ÚJMENYECSKE-FŐKÖTŐ
ÚJMENYECSKE-FŐKÖTŐ
A felső főkötők gyakran csupán az alsó főkötők drágább anyagból szabott, esetleg merevített, feldíszített másai. Ilyenek a dél-dunántúli vagy felső-magyarországi merevített kontyfőkötők, amelyek általában az újmenyecske-főkötő szerepét is betöltötték. Ezt a főkötőt a fiatalasszony a lakodalom után csak meghatározott ideig, pl. első gyermeke 705megszületéséig és csupán ünnepi felkészüléskor viselhette. A többi főkötőtől megkülönböztethette értékesebb anyaga, esetleg egy kiemelten díszített részlete, amilyen pl. a Barcaságban a megszokott homlokszorító helyett viselt menyecskepántlika volt. Ugyanilyen hangsúlyt kapott Somogyban (Csököly, Kisbajom) is a kéregkontyot fejre fogó, kiszélesített homlokszorító vagy -közép és a főkötőfűző, amely 5–6 cm széles szalagpánttá szélesedve s meghosszabbodva, fülszerűen visszahajtva ékesítette az újasszony fejét. Sárközben a főkötőről lecsüngő csafring szintén csak a fiatalasszonyt illette meg. A csafring hosszú zsinóron lógó boklyója valamikor gombkötő készítette bojt volt. Ennek pompás, gyöngyös párja a kalotaszegi csafring, leegyszerűsödött változata az ajaki menyecskecsengő, amely már csak egy mellre előre vezetett hosszú szalag. A nógrádi nagyfékető kiegészülhetett a közeli leánykodásra emlékeztető pártával (Kazár), annak a hátlapra erősített szalagbokrával vagy magával a menyasszonyi koszorúval (Rimóc) is. Az orosházi kontyoló fejkötőt strucctoll is díszítette. Mezőkövesden felékesített koronggal kiegészített főkötőben, a satában és fekete fátyolban gyászolta leányságát az újasszony. Az egyébként egykor mindenütt az újmenyecskének kijáró és általában fehér fátyol csak legújabban, a polgári fehér esküvők hatására jelent meg már a menyegzőn a parasztmenyasszonyok fején.
