Testtélétel
Testtélétel Tágabb értelemben jelenti Jézus Krisztus megszületését, szűkebb értelemben pedig a praeegzisztens Logosz testetöltését a Jn 1,14-ben: ho logosz szarksz egeneto, »az Ige testté lett«. Jn ev-a a szarksz kifejezés használatával azt fejezi ki, hogy a Logosz olyan létformát vett magára, amely addigi létformájától alapvetően különbözik. Nyilvánvalóan olyan krisztológiákkal vitázik itt a Jn ev, melyek azt tanítják, hogy Krisztus csak látszattesttel érkezett a világba. A Jn viszont megállapítja, hogy a Logosz valóságos ember alakjában jelent meg a földön, hogy a maga történeti létformáját élje. Ezért fűzi hozzá: »közöttünk lakott«. Az itt használt szkénoó ige tulajdonképpeni jelentése: »felverte sátrát közöttünk«. Ez arra utal, hogy csak átmenetileg lakozott e földi világban, hogy majd igazi otthonába térjen vissza. A szóhasználat hátterében az Isten TEOFÁNIÁjának képzete áll (2Móz 33 és 34). Isten először a SZENT SÁTORban, majd később a jeruzsálemi TEMPLOMban lakott népe körében, és így jelentette ki dicsőségét (vö. 2Móz 33,9k; 4Móz 12,5; 2Sám 7,6; Zsolt 78,6). Az ÓSZ-i prófétáknál találkozunk azzal az ígérettel, hogy Isten a messiási korban a megújított Jeruzsálemben fog lakozni (Jóel 4,17kk; Zak 2,14). Jézus Sirák fia könyve (24,8), ezt a gondolatot az isteni bölcsességgel kapcsolatban használja: a bölcsesség a maga sátrát Isten népe között fogja felütni. János ezt a gondolatot veszi át, és alkalmazza a testté lett Logoszra.
A szarksz kifejezés, a Jn ev egyéb kulcskifejezéseihez hasonlóan, kettős értelmű. Általában jelenti valakinek az emberi nemhez való tartozását, ill. származását. Ez a szóhasználat emberekkel kapcsolatosan helyes, Jézus esetében azonban más a helyzet. A 8,15-ben Jézus az ellenfelei szemére veti, hogy »test szerint ítélnek«. A 8,14 az ilyen ítélet az emberi vakság jele, amely semmit nem tudhat arról, hogy Jézus honnan jött és hová megy. Ugyanez az ellentét található a 7,27-ben: mivel a jeruzsálemiek nem tudják, honnan jött Jézus, ezért azt sem tudhatják, hogy ő a Krisztus (vö. Jn 7,24). A Jn 6,42 nyilvánvalóvá teszi: Jézus mennyei eredetének felismerését éppen az akadályozza, hogy hallgatói ismerik földi származását. A szarksz tehát ezen helyeken valóban Jézus külső, látható megjelenését jelöli, az ebből levont következtetés azonban hamis ítélet. Jézus földi származása semmit nem árul el abból, hogy ő honnan jött. A szarksz itt az a földi emberi szféra, amely semmilyen istenismeretet nem képes közvetíteni, de önmagában véve nem bűnös. A Jn 15,22kk fejti ki, hogy a kozmoszt (az »emberiséget«) csak Jézus eljövetele »tette bűnössé«, vagyis a világot nem szarksz-volta, hanem hitetlensége teszi bűnössé. Az l,13 mutatja, hogy a szarksz a természetes, földi születés foglalata (vele szemben áll az Istentől születés), azaz az üdvösségre szoruló embert jelenti és nem az ember anatómiailag elkülöníthető részét. Az 1,14 szarksz egeneto kifejezése nem azt jelenti, hogy a Logosz a világ bűnét magára vette, és nem is csupán az Isten kinyilatkoztatásának helymegjelölése. Azt akarja kifejezni, hogy a magát kijelentő Isten emberi alakot öltött, ezt nem csupán ruhaként viseli, hanem azonosul vele, hogy ezáltal az Istentől születettek az Atya dicsőségét (doksza) megláthassák. Az Isten és az őt vádló világ közötti kozmikus méretű, jogi vitában csak az a bizonyságtétel tud hitet teremteni, amely magában foglalja az egész embert, és nem csupán az isteni gnoszisz közlése.
Természetesen nem Krisztus látható volta ad ebben segítséget, hanem egyedül Jézus igehirdetése, amely Lélek és élet (vö. Jn 6,63). (Ld. még JÁNOS EVANGÉLIUMA; PROLÓGUS; TEST)
VG
