Ghyczy család. (Ghyczi és Assa, s Ablanczkürthi).
Nevét és eredetét Veszprém megyei Gicz helységtől (most pusztától) veszi, melynek a régiség homályába eső időtől fogva a XVI. század végeig * birtokában volt.
Győri káptalan 1589. fol. 996. – Nobilis Ladislaus Gichy de eadem Gycz praedium suum Gycz et portionem in Csehy Cottu Veszprémiensi impignorat Egregio Jacobo Litterato Zekel ita ut ipse, aut filii ejus Franciscus, et Gabriel, aut his deficientibus proximi sui consangvinei quando cumque reluere possint.
Már 1244-ben Márton és Bertalan Móricznak fiai, némely királyi udvarnokokon elkövetett hatalmasságért az ország nádora által párviadal elrendelése mellett hozott itélet útján Gych nevü földjüknek elvesztésében, királyi jóváhagyás mellett elmarasztaltattak *.
A sz. Mártoni Convent levéltárában. Közölve van Fejér Cod. Dipl. tom. IV. vol. I. p. 309. hivatkozik reá Bartal Commentarii stb. 1. §. 129. Ezen oklevélben Gicz helyett Guechy áll irva.
1299. 1306. 1307-ben Gychi (de Gych) István és Máté, Gergelynek fiai, illetőleg azoknak végrendeletéből özvegyeik Gychi birtokukat részint cserébe, részint a sz. Mártoni klastromban nyert temető-helyért a sz. Mártoni apátságnak engedték át *.
A szent Mártoni apátság magán levéltárában. Közölve van az 1306-ki Fejér Cod. Dipl. tom. VIII. vol. I. pag. 207. – Ebben s az 1307-ki okmányban a hely- és családnév mindenütt Gych-nek irva. Hogy pedig a régi Gych a mostani Gicz-czel ugyanazonos, s a különbség csak a századok különböző irásmódjában fekszik, az okiratokban emlitett szomszéd-határoknak nevei is kétségen kivül helyezik.
1353-ban pedig Vilmos sz. Mártoni apát ezen birtokokat Gychi Jánosnak, Péternek, Miklósnak és Mihálynak, a Gychi határból kiszakasztott bizonyos erdőrészért visszabocsátotta *.
Győri káptalan és családi levéltár. Közölve Fejérnél Cod. Dipl. tom. IX. vol. I. pag. 560.
A fölebbieknek egyikétől származtak: Gychi Bereczk, ki az 1444-ki országgyülésben részt vett *; Imre, Bertalan és Lénárt.
Kovachich Monumenta vet. legislationis. és Családi levéltár.
Lénárttól kezdve a család nemzékrende hiteles okmányok nyomán egészen a jelenkorig szakadatlan kapcsolatban terjed le, mint ezt az alább közlött táblázaton láthatjuk. Mielőtt azonban Lénártról és ágazatáról szólanánk, meg kell emlitenünk azon egyes családtagokat s korán megszakadt ágakat is, melyek Lénárt ivadékával szoros és kétségtelen vérségben állottak, de melyeknek izbeli összeköttetésök a kora kihalás miatt figyelemben nem tartatva, a táblázatról hiányzanak. Ezekről röviden a következő adatok megemlitendők:
1541-ben Henczi Máté, és Ghiczy Péter és József, továbbá Oszlány Kezsula, és Hencz Anna Gotho Miklós neje részére Zettina vagy Szuttinafalva helységre és Bresztovan pusztára nézve Farkas máskép Fehér Balás magszakadtán iktatási parancs adatott *.
Nyitrai káptalan.
1549-ben Deméndy Miklósnak leánya Anna följebb nevezett Ghiczy Péternek hitvese, gyermekeivel Mártonnal, Lászlóval, Péterrel és Ilonával, továbbá második férjétől Ganády Lászlótól származott Kata és Fruzsina gyermekeivel, megszüntetvén néhai Deméndy Farkassal minden pereskedést, barátságos egyesség alapján deméndi curiáját és birtokrészét egyebekkel együtt Gosztonyi Miklósnak, mint Deméndy Farkas leányai gyámnokának adja át *.
Szent Benedeki Convent. Prot. B. pag. 148.
Emlitett Péternek fia László 1564-ben Hont megyei Nagy-Darás helységbeli részének elidegenitésétől tiltja Sissáry Miklóst és nejét Kazy Dorottyát *. Ugyanez évben Ghyczy György s testvérei Miksa királytól régi nemességükben megerősittetvén, czimerbővitést nyernek, és ez oklevél kiváltságaiban László is megnevezve részesittetik, mint erről alább lesz szó. – 1575-ben a lévai háznak elidegenitése ügyében egyesség útján fölmenti Ganády László fiát Jánost, egyszersmind megszünteti a Deméndy-féle jogok iránti pert *. 1583-ban ugyancsak ezen ghyczi Ghyczy László gyermekeivel Ferenczczel és Gáborral, és Fruzsinával Veszprém megyében fekvő Podhorán helységbeli jogai visszaváltása tekintetéből, Trencsén megyei Pravoticz helységbeli curiai részt és egy teleket elcserél Kelecsényi Mátéval Hont megyei deméndi részjószágért *. 1588-ban Gychy László Veszprém megyei Podár helységbeli összes részjószágát Huszár Péter Pápa várkapitánynak zálogitja el *. A következő 1589-ben pedig – mint már egy jegyzetben emlitők – Veszprém megyei Gycz pusztát, és Csehy helységbeli részét Zekel Jakab deáknak zálogitja el, ugy hogy azt Ferencz és Gábor fiai, vagy ezek magvokszakadtával rokonai kiválthassák *. 1590-ben Gychy László, valamint saját ugy Gychy Józsa (József) fiának Pálnak nevében, nemkülönben Bekech Zsófia özvegy Sarándy Lászlóné, és Gychy Anna özvegy Bodon Mihályné nevökben tiltakozik a Veszprém megyei Podár helységbeli birtok iránt Huszár Péter ellen *. Birt ezen László Nyitra megyei F.-Atrakon is, mely helységben egy elpusztult jobbágytelkét 1598-ban Viszocsányi Ferencznek zálogitá el *. Ezután nemsokára – ugy látszik – meghalálozott. Gyermekei voltak: Ferencz, Gábor és Fruzsina, kik nyomtalanul tüntek el.
Sz. Benedeki Convent. Prot. D. pag. 252.
Sz. Benedeki Convent. Prot. E. pag. 61.
Sz. Benedeki Convent. Protoc. G. pag. 13. Ez oklevél is eloszlat minden kétséget Lászlónak a Ghiczy családbóli származása iránt, nemcsak mert itt neve ghyczi Ghyczy-nek iratik, de mert Veszprém megyei birtokosságánál fogva is a Ghyczy családdali vérségét igazoltatik, mi még jobban kitünik a fentebb következőkből.
Győri káptalan fol. 464. és 901.
Esztergami káptalan. Libro 10. fol. 295.
Győri káptalan fol. 6.
Esztergami káptalan libro 10. fol. 295.
Lászlóval egy időkorban élt Ghiczy Kata szelesényi Érsek Lászlóné, kinek leányát Érsek Dorottyát * kisfaludi Lipthay György birta nőül *.
Sz. Benedeki Conv. fasc. 6. Nro 53. Dorotheae filiae Ladislai Érsek ex Catharina Ghyczy progenitae aetas revidetur.
Lásd Nagy Iván: Kisfaludi Lipthay család nemzékrende és oklevelei Pest, 1858.
És ezek után visszatérhetünk Gyczy Lénárthoz, kit már fölebb emliténk, és ki nejével Vághy Sárával a mostanig virágzó Ghiczy család törzse lőn, a mint ezt a tőle lesarjadzó következő nemzékrend mutatja:
I. tábla.
Ghyczy Lénárt (Waghy Sára); György Érsekujvárott kapitány 1564. †; Józsa nyitrai alisp. feljebb törv. üln. 1554–1559. † 1562. Assa-Ablanczkürtről adomány-szerző. (1. Hentz Zsófia. 2. Győrödy Dora); János váradi kapit. erdélyi Gubern. † 1589.; Farkas stenisnáczi várkapit. 1565. (Budacskay Bora); Ferencz de Farnas (Thurzó Orsolya); Katalin (abafáji Gyulay Pál); Kristóf 1589.; Péter de Sákod 1598. 1600.; György (Bercsényi Zsuzsa) †; Zsuzsánna 1626–1648. (1. Tóthi Lengyel Ján. 2. Beniczky János); István (Forgách Krisztina); Pál (nebojszai Balogh Bora); Anna (Koronthály Ákos); György 1609. (Révay Erzse); Anna; János 1606. (Armpruster Mária); Ferencz †; Magdolna (Balassa Simon) 1645.; István 1653. (Motesiczky Bora) Lásd a II. táblán.; József †; Pál 1653. (Justh Magd.); János 1653.; György 1697.; István 1697.; Imre (Rajmannus Julianna); Pál; István (Hrabovszky Éva); József (Radvánszky Bora); Borbála (1. Ghyczy Kár. 2. Vietoris Józs.); János (Sembery Karolina); András (Malovetz Jozefa); Albert (Fabricius Ottilia); Mária (Scherzenlechner Sebestyén); Emilia (Hampl József); Ottilia (Sasku Józsefné)
II. tábla.
István ki az I. táblán. 1653. (Motesiczky Bora); Ferencz (Révay Ilona); Pál 1697. (Fáncsy Sidonia); Gábor †; Farkas †; István 1697.; Zsigmond (1. Árvay Róza. 2. Moszticzky Éva); László (Csery Anna); Károly (Ghyczy Bora) †; Miklós 1720. (Moszticzky Zsuzsa); László 1720–1746. (Prileszky Julia); Gáspár (1. Ordódy Anna. 2. Bartakovics Johanna); Elek (Szulyovszky Zsuzsa); Lajos (Szent-Iványi Magd.); József (Petykó Krisztina); József; Ludovica (Barabás); József 1790–1825. septemvir. Torontál v. főisp. (Jeszenszky Teréz); Erzse (Sághy Lajos); Anna-Mária (Ocskay Albert); Ferencz 1806–1828. Komárom v. alispán. (Szent-Iványi Thekla) Lásd a III. táblán.; Kata (Milkovics Lajos); Péter † 1838. ker. tábl. elnök. (Kvassay Klára) Lásd a IV. táblán.; Ráfael Komár v. alisp. 1832–1844. (Sándor Nepomuczena); János † 1852. (Kandó Teréz); Mihály (Brüll Anna); Anna (Gosztonyi Pál); Jozefa †; Agata; István elesett 1849. Budánál.; József; Pál; Teréz (Ordódy Pál)
III. tábla.
Ferencz ki a II. táblán. 1806–1828. Komárom v. alisp. (Szent-Iványi Thekla); «»Ignácz kincst. ügyész. (Laszlóvszky Bora); Kálmán itélőmester 1847. (Baranyay Bora † 1858.); Mátyás Komárom v. sz.-biró 1844. (Pizzigalli Erzse); Mária (Ordódy Vincze); Zsófia (Huszár Ferencz); Antonia (Takács Sándor); Ferencz; Vilmos; Vincze; Mária; Kornelia; Teréz; Ilka; Zsófia; «»Béla; Imre; «»Gyula; «»Géza; Dénes; Antonia; Ida
IV. tábla.
Péter ki a II. táblán. † 1838. ker. tábl. elnök. (Kvassay Klára); Miklós sz. 1800. † 1853. cs. k. kam. tanács. (1. Pfisterer Karolina. 2. Terczy Francziska); Antal cs. k. ezredes. † 1849. (b. Bakonyi Antonia); Károly Nyitra v. alisp. † 1846. (Jánosy Nepomuczena); Ágoston (Ocskay Zsófia); Mária (Szászy Ambrus); Emerentia; Anna; Mária; Gabriella; László; Péter szül. 1831.; Francziska szül. 1832.; Emil szül. 1834. cs. kir. helyt. fogalmazó.; «»Livius szül. 1838.; Hedvig szül. 1842.
A táblázat élén álló Ghyczy Lénártnak három fia: György Oláh Miklós esztergami érseknek és primásnak (érsek-) ujvári kapitánya, Farkas és János szintén kapitányok, és az ekkor már elhalt Józsának gyermekei István, Pál és Anna, nemkülönben rokonuk a már fölebb emlitett Ghyczy László, és Ghiczy Anna és Katalin Bécsben 1564-ki dec. 4-én kelt oklevélben Miksa magyar király által – mint az oklevél mondja – régi igaz nemességükben megerősittetnek, és ősi czimerük is megbővittetik. – A czimer igy iratik le:
A fenálló hadi vért függőlegesen kétfelé oszlik, a jobboldali osztály égszin kék, a bal pedig vörös mezőt mutat. A vörös mezőben a család ősi czimere látható, t. i. négyszegletü kövekből a vért-udvar feléig felnyuló, és ablakokkal (lőrésekkel) ellátott vár-erőd, melyből félig egy oroszlán emelkedik ki, hátra felkondoritott farkkal, első jobb lábával egy medve-talpat szájához emelve, s azt mohón tépve; az oroszlán fejére e czimerbővitéssel egy korona adatott. A vért jobboldali kék mezejében hármas zöld halom nyulik fel, a középsőn arany korona, s abból vörös ruhás férfikar nyulik fel, pallóst tartva, melynek hegyére vérző törökfej van tüzve. A vért fölötti sisak koronájából két kiterjesztett fekete sas-szárny között hadi férfiui kar nyulik fel, kivont pallóst tartva. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
Lénártnak emlitett négy fia közül csak Józsának ágazata él maig, a többi háromé hamarább kihalt. Szóljunk tehát előbb azokról, s csak azután Józsáról és ágazatáról.
Emlitett György, az érsekujvári kapitány – a czimerlevél szavai szerint – hadi pályáját Nádasdy Tamás országos főkapitány (később nádor) alatt kezdé, és Babocsa s Berzencze várak visszavételében kitünteté magát, nemkülönben a Győrnéli táborozásban és Esztergam alatt egy törököt fogott el. Később Kanizsa várában tanyázván csapatával, midőn a török által birt Babocsa várából a bég Zala megyét pusztitaná, Ghyczy György csatlakozván Zrinyi Miklós katonáival Ohorgh váránál, a törököt megrohanák, megverék, és ez alkalommal is törököt fogott el; később Báthori András országbiró alatt szolgált, és még több nevezetes győzelmet aratott, többi közt Hamzabégen is *. Gyermekei nem lévén, ágazatot nem terjesztett. Következik a másik testvér
Emlékezik róla Istvánffy is 1685-ki kiad. 273. l.
Ghyczi János az erdélyi kormányzó, (kinek neve történetiróinknál és némely okiratokban is helytelenül Géczi-nek * iratik). E János 1554-ben György, Józsa és Farkas testvéreivel az ablanczkürthi részbirtokot nádori adományban kapja *; 1558-ban ugyan azokkal egész Assakürtre, Kis-Vicsapra s több részbirtokra I. Ferdinand királytól nyer adománylevelet s iktató parancsot *.
Hogy e János az erdélyi Gubernator a Ghyczy családból eredett, ki fog tünni a róla feljebb elmondandókból. Egyébiránt tudnunk kell azt is, hogy Istvánffy, ki állásánál s tudományosságánál fogva a vele egykorú, főleg Dunamelléki családoknak jogait, neveit s viszonyait másoknál jobban ismerhette, munkája ugy első (1622-ki) mint az 1685-ki kiadásában is János nevét nem Géczi, hanem Gicius-nak irja. Lásd 1622-ki kiad. 282. 290. 292. 345. 358. Hasonlóan iratik a második kiadásban, holott a Ketteler rosz kiadásában már nem igy leljük; valamint több más történet-iróknál is, kik gyakran hibás kiejtés után irták le a családneveket.
Családi levéltár pag. 13. W. 11.
Családi levéltár p. 6. W. 17. 18. – 1566-ban Ghyczy István magszakadás esetére őt is örökösének vallja. Lásd Esztergami káptalan. Capsa I. Fasc. 10. Nro 5. 6. stb. 1568-ban testvéreivel együtt iktattatik be Sibrik Máté bevallására nyert királyi beleegyezés jogán Nyitra megyei Priterd helységbeli birtokba. – Eszterg. kápt. Capsa I. Fasc. 5. Nro 27. 28.
Ghyczy János 1565-ben Svendi alatt Kővárnál harczolt, s megsebesült, 1566-ban mint lovassági kapitány vett részt Kerecsényi László alatt Gyula vára oltalmában, s a midőn az ellenzése ellen feladatott, s az őrség lekonczoltatott, ő szerencsésen megszabadulván, egyenesen Erdélybe menekült, s már 1569-ben * Szapolyay János-Zsigmondtól Maros-székben Csokfalvát és Bedét kapta adományban. 1577-ben váradi várparancsnok, 1585–1588-ig Erdély kormányzója, s Báthori Zsigmond fejedelem gyámja volt. Adományilag birta Erdélyben Gyalu várát, melynek, valamint Szász-Fenes, Szász-Lóna, Nagy-Kapus, Keresfeő, Vista, Garbófeő, Darócz, Tüze, Egerbegy, Hév-Szamos, Hideg-Szamos, Sztolna, Ol-Tótfalu és Sólyomtelek (Kolos várm.) birtokába 1587-ben iktattatott *. Ezeken kivül birta Farnast és Letát is, stb. Meghalt János 1589-ben magtalanul, eltemettetett Gyulafejérvárott a nagyobb templom sírboltjában *. Szabad rendelkezésétől függő javait testvére Farkas gyermekeinek hagyta *, és igy ezek ága is Erdélybe települt, s ott virágzott, mig nemsokára kihalt. A harmadik testvér
Mint az előbbi jegyzet mutatja a családi levelek szerint: még 1568-ig a család birtokviszonyoknál eléfordul neve, az a következő 1569-ben már Erdélyben tünik fel; és ezen adománylevélben ki is mondatik róla: „quod Joannes Ghyczy tunc primum in Transylvaniam e ditione Maximiliani immigraverit.“ Lásd Kolos-monostori Conv. Protoc. Joannis II. Regis folio 102.
Gyulafejérvári kápt. Centur. R. Nro 25.
L. Wolph. Bethlen II. 142. 143. 433. 479. 563. hol helytelenül Géczi-nek iratik. – Fessler: VII. 52. 137. 209. 215. 536–555. VIII. 248–249.
Többi közt Farkas leányának Ghyczy Katalinnak Gyulay Pálnénak hagyá Létát és Hosdátot. „Testamentaria dispositio magnif. Domini Joannis Gétzi super possessionibus Léta et Hosdát in Cottu Tordensi Paulo Gyulai et Katherinae Géczi consorti ejusdem jure perpetuo in utrumque sexum facta. Kolos-monostori Conv. Protoc. Cottus Doboka G. 12. – Itt is helytelenül Gétzi-nek iratott a családnév. – Lehoczky Stemmat. II. 155. Géczi czikk alatt Györgyöt az ujvári kapitányt, Farkast stb. mind Géczi-nek nevezi; de hogy helytelenül, kitünik e szavaiból is: „Joannis dicti Gubernatoris et Praefecti Varadiensis fratres: Wolphgangus, Georgius et Josephus ex quo moderni successores.“ Hogy e négy testvér nyilván az 1565-ben czimerbővitést nyert Ghyczyek, mondani sem kell; pedig azon időben már Géczy (v. Ghyczy) családbeli Jánost, Györgyöt, Farkast, Józsefet nem lelünk. De nem is tagadta soha senki János kormányzóról, hogy az nem Ghyczy családból eredt volna; – ellenben már régiebb genealogiákon is (lásd Geneal. Auth. I.) mindég e családhoz számittatott.
Ghyczi Farkas stenisnáczi várkapitány volt, és mint ilyen részt vett Auersperg Herbárt vezérlete alatt 1565-ben a Krupa várnáli hadjáratban *. 1554-ben testvéreivel együtt Ablanczkürtre, 1567-ben Oszlány stb., 1568-ban Priterd helységre nyer adományt. 1564-ban megneveztetik a czimert-bővitő levélben. Meghalt Farkas 1578-ik év előtt. Nejétől Budacskay Borbálától * Ferencz, Katalin abafájai Gyulay Pálné, Kristóf és Péter gyermekei * maradtak, kikről egyenként kell szólnunk.
Istvánffy 1685-ki kiadás 296. lapon világosan Ghyczy-nek irva.
Családi levéltár pag. 49. U. 9. Evocatoriae Emerici Czobor Loumtenentis pro parte Barbarae Budacskay, alias relictae Egr. condam Wolphgangi Ghyczy, nunc vero magnifici Petri de Raska consortis, naturalis et leg. tutricis puerorum Christophori et Petri Ghyczy filiorum suorum contra Stephanum Ghyczy ratione occupatae medietatis praedii Tormás ac Possessionis Kis-Vicsap et factae Paulo et Annae Ghyczy assignationis 1578.
Donatio octo sessionum jobbagionalium possessorum per Franciscum, Christophorum et Petrum Giczy, Adalberto Almási haeredibusque suis universis in possessione Alsó-Füld Cottu Colos existen. habit. – Kolos-monostori Conv. Prot. C. Minori fol. 50.
Kristóf ugy látszik hamar elhalt.
Katalinnak Gyulai Pálnénak nagybátyja János a kormányzó Létát és Hosdátot hagyományozta.
Péter szintén birtokossá vált Erdélyben is, és Báthori Zsigmondnak udvarnoka volt. Előnevét Sákod-ról (Küküllő megyében) irta, s neve mindig Ghiczy-nek iratik *. 1597-ben iktattatott be Báthori Zsigmond adománya folytán Belső-Szolnok megyei Kodor, Alsó-Gyékényes, Thörpény, Keményő-Pestes és Mánya helységbeli birtokrészekbe és curiákba *. – Neje Kendy Krisztina Kendy Sándor leánya. Ipa nótáján kapta az adományt. Gyermekei nem maradván, birtokai, köztük Sákod is, Ferencz testvérének fiaira szálltak.
Magyar tud. Akademia M. Történelmi tár III. 151. lapon is Giczy-nek iratik, és élt e szerint még 1600-ban is. Fessler VII. 414. 695.
Introductorium et statutorium mandatum Sigismundi super possessionibus Kodor, Alsó-Gyékényes, Thörpény, Keményő-Pestes et Mánya, Curiisque in iisdem Possessionibus nobilitaribus existen. in Cottu Szolnok interiori habitis pro parte generosi Petri Ghiczi de Sákad emanata Anno 1597. cum relatoriis. – Kolos-monostori Convent. Cottus Inter. Szolnok G. 1.
Ferencz (Farkasnak fia) nagybátyjától örökölvén Erdélyben *, és ott Farnasnak is birtokába jutván, erről irta előnevét *, olykor azonban Ablanczkürtről is. 1614-ben – mely évben végrendeletet is tett * – Farnas helységben Gellény Imrét tiltá egy háznak épitésétől *. Nejétől Thurzó Orsolyától György és Zsuzsánna gyermekei maradtak *.
Absolutionalis quietantia Francisci Gyczy super levata rata sua portione ex relictis bonis per Patruelem suum Joannem Gyczi Gubernatorem a Paulo Gyulay qua curatore ipsorum bonorum. Kolos-monostori Conv. Prot. DD. folio 225.
Farnasi Giczy-nek, de gyakran helytelenül Géczi-nek is iratott.
Contradictio et Inhibitio Francisci Géczy et alterius Francisci Nagy ratione domus nobilitaris in Farnas aedificari coeptae per Emericum Gellény. – Kolos-monostori Convent. Prot. E. folio 34.
Festamentum Francisci Géczy de Farnas. Kolos-monostori Convent. Anno 1614. Prot. E. fol. 85.
Ezekkel egy időben élt András Erdélyben, valószinüleg vagy édes, vagy unoka-testvérük, ki 1590–1600-ban munkácsi várkapitány volt. Erdélyben egyike azoknak, kik 1613-ban Báthori Gábor vesztét okozák. Szalárdy Siralm. Krónika 28. l. szerint: „Géczi András e nagy árultatásban nem utolsó vala.“ Lásd Sepsi Laczkó Máté Krónikája. Gr. Mikó Imre Erdélyi történelmi adatok. 140. l. – Fejedelemség keresés gyanujában is állt. L. Fessler VII. 695. 696. 698. 701.
György Báthori Gábor és Bethlen Gábor korában élt; és részint Farnasról részint Ablanczkürtről irta előnevét, mint a jegyzetekbeni idézetekből kitünik. 1610-ben Alsó-Füld és Farnason egy házhely fölött egyességre lép Keczeli Andrással *. 1616-ban Bethlen Gábor fejedelem lép egyességre, mely által Sáka várát s városát, továbbá Bellenszeghet és Funthát Bihar megyében a fejedelemnek engedi, ő neki pedig a fejedelem Farnast hagyja *. 1624-ben iktatott be Oláh-Fenesen *, 1625-ben kapott adományt Kövesd, Bürkösd és Vecserd helységben *. Ezután – ugy látszik – nemsokára meghalt magtalanul. Neje Berchény Zsuzsánna * volt; kinek temérdek birtokviszonyi ügyeiből, többféle káptalanok előtt tünik ki legkétségtelenebben a farnasi Géczy családnak az ablanczkürthi Ghyczy családdali ugyanazonossága, főleg pedig azon egymást érő tiltakozásokból, melyek Bercsényi Zsuzsánna néhai férje Ghiczy Györgynek nővére: Ghyczy Zsuzsánna tóoti Lengyel Jánosné között történtek. Ez okból bővebben kell e két nőre vonatkozó okmányok kivonatait közlenünk.
Kolos-monostori Convent. Prot. C. fol. 40.
Gyulafejérvári káptal. Prot. append. fol. 420. És ugyanott Protocol. Joannis Debreczeni fol. 100.
Kolos-monostori Convent. Prot. H. fol. 13. Statutio Georgii Géczy de Farnas super possessione Oláh-Fenes cum contradictione.
Gyulafejérvári kápt. Liber Regius 10. fol. 88. Donatio Portionum in Possessionibus Kövesd, Bürkös, Vecserd etc. in Cottu Albensi pro Gener. Joanne de Káal, Georgio Géczy de Farnas, Joanne Lázár, et haeredibus Petri Fitsor.
Bercsényi Zsuzsánna férje tollhibából iratik e munka II. köt. 10. lapján Géczy Gábornak Ghyczy György helyett.
Özvegy Bercsény Zsuzsánna, kinek férje hol ablanczkürthi, hol pedig Farnasi Ghiczy (s néha Géczy) Györgynek iratik, 1632-ben a leleszi Convent előtt ügyvédet vall *. 1634-ben szintén ott ügyvédet vall, s egyszersmind néhai férje utáni bár hol fekvő javait halála esetére Keczely Istvánnak hagyományozza *. 1635-ben ismét ügyvédet vall *, és Erdélyben Fejér megyei Kövesd, Bürköz, Vecsérd, Gagyár, Mártontelke és Mártonfalva jószágait elzálogitja fogarasi Boér Simonnak 1400 forintban *.
Leleszi Conv. Libro 21. fol. 65. Nro 477. „Berchény Susanna relicta quondam Georgii Giczy de Abloncskürth Procuratores constituit. Anno 1632.“ Mint látjuk, itt az ablanczkürthi előnév Abloncskürt-re ferditve van, de ez még rosszabbul elferditve is fordul elő a következőkben.
Leleszi Convent. Libro 21. fol. 176. – Nro 327. Bercsényi Susanna relicta quond. Georgii Giczy Procuratores constituit. Item eadem Dna totalem dotem suam in bonis praefati mariti sui ubicunque existentibus habitam in casu mortis suae Stephano Keczely legat. Anno 1634.
Leleszi Convent. Libro 22. fol. 7. Nro 564. Susanna Bercsényi relicta Georgii condam Georgii Giczy de Lobranczkuth Procuratores constituit. – Megjegyzendő, hogy én az okiratok kivonatait csak a nevezett káptalanok és Conventek Elenchusából (de hiteles Elenchusából) idézem, és igy lehet, hogy a családnévnek és előnévnek ilyen sokféle alakban irása és elferditése csak az Elenchus hiányában fekszik, s az oklevélben jól is lehet irva. Például Bercsényi Zsuzsannától ügyvédi vallás a leleszi Conventben még fordul elő az 1636. 1637. 1638. 1641. 1642. 1643. évekről, s ezekben férje Géczy, Giczy, Gechy s a többinek, előneve pedig de Zobranczkürt, de Lobrancskürt, de Abloncskürt iratik.
Kolos-monostori Convent. Prot. II. fol. 141. „Obligatio seu oppignoratio bonorum in Kövesd, Bürköz et Vecsérd, Gagyár, Mártontelke et Mártonfalva in Albensi Cottu per Susannam Bercsényi Georgii Géczy de Farnas relictam, Simoni Boer de Fugaras in 1400 fl. Anno 1635.“ – Ebből világosan látjuk, hogy farnasi Géczy György ugyanazon személy = ablanczkürthi Ghiczy Györgygyel.
Ezen apai birtokok elidegenitését fájlalá Ghyczy Zsuzsánna, tóoti Lengyel Jánosné, midőn különben a tiltakozásokban – ugy látszik – nagy kedvét találva *, eme nyugtalanitó fegyverét sógor-asszonya Bercsényi Zsuzsánna ellen forditá; és 1627-ben a kolos-monostori Convent előtt Bercsényi Zsuzsánna ellen az Alsófüldi és Farnasi jószágok miatt tett óvást és tiltakozást *. Ghyczy Zsuzsánna 1641-ben már özvegy volt, később pedig Beniczky János nejéül találjuk. Élt még 1648-ban is. Benne kihalt az erdélyi Ghiczy ágazat.
Hogy tóoti Lengyel János neje ablanczkürthi Ghyczy Zsuzsánna Ghyczy Ferencznek leánya volt, az itt következő adatokból elvitázhatlanul áll; már most, hogy Ghiczy Zsuzsánna testvérétől Györgyről volt sógornéja Giczy vagy Géczy Györgynének (azaz Berchény Zsuzsannának) az is áll; az pedig épen világos, hogy Berchényi Zsuzsánna férje farnasi Géczynek is iratott. Az emlitett tiltakozások kivonatai ezek: 1626. Contradictio Susannae Giczy filiae quondam Francisci filii olim Volphgangi Giczy de Ablanczkürt ex consorte Ursula Thurzó, Quondam Georgii Thurzó sorore, filia vero Francisci olim Thurzó ex conjuge Catharina Zrini filia olim Nicolai Zrini progenitae filiae, consortis vero Joannis Lengyel de Tóthi contra Franciscum de Nádasd possessionem Goganfalva in Soproniensi Cottu protestantem jure successionis concernentem Christophoro Hagymássy de Beregszó, et consorti ipsius Helenae Viczay de Lóos inpignorantem interposita. Győri káptalan fol. 335. – Továbbá: Contradictio Susannae quondam Francisci filii olim Volphangni Giczy de Ablanczkürth ex consorte Ursula sorore videlicet Georgii Thurzó de Bethlenfalva, filia autem condam Francisci Thurzó ex conjuge Catharina Zrini, filia olim Nicolai Zrini progenitae, filiae, consortis vero Joannis Lengyel de Tóthi suo et filiarum suarum Elisabethae, Mariae, Sophiae, et Judithae nominibus, contra carnalem et uterinum fratrem suum Georgium Giczy ad certa bona et jura possessionaria Dnam protestantem ex universis bonis et dominiis profati condam Georgii Thurzó concernentia certam summam pecuniariam levantem interposita. Győri káptalan fol. 335. – Ismét: Géczy Susanna consors Joannis Lengyel de Tóthi, filia vero olim Francisci filii Volphgangi condam Géczy de Ablanczkürth ex Dna Ursula Thurzó etc.… suo ac Elisabethae, Mariae, Sophiae, Judithae et Christinae filiarum suarum ex eodem marito susceptarum nec non Georgii Géczy Fratris sui carnalis et uterini nominibus contradicit statutioni Comitis Nicolai Eszterházy in Bicse. Esztergami káptalan. Cap. 61. Fasc. 5. Nro 20. – Esztergami káptalan libro 13. fol. 435.
Kolos-monostori Convent. Prot. O. Secund fol. 75. „Contradictio cum Inhibitione ratione bonorum Farnasiensium et Alsó-Füld contra Susannam Bercsényi Georgii Géczy relictam, per Susannam Géczy et filias Elisabetham Mariam, Sophiam, Juditham, Christinam et Catharinam, ex marito Joanne Lengyel Anno 1627.“ – Ez okmány legvilágosabban mutatja, hogy Bercsényi Zsuzsa férjének farnasi Ghyczy Györgynek nővére: Ghiczy Zsuzsa ugyan egy személy Lengyel Jánosnéval, kinek hogy ablanczkürthi Ghyczy Zsuzsánna volt neje, eredeti okiratokból is állithatom. És eme – még az unokák között is fenforgó erdélyi birtokviszonyok is igazolják, hogy a Géczi-nek nevezett János erdélyi gubernátor valósággal a Ghiczy családból eredett.
És ezek után még kellene megemlitenem farnasi Géczy Andrást, ki Báthori András alatt szerepelt, és ennek – mint Szalárdy irja * – megöletésében nem utolsó áruló volt. Róla itt már a 395. lapon jegyzet alatt volt szó.
Szalárdy: Siralmas krónika. 28. l.
És most visszatérhetünk Ghyczi Lénártnak negyedik fiához Józsához, kitől a család nemzékrende a jelenkorig leterjed.
Józsa (vagy József) Nyitra megyei alispán volt, az 1559-ki országgyülésen az ország nádora mellé följebbezési ülnökül neveztetett *. Neje aszu-pataki Hencz Máténak Oszlányi Kezsulatól született leánya Hencz Zsófia lévén, ipával együtt 1541-ben iktatott be Zettinafalva, Brezovan, Románfalva, Lábatlan helységekbe Farkas máskép Fehér Balás magszakadtán *. Ugyanez évben assakürthi Assa László kihaltával ismét ipával együtt Nyitra megyei Assakürthöt kapja I. Ferdinand királytól királyi adományban *. Az igy közösen szerzett egész Assakürthöt Hencz Máté Beszterczén 1543-ban (in vigilia B. Virginis Catharinae) vejének Ghyczy Józsának és nejének Hencz Zsófiának, és maradékaiknak különféle szolgálataikért és ezer darab aranyért Révay Ferencz előtt ajándékozta *, ennek folytán következő 1544-ben Ghyczy Józsa nejével együtt Assakürth birtokába királyi adomány mellett be is iktattatott *. 1549-ben Ablanczkürth fele részébe is Máthé Gergely bevallása jogán nádori adomány mellett iktattatott *. 1550-ben I. Ferdinand királytól engedélyt nyert az assakürthi várkastély megépitésére, és vérhatalmi kiváltságot, mely utódjai által az assakürthi javakban a legutóbbi időkig gyakoroltatott *. 1553-ban Assakürtre ismét ujabb királyi adományt nyert. 1554-ben György, Farkas és János testvéreivel együtt Ablanczkürt egy részére Divéky Ambrus magszakadtán nádori adományt kap *. 1558-ki május 27-én I. Ferdinand királytól István nevü fiával együtt uj adományt nyer iktatási parancscsal együtt egész Assakürth és Kis-Vicsap, tovább Ilmér, Paincza, Vasárd, Kis-Rippény, Vámos-Ujfalu egy részére, és az egész Kis-Trencsén, Nádas, Kis-Elecske, Jablanczkürth és Tormás pusztára, Alsószőllősi és Gencsi részbirtokra Nyitra megyében, és egész Oszlány mezővárosra Bars megyében *. Ghyczy Józsának második neje Győrödy Dorottya volt, ki már 1562-ben mint özvegy és Pál s Anna gyermekeinek gyámja néhai férjének első nejétőli fia: Ghyczy István ellen azért tartott tanuvallatást, és 1563-ban azért idézteté még vele együtt Ghyczy Györgyöt is, mert ezek őt az assakürthi várkastélyból kizárták *. Hasonlóan bántak az özvegy Győrödy Dorottyával Bars megyei Oszlány helységre nézve is, hová 1564-ben az özvegy Pál és Anna gyermekeivel együtt helytartósági parancs folytán behelyeztetett *. Györödy Dorottya utóbb Torda Zsigmond pozsonyi kamarai tanácsoshoz ment férjhez *, és még ezután is voltak bajai sógoraival.
1559-ki 38. törv. cz.
Családi levéltár Elenchusa pag. 165. Nro 4.
Családi levéltár Elenchusa pag. 1. Nro 4.
Családi levéltár Elenchusa pag. 4. Nro 11.
Esztergami káptalan. Capsa 1. Fasc. 9. Nro 18. 24.
Esztergami káptalan. Capsa 1. Fasc. 9. Nro 22.
Családi levéltár Elench. p. 7. Nro 1. És Nyitra megyei Jegyzőkönyv 1797-ki p. 469.
Családi levéltár Elench. p. 13. Nro 11.
Esztergami káptalan Capsa 1. Fasc. 9. Nro 21. és Családi levéltár.
Családi levéltár El. pag. 102. Nro 3.
Családi levéltár El. pag. 39. Nro 1.
Kovachich: Scriptores Minor. I. pag. 112–128. közöltetik Torda Zsigmond Ephemeris-e, hol az 1563-ról irja: XX. Decembris Matrimonium cum Generosa Domina Dorothea Gyerewdy secundum nos deciditur ex Judicio de sede Ecclesiae strigoniensis, contra Stephanum Teutsi impudentissimum calumniatorem. – Az 1564-re pedig irja: Januar. 25. nuptiae nostrae cum Dorothea Gyerewdy. Kovachich helytelenül vagy tévedésből veti utánna, hogy „fuit autem. prius nupta Stephano Giczio“ mert az oklevelek mutatják, hogy előbb Józsának volt neje.
1564-ben Ghyczy György, Farkas és János testvérüknek Józsának örökösei neveikben is tiltakoztak, hogy Józsának fia István bizonyos arany és ezüst szerekről Győrödy Dorottyának és utóbbi férjének Torda Zsigmondnak levelet szándékozik adni *.
Esztergami káptalan. Libro 3. fasc. 58.
1566-ban Ghyczy István magnélküli kihalása esetére Aranyán Dömény itélőmester előtt Oszlány, Kis-Vicsap, Felső-Vásárd, Ilmér, Család, Geszte, Kernye, Kis-Elecske, Gencs, Tormás, Branics és Korláthkő anyai javaiban Pál testvérét és följebb nevezett nagybátyjait teszi örököseivé *; és erre azon évi junius 18-án Miksa király beleegyező iktató parancsot ad *.
Családi levéltár pag. 107. Nro 6.
Családi levéltár pag. 108. Nro 7.
1567-ben Györödy Dorottya és férje Torda Zsigmond néhai Ghyczy Józsa javaiból ujolag kizáratván, azokba hogy behelyeztessenek, Miksa király Nyitra megyéhez intézi bevezetési parancsát *.
Családi levéltár pag. 104. Nro 13.
1570-ben Ghyczy István megegyezik Györödy Dorottyával az assakürthi kastélyba leendő behelyezése iránt.
1574-ben Ghyczy Pál és Anna Koronthály Ákosné osztató parancsot eszközölnek testvérük Ghyczy István ellen; ennek folytán végre sok perlekedés után 1577-ben egyességre lépnek; Pálnak lakóhelyül Ablanczkürth jut, Annának lakásul Kis-Vicsap, és mindkettőnek birtokul a kis-vicsapi, alsó-vásárdi, ohaji és szentgyörgyi jószágrészek és Ilmérnek fele része, István magának Assakürthöt és Oszlányt tartá *.
Családi levéltár Elench. pag. 106. Nro 5.
Istvánnak Forgách Krisztinától fia volt György, ki 1611-ben tett végrendeletet, melyben egyetlen leánya Magdolna részére gyámnokokat rendel, és nejének és leányának Assakürthöt és Oszlányt hagyományozza *. E végrendeletnek Ghyczy János és Ferencz ellentmondtak; és midőn Györgynek halála után 1622-ben özvegye Révay Erzsébet, és leánya Ghyczy Magdolna, ekkor már Balassa Simonné, a javakat eloszták, Ghyczy János és Ferencz az ellen ismét tiltakoztak *. Ez ág Magdolnában kihalt.
Családi levéltár Elench. pag. 111. Nro 4.
Relatoriae Magn. Francisci Zánthóházy super prohibitione divisionis bonorum Georgii condam Ghyczy inter Dnam Elisabetham Révay ejusdem Georgii, filii condam Josae Ghyczy relictam viduam ab una, et Magnif. Simonem Balassa de Gyarmat et Dnam Magdalenem Ghyczy consortem ejusdem, filiam vero ipsius Dnae Elisabethae Révay ex praefato condam Georgio Ghyczy marito suo susceptam ad instantiam Egregii Joannis et Francisci Ghyczi filiorum Pauli, filii ejusdem condam Josae Ghyczy. Családi levéltár p. 39. Nro 2. És Esztergami káptalan Capsa 31. Fasc. 10. Nro 13.
Józsának másik fia Pál, kiről már volt emlékezet, ágazatát maig fentartá. Nebojszai Balogh Borbálától két fia maradt: Ferencz, ki utód nélkül szált sírba, és II. János, kinek Armpruster Máriától négy fia született: István, József, Pál és János. Ezek közül József magnélkül halt el; a másik három által a család három ágra oszlott; a jelen században azonban Pálnak és Jánosnak ágai, sőt Istvánnak is Ferencz fiátóli ága még előbb, fiu-ágon kihalván, most már csak III. Pál fiainak Miklósnak és Lászlónak maradékaiban áll fen a család.
Nevezett Miklós és László 1705–1711-ben a kurucz táborozásban részt vevén, László a szathmári békekötés után külföldre menekült, s onnan sok viszontagság után királyi kegyelemmel csak 1720-ban tért vissza.
A család tagjai közül Nyitra és Komárom vármegyében mind a régibb, mind az ujabb időben számosan viseltek előkelő megyei hivatalt. A többi közt Gáspárnak fiai közül
József Komárom megyének 1790–1806-ban másod alispánja, többször országgyülési követ, királyi tanácsos, majd országbirói itélőmester, utóbb a hétszemélyes királyi tábla ülnöke, és Torontál megye főispánja lett.
Ferencz szintén Komárom vármegyében 1806-ban másod-, 1810–1819-ben első alispán, s több izben követ volt.
Péter Nyitra megyében volt első alispán; az 1825-ki országgyülésen mint al-nádor hosszabb ideig, később a nagyszombati kerületi tábla elnöke volt. Meghalt 1838-ban. Nejétől Kvassay Klárától gyermekei:
1) Miklós (szül. 1800-ban) Budán a m. kir. udv. kamaránál 1820-ban fogalmazó, 1822-ben kameral. ügyész Fiumeban, 1833-ban titkár, és 1846-ban tanácsos a nagymélt. magyar kir. udv. kamaránál, és e minőségben 184 7/8-ban egyszersmind a bácskai kincstári javadalmak administratora, 1848-ban pénzügyminiszteri tanácsos. Meghalt Budán 1853-ban mint cs. kir. fő-pénzügyi tanácsos. Fiume és Buccari magyar tengerparti városoknak patriciusa volt. Első nejétől Pfisterer Karolinától a) László fia; második nejétől nemes Terzi Francziskától b) Péter szül. 1831., a bécsi cs. kir. mérnök-kari Akademiában tanult. Jelenleg első osztályú mérnök-kari kapitány Piacenzában. 1858. óta cs. kir. kamarás. c) Francziska szül. 1832-ben. Férjhez ment 1857-ben Ebner Rudolf lovag, cs. kir. mérnök-kari kapitányhoz. – d) Emil szül. 1834-ben. 1847-ben a bécsi cs. kir. Therezianumi lovag intézet növendéke. 1854-ben Budán helytartósági fogalm. gyakornok, 1855. óta fogalmazó. e) Livió szül. 1838-ban. Hadfi a weiskircheni cs. kir. tüzéri Akademiában. f) Hedvig szül. 1842-ben.
2) Antal ezredes, meghalt 1849-ben. Nejétől báró Bakonyi Antoniától egyetlen leánya Emerentia él.
3) Károly meghalt 1846-ban. Jánosy Nepomuczenától leányai Anna és Mária.
4) Ágostonnak Ocskay Zsófiától leánya Gabriela.
5) Mária Szászy Ambrusné.
Józsefnek (Gáspár fiának) Jeszenszky Teréziától született gyermekei közül Ráfael Komárom megyének 1823-ban főjegyzője, 1832-ben másod-, 1840–1844-ben első alispánja, 1830. 1832. 1840-ben országgyülési követe. Sándor Nepomuczenától egyetlen leánya Agata. Ráfael testvérének Jánosnak egyik fia Ghiczy István a forradalmiak részén Buda ostromában esett el 1849-ben.
Ferencznek (Gáspár fiának) több gyermekei közül Kálmán Komárom megyének 1840-ben főjegyzője, 1843-ban egyszersmind országgyülési követe, 1844-ben első alispánja 1847-ig, midőn nádori itélőmester lőn *, és e minőségben részt vett az 1847-ki országgyülésen, 1848-ban igazságügyi államtitkár volt, és Komárom megyének a nemzetgyülésen egyik képviselője. Neje bodorfalvai Baranyay Borbála 1858-ban julius 20-án kora 46, házassága 24. évében halt meg Pesten *. Egyetlen fia Ferencz.
Fényes: Komárom várm. 60. 61.
Pesti Napló 1858. aug. 14. szám.
A család azelőtt az ágostai evang. hitvallást követte. Gáspár tért által a XVIII. században a rom. kath. vallásra *.
A család neve – mint följebb tárgyalva volt, – a közönséges szólásmód szerint, s ennek folytán Istvánffy s még egy-kettő kivételével a történetirók által, és a családfákban is többnyire Géczy-nek iratott; azonban a fen emlitett kir. adomány s megujitó nemesi czimeres levelekkel megegyezőleg a család magát ugy irja, mint e czikk elején olvasható.
