A varsói németellenes felkelés (1944. augusztus 1. – 1944. október 2.)

Teljes szövegű keresés

A varsói németellenes felkelés (1944. augusztus 1. – 1944. október 2.)
A londoni lengyel emigráns kormány utasítására a lengyel főváros önerőből való felszabadítása céljából a Honi Hadsereg (Armija Krajowa, AK) készült fel a megszálló németek ellen indított fegyveres támadás megindítására. A varsói felkelés máig is a második világháború egyik legtisztázatlanabb és legvitatottabb eseménye.
258A lengyel főváros előterében a szovjet csapatokkal harcoló német 9. hadsereg parancsnokságához július 26-tól futottak be hírek egy jelentősebb arcvonal mögötti felkelés kirobbanásának lehetőségéről. Varsóban ekkor a német szárazföldi haderő alakulatai közül – helyőrségi alakulatként – a 4. gránátos-ezred, a Varsói Őr- és Riadóezred, a 996., 997., és 998. területvédelmi zászlóalj, a 225. kiképző gránátos-század, a 146. gépkocsizó táboricsendőr-század, a 146. építő utászzászlóalj, a 475. páncélromboló-század és a 743/2. páncélvadász-század állomásozott. Ezek az erők Reiner Stahel altábornagy, Varsó városparancsnokának alárendeltségébe tartoztak. A helyi SS- és rendőrparancsnoknak, Geibel SS-Gruppenführernek alárendeltségében további 12 rendőr-zászlóalj tartózkodott a városban. A nehézfegyverzettel is rendelkező német helyőrség mintegy 14 ezer főt számlált.
1944. július 29-én a szovjet tüzérség lőni kezdte Varsó Praga nevű elővárosát. Este a moszkvai rádió lengyel nyelvű adásában a varsói lakosságot és a lengyel fegyveres erőket a németek elleni felkelésre szólították fel: “Varsóiak, a szabadság a Ti kezetekben van! Lengyelek, fegyverbe! Nincs veszteni való idő!
Annak hírére, hogy szovjet harckocsi-csapatok nyomultak be Varsó elővárosába, Pragába, gróf Tadeusz Bór-Komorowsky tábornok, a Honi Hadsereg főparancsnoka augusztus 1-jén 17 órakor parancsot adott az előkészített varsói felkelés kirobbantására. Bór-Komorowsky az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének lovastisztje volt. Az 1939-es lengyel hadjáratban egy lovasdandárt vezényelt, majd megmaradt katonáival földalatti ellenállási csoportot hozott létre. A németek által letartóztatott Stefan Rowecki tábornoktól 1943. június 30-án vette át a Honi Hadsereg vezetését. A Honi Hadsereg 1944 nyarán 6500 szakaszba szervezve körülbelül 250 ezer tagot számlált, azonban csak 12 százalékuk volt könnyűfegyverzettel felszerelve. A Honi Hadsereg létszáma Varsóban a felkelés kitörésekor 40–50 ezer fő volt, de több tízezer helyi lakos is csatlakozott hozzájuk.
A lengyelek legfontosabb célja a Visztulán átvezető két híd birtokbavétele volt. Három nap alatt a felkelők, akik zsákmányolt német aknavetőkkel, 2 cm-es légvédelmi gépágyúkkal és páncélöklökkel is rendelkeztek, ellenőrzésük alá vonták a főváros nagy részét. A német támpontokat és a városparancsnokság épületét bekerítették. A megszálló csapatok csak telefonon tudták tartani a kapcsolatot a külvilággal. A Visztula-hidakat azonban mindössze két német tiszt, kilenc altiszt és 45 katona mindvégig megtartotta. Augusztus 1-jén 21 óra 30 perckor a Honi Hadsereg rádión kérte a szovjet Vörös Hadsereg segítségét, hogy kívülről indított támadással támogassa a felkelést.
A német ellenintézkedéseket nem a Közép Hadseregcsoportra bízták, hanem az SS birodalmi vezetőjére, Heinrich Himmlerre, aki Varsóba vezényelte a Dirlewanger SS-ezredet, Bronyiszláv Kaminszkij orosz állományú RONA SS-rohamdandárának 1700 fős ezredét, néhány SS-rendőralakulatot, és egyéb megerősítő – köztük nehéztüzér- és rohampáncélos – alakulatokat. Az OKH a 608. biztosító ezredet küldte erősítésként.
Augusztus 4-én Erich von dem Bach-Zelewski SS-Obergruppenführer und General der Polizei, a partizánvadász-kötelékek parancsnoka irányítása alatt mintegy 25 ezer fős harccsoport érkezett a varsói felkelés leverésére, amely rohampáncélosokkal és tüzérséggel is rendelkezett. A német csatarepülőgépek aznap már a felkelők állásait támadták.
A Bach-Zelewski vezetése alatt álló SS-alakulatok augusztus 5-én hozzákezdtek a felkelés leveréséhez, a város lerombolásához, és eközben a polgári lakosság lemészárlásához. A harcok mindkét részről különös kegyetlenséggel folytak. A lengyelek az elővárosokban barikádokkal torlaszolták el a közeledési útvonalakat, amelyeket a németek kezdetben páncélosok és zuhanóbombázó-repülőgépek bevetésével sem tudtak felszámolni.
A nyugati irányból támadó németeknek augusztus 7-én az akkori Adolf Hitler téren sikerült felmenteni a bekerített német városparancsnok harcálláspontját, de az utcákon közlekedni még mindig csak páncélozott harcjárművekkel tudtak.
A német szárazföldi haderőnek tudomása volt arról, hogy a Varsóban bevetett SS-csapatok jelentős része középkori kegyetlenséggel gyilkol és fosztogat. A 9. hadsereg hadinaplója augusztus 7-én megemlítette, hogy Kaminszkij SS-katonái többet rabolnak, mint harcolnak. Ezen ténnyel magyarázható, hogy a RONA SS-rohamdandár a lengyel felkelők ellenlökései közepette augusztus 12-ig sem tudta felvenni a kapcsolatot a főpályaudvar körül harcoló német 562. gránátoshadosztály bekerített ezred-csoportjával.
Minden barbárságuk ellenére az SS-csapatok nem boldogultak a felkelőkkel, és 9000 embert veszítettek. A Dirlewanger SS-ezred a harcok közben ugyan 1900 fős utánpótlást kapott, de a felkelés bukásakor ennek ellenére is csak 648 főt számlált.
A lengyelek hősiesen tartották állásaikat, ezért a németek kénytelenek voltak aknavető-egységeket, harckocsikat, rohamlövegeket, lángszórókkal felszerelt rohamutász-zászlóaljakat és a légierőt is bevetni. Augusztus közepén megérkezett Varsóba az 1000. rohammozsár-század két Sturmtigere (Rohamtigrise), amelyeket 38 cm űrméretű haditengerészeti mozsárral kifejezetten helységharcra fejlesztettek ki. A Közép Hadseregcsoport megkapta 10 darab, 15 cm-es tarackkal ellátott Sturmpanzer IV harcjárművel a 218. különleges feladatú rohampáncélos-századot is, valamint a 60 távirányított robbantó-páncélossal, 34 StuG. III rohamlöveggel és három parancsnoki Panzer IV harckocsival felszerelt 302. (távirányított) páncélososztályt. A német nehéztüzérség bevetette a 638. üteg Ziu nevű 60 cm-es űrméretű Gerät 040 lánctalpas önjáró mozsarát is, amely 2180 kg-os gránátot lőtt ki. Egyes források szerint szeptemberben még az 1906-ban készült 42 cm-es Gamma-mozsarat is alkalmazták, amelynek betonromboló gránátja 1020 kg-ot nyomott.
Augusztus 19-én a németek általános támadást indítottak a Honi Hadsereg ellen. A németek elfoglaltak egy főiskolai épületet, és megtisztítottak egy kelet-nyugat irányú közlekedési útvonalat.
A német oldalon elkövetett kegyetlenkedésekért és fosztogatásokért a német elöljáró parancsnokságok javaslatára – jogosan – Kaminszkijt tették felelőssé. A RONA SS-rohamdandár parancsnokát augusztus 26-án egy tábori 259katonai bíróság halálra ítélte, és kivégezték. A dandár állományát hamarosan a Vlaszov tábornok parancsnokságával megalakuló Orosz Felszabadító Hadsereg (lásd lentebb) rendelkezésére bocsátották. Kaminszkij SS-dandárának állományába egy 1944. augusztus közepén kelt német forrás szerint 7000 harcoló férfi és 23 ezer nem harcoló hozzátartozó (nő és gyermek) tartozott.
Az angolszász légierő kísérletet tett, hogy légi úton nyújtson segítséget a felkelőknek. Mivel a Szovjetunió nem engedte meg, hogy területéről angolszász repülőgépek szálljanak fel, az olaszországi légi bázisokról felszálló egyes kötelékeket a hosszú légi úton súlyos veszteség érte, és emiatt az akciót leállították. A brit gépek 40 tonna, az amerikai gépek pedig 120 tonna hadianyagot juttattak el Varsóba, közben a 402 főnyi kezelőszemélyzettel együtt 56 repülőgépet vesztettek. Később a szovjet légierő is juttatott némi utánpótlást Varsóba, de az általuk ejtőernyővel ledobott lőszereket a Honi Hadsereg németektől zsákmányolt fegyvereiből nem lehetett kilőni.
Szeptember 2-án a németek felszámolták az ellenállást Varsó óvárosában. A Honi Hadsereg szeptember második felében súlyos harcok közepette egyre kisebb területre szorult vissza. Szeptember 23-án a város déli részén, a Visztula mellett tartott háztömbök is német kézre kerültek. A lengyelek ezen harcok során 470 hadifoglyot veszítettek.
A német 9. hadsereg eleinte nem vett részt a harcokban, de parancsnoksága hamarosan belátta, ha biztosítani akarja mögöttes területét, az elkeseredett helységharcba saját csapatai egy részét is be kell vetnie. A 19. páncéloshadosztályt hamarosan a Varsó déli részében lévő ellenállási csomópontok birtokbavételére vetették be, ahol a hadosztály zuhanóbombázó-repülőgépek támogatásával három nap alatt, szeptember 27-ig elfoglalta a Mokotów városnegyedet.
Bór-Komorowsky tábornok belátva a reménytelen ellenállás hiábavalóságát, október 2-án fegyverszünetet kért, majd aláírta a kapitulációt. A 63 napig dúló elkeseredett harcokban mintegy 15 ezer 200 felkelő vesztette életét vagy tűnt el, 15 ezren pedig megsebesültek. A harcok után hadifogságba esett felkelők létszáma 10 ezer 697 fő volt. Október 4-én a Honi Hadsereg 375 tisztjét és 1227 katonáját, másnap további 9095 felkelőt fegyvereztek le a városközpont még lengyel kézen lévő támpontjainál. A németek vesztesége mintegy 2000 halott és 9000 sebesült volt. Október 3-án 170 német hadifogoly szabadult ki a felkelők fogságából.
A lengyel polgári lakosság áldozatai még a harcolókénál is súlyosabbak voltak. A harcok, illetve a Hitler által elrendelt német megtorló akciók következtében 17 ezer varsói lakos halt meg, 321 ezer 562 személyt pedig koncentrációs táborokba hurcoltak. Más források szerint a polgári áldozatok száma 166 ezer volt, és 70 ezren kerültek koncentrációs táborba. A németek 48 ezer varsóit már október 3-án elszállítottak.
A varsói felkelésben a Honi Hadsereg elvérzett, a további eseményekben számottevő szerepet már nem játszott. Egyes történészek szerint a szovjet vezetés tudatosan hagyta vérbe fojtani a varsói felkelést, hogy ezáltal szabaduljon meg a londoni emigráns kormány irányítása alatt álló, jelentős erőt képviselő Honi Hadseregtől, amely adott esetben a megszálló szovjet csapatokkal szemben is számottevő ellenállást fejthetett volna ki. A szovjet hadvezetés arra hivatkozott, hogy nem ismerték előre a varsói felkelés kirobbantásának idejét, ennek következtében nem volt idejük a megfelelő tervek kidolgozására, és megfelelő erejű csapatok Varsóba irányítására.
A varsói felkelés idején Varsó térségébe vezényelték a magyar II. tartalékhadtestet, amelyet a német 9. hadsereg alárendeltségébe utaltak. Seregtestei – az 5. és a 12. tartalékhadosztály, illetve az 1. lovashadosztály a varsói külső gyűrűben foglaltak állásokat, de a Honi Hadsereg ellen nem vetették be ezeket. A németek felé semleges magatartást tanúsítottak, ellenben a Honi Hadsereget élelemmel, egészségügyi, sőt hadianyaggal és fegyverek átadásával is támogatták.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT