A XVIII. század és a franczia háborúk kora.
A XVIII. század és a franczia háborúk kora.
A szatmári békekötéstől egészen a bécsi kongresszusig terjedő száznégy évi időközt a vármegye történetében három korszakra csoportosíthatjuk. Az első a belső átalakulás korszaka; a második és a harmadik időszakban az 410újjáéledt vármegye sokszoros tanúságát adja a trón iránt való áldozatkészségének; de míg az előbbi időszakban, főleg Mária Terézia uralma alatt, a nemzeti élet terén az általános tespedés jelei mutatkoznak, addig az utóbbiban, II. József halálával, a vármegye is tevékeny részt vesz az idegen uralom ellen támadt nemzeti visszahatás mozgalmaiban.
Alig hirdették ki a szatmári békekötést a vármegyében, egyszerre két főispán kezdett parancsolni a tisztikarnak. Barkóczy Ferencz, a ki, mint láttuk, már a békekötés első hírére meghódolt, ezzel az igyekezetével ezúttal megkésett, mert József király még 1709-ben gróf Pethő Mihályt nevezte ki főispánná, kinek javait a kuruczok felprédálták, sőt őt magát is két ízben elfogták, így tehát az udvar felfogása szerint is sokkal inkább tarthatott igényt a főispánságra, mint a Rákóczitól kinevezett Barkóczy. Csakhogy Barkóczy nem tágított és helyzetét lényegesen megkönnyítette a kuruczokból álló vármegyei tisztikar magatartása, mely éveken át az utolsó küzdelmek között vele jóban-roszban együtt működött, s amely a labancz Pethőtől, könnyen érthetőleg, idegenkedett. Barkóczy még 1711 június 2-án egybegyűjtötte a rendeket Varannón, hol magát a főispáni méltóságba beiktatta, egyszersmind tisztújító közgyűlést tartott, mely Szent-Ivány Mihályt újból első és Boronkay Istvánt második alispánnak választotta; az előbbi részére, érdemei elismeréséül, négyszáz forintot szavazott meg. Ezalatt azonban gróf Pethő Mihály sem maradt tétlen. Eleonóra, régens királynőtől megerősítő levelet eszközölvén ki, Keglevich Ádám és Tahy Károly leleszi prépost által, báró Fischer Mihály, Soós Mátyás, a sátoraljaújhelyi pálosok perjele, Kossovich Márton és Barkóczy Zigmond közbejötte mellett beiktattatta magát, a mi ellen Barkóczy megbízásából Poór Ferencz tiltakozást jelentett be a közgyűlés elött. Barkóczy akaratlanul hatalmas támaszt talált Aspermont Gobert Ferdinánda herczegnőben, a ki a zempléni főispánságot fia számára igyekezett biztosítani; ekkor felségfolyamodványt küldött Eleonora régens királynőhöz, de a királynő a szeptember 30-án kelt leirat szerint, tekintettel gróf Pethő kinevezésére, a kérelem tárgyalásába nem bocsátkozott. Hasztalan fenyegetőztek a vármegyei tisztviselők, hogy Barkóczy távozásával lemondanak állásaikról, bele kellett nyugodniok Pethő főispánságába, főleg miután Barkóczy az 1712. évben III. Károly királynál is eredménytelenül kopogtatott. Alig vette kezébe gróf Pethő a hatalmat, a Barkóczy által 1709-től kezdve illetéktelenül felvett főispáni tiszteletdíjakat követelte s már-már perre is került a dolog, midőn a vármegye gavallérosan megtérítette gróf Pethő illetményeit. (Szirmay i. m.)
Az 1712. évi április 3-ára egybehívott koronázó országgyűlésen a vármegyét Szirmay András és Kossovich Márton képviselték. Az országgyűlés tanácskozásaiban, illetőleg az előmunkálatokban, Szent-Ivány Jánosnak tevékeny szerep jutott, a kit Munkács feladása után gróf Pálffy Miklós nádor vett a pártfogásába, és 1712-ben kassai kerületi biztos, majd zempléni alispán lett. Az országgyűlés szétoszlása után, az ország kormányának új berendezése tárgyában tartott értekezleten, Pethő Mihály főispán is részt vett.
Az 1715. és 1720. évi összeírások.
A Rákóczi uradalmak elkobzása.
Mária Terézia.
II. József.
I. Ferencz. A Martinovics-féle összeesküvés.
Az 1797-iki nemesi fölkelés.
Az 1809-iki nemesi fölkelés.
