I. Ferencz. A Martinovics-féle összeesküvés.
I. Ferencz. A Martinovics-féle összeesküvés.
II. Lipót 1792-ben elhalván, a trón I. Ferenczre szállott, kinek a kitörőfélben levő franczia háború maradt örökségül, a mely évtizedeken át nemcsak óriási áldozatokat követelt, de a nemzeti fellendülést egyidőre megbénította. A franczia forradalom eszméi, melyek a XVIII. század társadalmát gyökeresen átalakították, utat törtek maguknak hazánkba is. Ez új eszmék szolgálatába léptek Martinovics apát és társai is. Martinovicsnak 1792-ben „Oratio ad proceres” czímű művét a helytartótanács a tiltott könyvek közé sorozta és szerzőjének felkutatását rendelte el. Zemplén azonban a rendeletre csak ennyit válaszolt: „ezen könyvnek szerzője megyénkben nem találtatik”; arról pedig, vajjon e mű el volt-e terjedve, a jelentés nem szól, pedig sokan olvasták. Idővel mind sűrűbben jöttek be a külföldről ily irányú könyvek, melyeknek tartalma és iránya nem felelt meg a nemzeti érzéstől áthatott 416zempléni társadalomnak s így ezek az eszmék nem vertek gyökeret, sőt éppen a konzervatív irányzat kerekedett felül s az 1792 augusztus 16-án kelt feliratban meg is nyilatkozott, mely felirat szerint a vármegye abban a királyi rendeletben, mely a nemzetet és annak jogait becsmérlő könyvek ellen irányulnak, „a magyar nemzet iránti kiváló hajlandóságának zálogát” látja. (Fraknói Vilmos czikke: Századok 1878.). A nemesség megijedt ezektől az eszméktől, melyektől ősi kiváltságait féltette; de azért a Martinovics-féle mozgalom, bármily kis körre szorítkozott is, mégis mélyebb hullámokat vert föl a vármegyében. Maga Kazinczy Ferencz, a ki minden eszményiért lelkesedett, sokat foglalkozott ezidőtájt a szabadkőmívességgel, melynek már 1786-ban tagja volt. Szentmarjay Ferencz is, kinek atyja a gróf Barkóczyak zempléni uradalmának kormányzója volt, a legnagyobb rokonszenvvel viseltetett a franczia forradalom eszméi és szereplői iránt. Az 1793 óta tartó franczia háborúban magyar katonákat állítottak ki síkra, midőn pedig az egyre fokozódó költségek fedezésére önkényűleg vetettek ki adót, Zemplén erélyes hangú feliratban tiltakozott az országgyűlésen meg nem szavazott adók kivetése és behajtása ellen. E miatt éles összeütközés támadt a vármegye és a kormány között, melyet az 1792-ben kinevezett új főispán, báró Orczy József, hasztalan igyekezett elsimítani. Midőn tehát 1794 tavaszán, Martinovics apát, eszméinek elérésére, hívei titkos társulatba igyekezett egyesíteni, csakhamar termékeny talajra talált Zemplén vármegyében. Azok közé, kiket a zempléniek közül tanainak első sorban megnyert, tartozott Szentmarjay, a ki előbb Gróf Sztáray Mihály titkára volt. Gyönyörű megjelenésű, nagy tehetségű fiatal ember; a társaságban ő képviselte az ifjú lelkesedést. A másik Kazinczy Ferencz volt. Kettejükön kívül Zemplénből még négyen voltak a társulat tagjai, de Kazinczy többeket is beavatott, a kik az új tanok megvitatására Pazdicson gyűltek egybe. Martinovics összeesküvése felfedeztetvén, Szentmarjayt még az augusztus 16–17 közötti éjjelen elfogták. A vizsgálat során Kazinczy ellen is elfogatási parancsot adtak ki és 1794 deczember 14-én, a Terebesen állomásozó dzsidás ezred Ehrenstein nevű főhadnagya, tizenkét katonával Regmeczen foglyúl ejtetette Kazinczyt, a kit négy lovas hintón Sátoraljaújhelyre vittek, a hol társaival (Szulyovszky Menyhért, Ivánkay és Jancsits, a gróf Sztáray Albert házi-tanítója) találkozott, a kik közül Szulyovszkyt Rákóczon, a tulajdon házánál fogtak el. A foglyok, erős fedezet mellett, 16-án hagyták el Sátoraljaújhelyt s onnan Pestre vitettek. (Adalékok 1891. 61.). Kazinczy előbb Spielberg, majd Kufstein, utóbb Munkács várában raboskodott, honnan csak 1801-ben szabadult ki.
