TAR FEJ
TAR FEJ
Az ezer évvel ezelőtti magyarokra vonatkozó kisebb adalékok között arról is szólnak a kútfők, hogy a „művelt nyugat” szemében a tar fejű magyarok a keleti pogány világot idézték meg. Vatha 1046-ban azzal nyilvánította ki a kereszténység megtagadását, pogány hitvallását, hogy üstökének három fürtje kivételével haját leborotválta (Karácsonyi J. 1896: 476–477). Habár a magyarság hajviseletével is folyamatosan hitet tett a keresztény Európához való igazodásához, az évszázadokon át nem szűnő keleti impulzusok – az 1200-as évektől a kun, a 16. századtól az oszmán-török másfél évszázados hatás – újra és újra életre keltették a tar fej divatját is. Különösen az erős török nyomás alatt álló ukránokkal és románokkal körülvett és a törökkel „békés” szomszédságra törekvő Erdélyben szilárdult meg a fej borotválásának szokása, miután a fejedelmet és főurakat követve az erdélyi magyarság is átvette a pogány stílust. Igazán törökösnek a teljesen megborotvált fejet tartották, amikor csak a fejtetőn hagyták meg az üstököt. De szokásos volt az is, hogy éppen az üstököt borotválták le, és fürtös hajukat hátul lógni hagyták. A tar fej mindkét változatát – Báthory István lengyelországi uralkodása, hadakozásai idején – északabbra is továbbította az erdélyi magyarság, s cserébe e hajviselet lengyel változatát hozta magával: a tarkót és halántékot a fül felett keskeny sávban borotválták csak le, s e frizurához hosszú lekonyuló bajszot eresztettek (Bartkiewicz, M. 1979: 62). Apor Péter (1972: 32, 35) e korról írja: „fejét majd minnyájan borotváltatták, ha kopoc volt, nem viselt idegen kurva hajat, akit most barókának hínak…”, üstöküket „szépen felkötötték, s 710abban gyönyörködtek, mennél nagyobb csomót köthetnek az üstökükön”. Bár a 18. század második felétől ismert, a magyar nyelvterület jelentős részét érintő körözőlevelek személyleírásai kopasz fejet már nem említenek, e század elején Szirák (Nógrád m.) egykori lelkésze üstökös parasztfigurákkal illusztrálta a helyi anyakönyvet (Flórián M. 1966: 4–5), s az Ipolyságon még 1780-ban is voltak öregek, akik üstökükön kívül minden hajukat leborotválták (Szeder F. 1819: 42–43). Borotvált üstökű tar fejet századunk elejére már csak a világtól elzárt moldvai csángó férfiak viseltek, köztük maradt fenn a lengyel változat is (Lükő G. 1935: 60).
