőgépből 250 tonna bombát, köztük 1450 darab 500, illetve 250 fontos, 15 darab 1000 fontos és 2 darab 2000 fontos bombát dobtak le a pályaudvartól a vagongyárig terjedő bombaszőnyegben. A támadást követő két temetéskor nyilvános egyházi szertartással eltemetettek száma megközelítette az 1260 főt.
Május 2-án az amerikai hadászati légierő új feladatot kapott, a német és magyar hadsereg ellátásának legsebezhetőbb területének, az üzem- és kenőanyag-ellátásnak szétverésére kellett koncentrálnia. Ennek értelmében a hazai kőolajfinomítók és feldolgozó üzemek ellen intéztek támadásokat. Június 14-én – több mint 500 amerikai B–17 és B–24 részvételével – légitámadás érte a főváros és Újszőny kőolajfinomítóit és a pétfürdői ipartelepeket. Ezáltal az ország öt nagy kőolajfinomító és feldolgozó üzeme szenvedett súlyos károkat, s állt le a termelésük hetekre. A következő június 27-i, 30-i és július 2-i angolszász légitámadások ismét más céllal, ezúttal a kőolajfinomítók mellett a vasútállomások, illetve a harckocsi-, a gyalogsági fegyver- és a repülőgépgyártás bázisai ellen irányultak. Július 8-án súlyos légitámadás érte a veszprémi repülőteret is, amely következtében a földi kiszolgáló személyzet és a repülőakadémia állományából 62-en vesztették életüket. Július 14-én, 27-én és 30-án folytatódott a kőolaj-, vasúti és hadiipari célok bombázása, majd augusztus 9-én a győri repülőgép- és fegyvergyár, Almásfüzítő kőolajfinomítója és olajtárolói, illetve a Ferihegyi repülőtere vált a légitámadások fő színterévé. A Győri Waggon- és Gépgyárban, ahol az április 13-i és a július 2-i légitámadás óta ugyan csökkent intenzitással, de folyt a repülőgép-, löveg- és gépkocsigyártás, a bombázás ismét súlyos károkat okozott.
Romániának a szövetséges hatalmakhoz való átállásáig a magyarországi légitámadásokban egy viszonylagos szünet következett, majd a szövetséges légierő elsősorban a közép- és kelet-magyarországi repülőtereket és közlekedési csomópontokat kezdte lerombolni. Szeptember 13-tól Magyarországnak a háborúból való “kibombázására” ismét fokozott intenzitású légitámadás-sorozat vette kezdetét. Nappal amerikai, éjszaka brit és szovjet távolbombázó kötelékek támadták Budapestet, Debrecent és a nagyobb magyarországi városokat. Augusztus végén a légi harccselekményekbe bekapcsolódott a szovjet és a román harcászati légierő is. Szeptember 21-én az amerikai 15. légi hadsereg kötelékei utoljára bombáztak Dunától keletre levő célpontokat, ezt követően dunántúli, főleg északnyugat-dunántúli területeket támadtak. Október közepétől az ország városait és vasúti létesítményeit támadó légierők közé feliratkozott a német és a magyar légierő is. Kisebb-nagyobb kötelékeik sorozatosan támadták a szovjet haderő által elfoglalt területeken levő célpontokat, Szegedet, Békéscsabát és más egyéb fontosabb helységet.
Magyarország nyugat-, és északnyugat-dunántúli megyéi az ország területén folytatott háború utolsó szakaszában kiemelt célpontjai voltak a szövetséges angolszász légierőnek. A Honvédség még hadrafogható és újraszerveződő erői, katonai és polgári intézmények tucatjai települtek ezen országrészbe, s a fővárosból, illetve a keleti területekről menekültek tízezreit kellett elszállásolni településeikben. Egyes források szerint Sopron lélekszáma 1944 decemberére már megközelítette a százezer főt, s a város jelentősége is ennek megfelelően változott. Az ellenséges – esetenként már terrorbombázásra hasonlító – légitámadások a legtöbb áldozatot éppen a “Hűség Városában” követelték, az 1944. december 6-i, 18-i, illetve 1945. február 21-i, március 4-i és 18-i bombázások során 2200 fő lelte halálát, s ebből 1100 volt a meghalt magyar és német katonák száma. 1945. február végétől – a szárazföldi hadműveletek alakulása következtében – a hadászati légitámadások mellett fontos szerepet kaptak a harcászati bevetések is. A több-kevesebb rendszerességgel megjelenő angolszász és szovjet repülőgépek még a kisebb erejű bombázásokkal is állandó nyugtalanságban, bizonytalanságban tartották az érintett lakosságot. Az ország nagyobb települései közül utolsó alkalommal, 1945. március 26-27-én Szombathely felett jelentek meg ellenséges repülőgépek.
A magyarországi légitámadások áldozatainak száma az 1944. januári határokon belül közel 20 ezer főre tehető. Az ország jelenlegi 3122 települése közül 1024-et ért kisebb-nagyobb bombatámadás.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT