Mária Terézia.
Mária Terézia.
Alig foglalta el Mária Terézia a trónt (1740), a szomszédos fejedelmek minél nagyobb részt igyekeztek maguknak hasítani az ifjú fejedelemasszony örökségéből. Magyarországon volt tehát a sor, hogy MáriaTerézia ingadozó trónját megvédjék és ebben méltó részt vett Zemplén vármegye is. A pozsonyi országgyűlésen elhangzott királynői szózat hatása alatt, a vármegye vállvetve igyekezett a reá eső létszámot kiállítani. A zempléni felkelt lovas nemesi sereg 780 főre rúgott, s parancsnokává báró ’Sennyey László ezredest választották meg. A 720 főnyi gyalogság Szirmay Tamás ezredes vezérlete alatt szállott táborba. Szirmay Tamás utóbb a zempléni fiúkból toborzott öt ezred parancsnoka lett, melyekkel 1742-ben a Prága felszabadítására rendelt sereghez csatlakozott és ez alkalommal a várost megszálló franczia had ellen intézett merész támadásával kivívta Károly lotharingiai herczeg elismerését. (Szirmay i. m.)
Berényi főispán 1747 június 3-án elhalván, Zétényi Klobusiczky Antalt nevezték ki helytartónak, a kit Varannón gróf Forgách Ferencz királyi biztos 1748 január 22-én iktatott tisztébe. Rövid idő mulva főispánná neveztetvén ki, 1752 június 19-én Varannón tartotta székfoglalóját. Az ő főispánsága idejében épült Budán a királyi palota, melyhez a vármegye 3500 frttal járult. Klobusiczky után, gróf Szalai Barkóczy Ferencz egri püspököt, a m. kir. helytartótanács tanácsosát és a hétszemélyes tábla bíráját nevezték ki főispáni helytartóvá. Székét 1757 január 17-én Patakon, minden különösebb ünnepség nélkül foglalta el; de még ebben az évben gróf Dőry Ferencz foglalta el a helyét és április 12-én tartotta ünnepélyes székfoglalóját. Gróf Dőry hosszabb ideig tartó főispánsága rendkívül mozgalmas időkbe esett. Alatta épült a vármegyeház Sátoraljaújhelyben. Az ő főispánsága idejében bocsátották ki az úrbéri szabályzatot is (1765), melynek keresztülvitele azonban, a vármegyei nemesség magatartása következtében, nem csekély nehézségbe ütközött.
Az 1757-től dúló hétéves háború ismét újabb áldozatokat követelt a vármegyétől. Zemplén 3870 főnyi újonczot állított ki és a nemesi pénztárból 40.000 frintot szavazott meg. De ezen felül a hadjárat folyamán nagymennyiségű élelmiszert is szállított, mely áldozatkészségeiért az 1760 november 19-én kelt leirattal a királynő megdícsérte a vármegyét, Dőry főispánt pedig 1766-ban grófi rangra emelte, kinek főispánsága utolsó szakában a bajor örökösödési háború ismét hadba szólította a vármegyét. A vármegyéktől kiállítandó gyalogos katonákból Zemplénre 350 újoncz esett volna, e mellett az Andrássyak tíz felszerelt huszárt állítottak volna ki, de ezúttal nem került a dolog kardélre, mert Mária Terézia 1779 május 13-án békét kötött Nagy Frigyessel.
Dőry Ferencz 1778 deczember 18-án halt el. Főispánsága alatt a vármegye közigazgatásában a Szirmay család vitte a vezérszerepet, és emelkedett a tetőpontra. 1715-től kezdve ritkán hiányoznak e család tagjai a főtisztviselők sorából, de 1751-től kezdve 1779-ig szint el sem képzelhetjük nélkülök az alispáni tisztséget. Még 1751-ben, Okolicsányi János alispán mellett, Szirmay Ádám képviseli a vármegyét az országgyűlésen, 1757-ben Szirmay Lászlót első alispánná választják, 1767-ben Szirmay Tamás másodalispán lesz, de 1771-től első alispánként igazgatja a vármegyét. Az 1765. évi országgyűlésen is, Szulyovszky László mellett, Szirmay Antal Tamás képviseli a vármegyét.
