20. ILLYÉS GYULA (1902–) (BÉLÁDI MIKLÓS)
46120. ILLYÉS GYULA (1902–)
(BÉLÁDI MIKLÓS)
(BÉLÁDI MIKLÓS)
Alig van írónk, aki ne vallaná, hogy elkötelezettje és adósa szülőhelyének. Illyés talán az egyetlen, akinek egész életműve is onnan ered. Ozora végigkíséri életét. Vele nem a stilizáló, megszépítő vallomás íratta, hogy "író e földből él bennem, e föld hajdani látványából". Ozorából mérték lett, mindennek viszonyítási pontja, ahonnan az élet és az irodalom – történelem és nemzet, Európa és modern művészet – áttekinthető, de föl is becsülhető. Egy néma, társadalmi emelkedéstől elzárt népréteg megszólaltatására készült, – a legmagasabb eszmények emelkedettségével. Irodalmunk sokáig szenvedte hazaiság és európaiság hasadását. Illyés mintha hírből sem ismerte volna ezt az életműveket torzóvá csonkító adottságot. Megírta a faluvizsgáló irodalom klasszikus művét s utána kiadta a francia irodalom kincsesházát; a legmagyarabb költőről értekezett, de épp oly biztonsággal vállalkozhatott Eluard értelmezésére; Molière-ről vagy Racine-ról ugyanazzal a magától értetődő természetességgel beszélt mint Teleki Lászlóról. Az Ady utáni irodalomban is változatlanul időszerű kívánalom volt megtalálni a hazai gondok és az európai mérték összhangját. Illyés Gyula joggal írhatta le, hogy "Ozora, tudnivaló, Rómával teljesen egybevágóan hét hegyen emelkedik". Illyés Ozorája egybeépült a világgal. A "puszták népe" vele belépett a világirodalomba. Népisége a nemzeti és az emberi érdek párosításából nyeri egyéni színét és új költői irányt teremtő jelentőségét.
1902. november 2-án született a Tolna megyei Felsőrácegres pusztán. Cselédszármazék: apja uradalmi gépészkovács, nagyapja herceg Eszterházy számadó juhásza volt, de családjának anyai ágán "egy gyermekeibe koldusodott református pap" lánya található; közeli rokonai közt még vármegyei főjegyző is akad. Jobb sorsban éltek, mint a nincstelen cselédek – az író jellemzése szerint: "családom a felkapaszkodó pusztai családok mintaképe volt." Gyermekéveit a pusztán töltötte, de már ekkor alkalma nyílott kivételesebb művelődésre, nyelveket is tanulhatott – városban viszont tízéves korában fordult meg először. Nevelődését szigorú, puritán szellemű család és a puszta zárt világa irányította. A családban elevenen élt Kossuth és a szabadságharc emléke – hogy 1848-at a magyar történelem "magas vízválasztójának" tekinttette, abban nagy része van otthoni élményeinek.
Középiskoláit 1913-ban Dombóváron kezdte, 1916-tól Budapesten tanult, 1921-ben érettségizett és beiratkozott a budapesti bölcsészeti karra. Még a forradalom előtt kapcsolatba került a baloldali diákmozgalommal – eljárt a Galilei Kör üléseire, 1919-ben a Szocialista Diákok Egyesületébe. A diktatúra bukása után is lelkes harcosa a forradalomnak; az illegális kommunista mozgalomban vállalt veszélyes feladatokat. 1921-ben a "válogatott propagandisták" egyik csoportját a rendőrség letartóztatta. El kellett hagynia az országot; több hónapos hányódás után Párizsban telepedett meg. Öt évig élt emigrációban, a franciaországi szabad munkásmozgalom és a nemzetközi avantgardizmus egyéniségét formáló közegében. Az emigráció kulturális és irodalmi szervezeteiben tevékenykedett; rövid időre az "irodalmi Internacionálé" magyar tagozatában, a Magyarnyelvű Forradalmi Írók és Művészek Szövetségének 462párizsi megbízottja volt. 1926-ban tért haza. Avantgardista folyóiratokban megjelenő verseire fölfigyeltek a Nyugatnál; Osvát támogatásával Budapestre került. 1928-tól rendszeresen a Nyugat közölte írásait, a folyóirat munkatársának számított – mihamar Babits legszűkebb baráti köréhez tartozott. A 30-as évek elején költészetével és cikkeivel egyik elindítója a "népi írók" mozgalmának. 1934-ben – Nagy Lajossal együtt – meghívást kapott a Szovjetunióba, a moszkvai írókongresszusra. A Márciusi Front szellemi előkészítésében és megszervezésében egyaránt szerepet vállalt: neve a kiáltvány aláírói között szerepelt. 1937-től a Nyugat társszerkesztője; Babits halálától az ország német megszállásáig a Nyugat örökébe lépő Magyar Csillag-ot szerkesztette. A felszabadulás után a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője; 1947-ben újraindította a Választ.
A szülőhely körül
Párizsi évek. Avantgardizmus
Szürrealista kísérletek
Elszakadás az avantgardizmustól
Új költői realizmus
Nehéz földön
A költői epika újjászületése
A költői pálya fordulója
Az ironikus tárgyilagosság lírája
Esszék és szociográfiák
A háború éveiben
Honfoglalók között
Drámák
A gondolati líra új fejezete
Kiadások
Irodalom
