OKSZERŰ MÉHÉSZET – PARASZTI POLGÁROSODÁS
102OKSZERŰ MÉHÉSZET – PARASZTI POLGÁROSODÁS
A néprajzi kutatás által rajzolt képből egyértelműen megmutatkozik a kaptáras üzem paraszti közösségekben való megjelenésének folyamata. Annak ellenére van ez így, hogy a kutatás ennek vizsgálatára – miután már nem tekinthető hagyományos termelési eljárásnak – nem fordított kellő figyelmet. Ez a kép egybevág a statisztikai kimutatásokból kirajzolódó tendenciákkal, s fő jellemzője, hogy a paraszti közösségekben igen lassan nyer teret az okszerű méhészet, az a hagyományosnak tekintett paraszti gazdálkodás rendszerébe nem tud beépülni, attól idegen.
Bizonyos példák azonban arra utalnak, hogy ha lassan és igen korlátozott mértékben is, de a polgárosuló paraszti közösségekben, eltérő módon ugyan, de megjelenik az okszerű méhészet, amely egyes esetekben a paraszti üzem modernizációjában is jelentékeny szerepet játszhat.
Az orosházi eset azt példázza, hogy bizonyos körülmények között az okszerű méhészet helyet kaphatott a kapitalizálódó parasztgazdaságok modernizációs törekvéseiben (Hajdú M. 1963). A paraszti polgárosodás folyamatában a dél-tiszántúli nagy tömegű agrárszegénység anyagi kultúrája és életmódja több nyitottságról és mozgékonyságról tesz tanúbizonyságot, mint más vidékeken (Kósa L. 1990). E folyamatban – amely a belterjes kultúrák terjedésében nyilvánul meg, s egyértelmű bizonyítéka a változékonyabb vállalkozói mentalitás meglétének – értelmezhetjük az orosházi kaptáras méhészet szembetűnően gyors modernizációját.
Azonban az orosházi esetet ritka kivételként tarthatjuk csak számon, az ország nagy részén a kaptárak igen lassan és nem túl széles körben terjedtek el a parasztság körében.
A mozgó szerkezetű kaptár feltalálása és ezzel összefüggésben a méhészet okszerű gazdálkodási ággá válása időben egybeesik – természetesen véletlenül – azzal a jelentős és ellentmondásosan megvalósuló lassú életformaváltással, amin a magyar parasztság a jobbágyfelszabadítás után keresztülment. A polgárosulásban elöljáró vidékeken a korszerűbb mezőgazdasági termelésre törekvés a paraszti tapasztalatok nagyarányú megnövekedéséhez, a korszerűbb technológiák és eszközök elterjedéséhez, általános belterjesedéshez vezetett, az újításokra való hajlam megjelenésével járt együtt. Mindezek a paraszti mentalitás fokozatos modernizációját idézték elő. A mentalitásváltás az önellátó és árutermelő földműves szemléletének különbségében ragadható meg leginkább (Kósa L. 1990).
A statisztikai összeírások és a recens megfigyelések arra mutatnak, hogy a 19. század második felétől a korábbi századokban állandósult méhészeti centrumok jelentős átrendeződésen mennek keresztül. Ennek legfőbb oka, hogy a kaptáras méhészet elterjedésének nem a legfőbb motiválója és feltétele a jó méhlegelő, hanem a korszerű ismeretek, a vállalkozói szellem megléte is igen fontos tényezővé válik. Ezzel magyarázható, hogy a kaptáras méhészet térhódításával párhuzamosan bizonyos korábbi jelentős szerepet játszó vidékek, Szatmár, Gömör, Borsod, Bihar stb. a polgárosultság alacsonyabb foka miatt veszítenek jelentőségükből, és a polgárosultabb gazdálkodást folytató, s emellett jó adottságokkal is rendelkező területek válnak az inkább meghatározó centrumokká. Így válik igen jelentőssé a Jászság korán modernizálódó és nagy volumenű méhtartása (H. Bathó E. 1988a). Emellett jelentős méhészeti 103központtá növi ki magát a korábban jelentéktelen szerepet játszó Orosháza (Hajdú M. 1963). Polgárosultságának köszönhetően tud megmaradni a méhészeti központok között a Barcaság és a Dél-Dunántúl.
Nem tekinthetjük véletlennek, hogy a paraszti polgárosulás Kósa László által megrajzolt folyamatában élenjáró területek igen nagyfokú egyezést mutatnak a méhészet modernizációjában központi szerepet betöltő vidékekkel (Kósa L. 1990).
Bár a polgárosulásban elöljáró területek bizonyíthatóan nagyobb szerepet játszanak a kaptáras méhészet paraszti gazdaságba való integrálásában, több példa hozható arra is, hogy a kevésbé polgárosult területek parasztgazdái is jelentékenyen kiveszik ebből a részüket (Szabadfalvi J. 1967; Kotics J. 1988). A kaptáras, okszerű méhészet paraszti gazdaságokban való megjelenése a paraszti polgárosulás folyamatában értelmezhető.
A néprajzi gyűjtések egyértelműen azt igazolják, hogy azok a méhészek, akik kitartanak a méhészet hagyományos formái mellett, a gazdálkodás meghatározó ágazataiban is elavult módon gazdálkodnak (H. Kerecsényi E. 1969; Kotics J. 1988, H. Bathó E. 1992). A polgárosulásban előbb járó területeken nagyobb a táptalaja az okszerű méhészet elterjedésének. Közvetlen kapcsolat azonban a polgárosulás és az okszerű méhészet elterjedése között nem mutatható ki, hiszen racionális gazdaságvezetés esetében több alternatív megoldás kínálkozott az üzem modernizálásához. Ennek sok esetben csak egyik aspektusa a méhészet.
