Menedékváros
Menedékváros A mózesi törvény rendelkezése, azaz Isten parancsa szerint Izráel területén hat menedékvárost kellett kiválasztani, hogy az, aki nem szándékosan ölt embert, a vérboszszuló elől oda menekülhessen. A városokat úgy kellett kijelölni, hogy arányosan szétszórtan helyezkedjenek el az ország területén: három a Jordántól keletre, három a Jordántól nyugatra.
A hat menedékváros a következő: Jordántól keletre - Becer, Rúben törzse területén a pusztában, a fennsíkon; Rámót, Gád törzse területén Gileádban; Gólán, Manassé törzse területén Básánban. A Jordántól nyugatra, Kánaánban: Kedes, Naftáli hegyvidékén Galileában; Sikem, Efraim hegyvidékén, és Kirjat-Arba, azaz Hebrón, Júda hegyvidékén. A Jordántól keletre fekvő menedékvárosokat Mózes (5Móz 4,41-43), a Jordántól nyugatra fekvő menedékvárosokat pedig Józsué (Józs 20,1-9) jelölte ki.
A menedékvárosok lévitavárosok voltak. Ebben a menedékvárosok szent jellege fejeződött ki. De annak, hogy a menedékvárosok lévitavárosok voltak, gyakorlati oka is volt: a nehéz kérdésben, a szándékos és nem szándékos emberölés megkülönböztetésében a döntés első és végső fokon a törvényt ismerő léviták, papok kezében volt. A menedékvárosok a történelmi helyzetből következő gyakorlati szükségnek megfelelően változhattak. Izráel történetének későbbi folyamán minden lévitaváros menedékvárosnak számított.
A törvény rendelkezése szerint a menedékvárosokhoz utat kellett készíteni, az utat rendben kellett tartani. A Talmud szerint minden keresztútnál útjelző tábla volt a következő felirattal: »A menedékvárosba«. Ez azt a célt szolgálta, hogy a menekülő könnyen eljuthasson a menedékvárosba, s menekülés közben ne tévedjen el.
A részletekre vonatkozóan ld. 4Móz 35,6kk, és: MENEDÉKJOG.
