21. NÉMETH LÁSZLÓ (1901–) (BÉLÁDI MIKLÓS)
21. NÉMETH LÁSZLÓ (1901–)
(BÉLÁDI MIKLÓS)
(BÉLÁDI MIKLÓS)
Író, kritikus és ideológus, 20. századi irodalmunk egyik legnagyobb hatású alkotója, a "népi" írók mozgalmának egyik eszmei szervezője. Gondolkodói útja az erkölcsi értelmezésű nacionalizmus, aszkétikus új vallásosság eszmeköréből indul el; a harmincas években megírja a "magyar szocializmus" utópikus programjait, a "minőség szocializmus" többféle tervbe öltöző ábrándját s ugyanakkor a "harmadik oldal" illúzióinak a cáfolatát is – regényekben és drámákban. Előbb a "lappangó jobbak" társadalmat átalakító lelki megújhodásától remél fordulatot. A Jó Ügy mindig vezérgondolata volt; a felszabadulás után, eszmerendszerének főbb tételeit megcáfolva és módosítva, el is érkezik a szocialista társadalom igenléséig. Idealista erkölcsi forradalmár, a történelmet és az életet erkölcsi világításban látja. Alapélménye, hogy a világrend erkölcsileg elhibázott, s az "élet mély baján" az erkölcsi példa segít, az életet az nyeri meg, aki önmagát erkölcsi erőfeszítéssel sarkallva mintává nemesíti. Eszme-ember; eszméiből, terveiből épít világot, amit azután maga rombol le regényeiben és drámáiban. "Én mindig az exodus embere voltam. Sohasem tudtam mást szervezni, csak a jobbak kivonulását" – s ez az önjellemzés megvilágítja egész gondolkodói pályáját. Több változatban leírta: az élet 495kísérlet, arra hogy az ideákból valóság legyen. Hatalmas ismeretanyagot megmozgatva kereste a "szép élet eszméjét" és a "szívben őrzött éden" életbeli másának megtervezésére fordította szellemi energiáinak nagy részét. Az igazságot kereső, mindig újra vállalkozó igény azonban megíratta vele az ábrándok cáfolatát is. Műveinek nagyobb része tragédiát vagy burkolt tragédiát ábrázol, eszméit képviselő hőseiből bukott hősöket formált. Életművének ezt a kétfelé irányulását – az ábrándokat alkotó és az ábrándokat leromboló benső küzdelmet és ellenmondást – a felszabadulás utáni évek tapasztalatai regények, drámák és esszék új szintézisében oldották fel. Eljutott addig, hogy föladta a hitét, mely szerint az élet egyedül erkölcsi példával, morális öntisztulással megszépíthető. Új művei a szívben hordott "jó ügy" – a közösség javáért égő nemes szándék – és a társadalom együttműködésének szükségét fejezik ki.
Nagybányán született 1901. április 18-án. Apja, Németh József gyermek-és ifjúkorának rajongásig szeretelt eszményképe, nagy műveltségű földrajz és történelem tanár volt, kiváló nevelő, a megtestesült "pedagógiai türelem", aki nemcsak szakját művelte, de más tárgyakban is járatos volt. Hosszabb időket töltött apja családjánál, a szilasbalhási parasztportán. Gazdag parasztdinasztia élt a falu közepén uralkodó tágas portán, mely valaha a múlt században nemesi birtok volt. A Szilason vakációzó diák látta virágzani a nagy családot és látta szétporladását, elmúlását is. Szilason életre szóló leckét kapott, amelyet regények, drámák alakjai és színterei meg is őriztek. "Ennek a szép, arányos családnak az én eszmélkedő korom épp annyit köszönhet, mint nagyapám változatos telkének első gyermekségem… Minden embernek van egy házi antropológiája (vagy ha úgy tetszik, szociológiája) s ehhez elsősorban családja tagjait használja példatárul… Szerencsének tartom, hogy én erre ilyen szép lombos családot kaptam" – írja Magam helyett című önéletrajzában. E házi antropológia sokféle változatban, jellemben ismertette meg vele a parasztpolgárságot, pusztai nemességet, béres-sorból feltörő városi intelligenciát – a vidéki magyar életet, amelyet majd az Emberi színjáték jeleneteiben, a Gyász nőalakjában, az Utolsó kísérlet"magyar enciklopédiájának" falusi világában teremt újjá, idea-regényeinek realista külső övezetében. Látta a falusi élet rohamos átalakulását; elbeszélésekből ismerte nagyapjáék hőskorát, a nagy parasztvagyont alapítók életét, akiket a földszerzés szenvedélye éltetett, szigorú szokásjogok törvényei szerint még hétre való lebbenccsel jártak ki a határba dolgozni. Szeme előtt zajlott a gazdag parasztság polgárosodása, apja nemzedéke már rugós hintón parádézott végig a falun.
Budapesti gimnáziumokban tanult, Pintér Jenő keltette fel érdeklődését az új magyar irodalom iránt, Adyt olvasott, megismerte Elek Artúr antológiáját, majd Szabó Dezső vált nagy élményévé, szerepelt az önképzőkörben, novellákat és verseket írt. Mégsem az író-jelöltek szokásos pályáját választja. Beiratkozik ugyan a bölcsészetre, de néhány hét elegendő, hogy a lélektelen előadások elriasszák és átiratkozzék az orvosi egyetemre. Ezek az esztendők a tanulás évei. Anyja jóvoltából – apja hadifogoly ekkor Szibériában – könyvtárra való könyvet vásárolhat. Rengeteget olvas, érdeklődése nemcsak az irodalommal határos területeket járja be, hanem a természettudományokat is. Életének ekkor még nincs határozott iránya. Első tanulmányát orvosi 496témáról írja, de azt megelőzően drámákat, versesregényeket, novellákat is írt. Az egyetem elvégzése után egy ideig fogorvosi gyakorlatot folytat és iskolaorvos lesz, s beküldi a Nyugat novella-pályázatára egyik évek óta kész paraszt-történetét. Kísérletezik még egyszer a tanári pályával is. Görög tanulmányai és a biztos állást ígérő jövő kedvéért újra próbálkozik a Múzeum körúton, de rövid idő múltán ismét hátat fordít a bölcsészkarnak.
A Tanú előtt
Az Emberi színjáték
A "tudat-regény"
A Tanú "szigetén". A "minőség-szocializmus" utópiája
Regények és drámák
Kisebbségben
Új társadalomban
Az Iszony
Regény a magyar vidékiességről
Az Irgalom
Az esszéíró
Kiadások
Irodalom
