Az 1715. és 1720. évi összeírások.
Az 1715. és 1720. évi összeírások.
A belreformok az ország közállapotainak ismeretét tették szükségessé, főleg az adóteher igazságos elosztása czéljából. Ezért az országgyűléstől elrendelt összeírásokat még az 1715. évben eszközölték és 1720-ban megismételték. Mindkét összeírás sok becses adatot szolgáltat a XVIII. század első évtizedeiben uralkodó népmozgalmi és gazdasági viszonyokról. Az 1715. évi összeírás még élénken visszatükrözi azokat a csapásokat, a melyek az előző évszázad belháborúi, de főleg az utolsó szabadságharcz s a pestis-ragály alkalmával érték a vármegye népeit. 1715-ben 23 mezőváros, 2 curialis, 390 jobbágy-község és 6 lakatlan helység iratott össze. Lakatlan helységek voltak: Bethlen, Bodrogkeresztúr, Gatály, Nézpest, Oroszkrajnya, melynek lakói 1710–11-ben pestisben haltak el, Orosz-Volya, mely harmincz év óta puszta, a többi helység négy–nyolcz év óta voltak lakatlanok; ellenben Deregnyő és Köröm teljesen elpusztultak. De már találkozunk új településekkel is, mint: Sajóhídvég, Kisdobsza, Perbenyik. A többi községekben is tömérdek puszta telek iratott össze, melyek az összeírt 391 községben 5045-re rúgtak. Az összeírásnál főleg az adózókra fordíttatván a fősúly, ezért a nemesség, a papság és a külön adót fizető zsidóság nem foglaltatott benn 411az összeírásban. Az 1720. évi összeírás már kedvezőbb viszonyokat tüntet fel. Míg 1715-ben 4933, addig 1720-ban 5402 háztartást írtak össze. Az utóbbiból 342 nemes, 6 mezővárosi polgár, 4686 jobbágy, 363 zsellér és 5 taksás háztartás volt. 1715-ben a nemesek nem iratván össze, 175 mezővárosi polgár, 3471 jobbágy, 1112 zsellér, 100 taksás és 75 egyéb háztartás találtatott. Az 1720. évi összeírást véve alapul, a vármegye összes lakóinak számát 60348-ra tehetjük, melyből 53748 volt az adóköteles népesség lélekszáma; a többi következőleg oszlott meg: nemes 5950, pap és tanító 150, zsidó 500. Az egyes mívelési ágak terén is hasonló emelkedést tapasztalunk. 1715-ben összeírtak 22584 köblös szántót, 8290 kaszás rétet, 3633 kapás szőlőt. 1720-ban 63004 köblös szántót 11.306 kaszás rétet és 14097 kapás szőlőt.
Láthatjuk tehát, hogy a békés idők beálltával a mívelés alá eső terület is jelentékenyen emelkedett; csakhogy az összeírásban is némi változás állott be, mert 1715-ben csak tényleg mívelés alatt levő területet írtak össze, ellenben 1720-ban az összeírásba felvették azokat a puszta területeket is, a melyeket a földesurak vagy maguk mívelték, vagy pedig bérbe adtak. Az összeírás eredményeként, 1724-ben nyolczczal emelték a vármegye portáinak számát, de az 1729. évi országgyűlésen már felszólaltak a követek, mert abban az évben kárba veszett a hegyaljai szüret és a vármegye nagyobb megterhelést nem bírna el. (Magyarország népessége a Pragm. Sanc. korában. – Millenn. Tört. VIII. 51.)
