Menekül
Menekül A B többféle értelemben használja. Gyakran a fut, őrizkedik, tartózkodik igéket is »menekül« értelemben használja (Mt 26,56; Mk 14,52; Jn 10,5.12; 1Tim 6,11; 2Tim 2,22; 2Pt 1,4). A gyáva ember, a megvert sereg menekül az ellenség elől (1Sám 4,10.16k; 31,7). Az istentelen ember hiú reménye, hogy megmenekül a veszedelem idején (Ézs 30,16k). A nyomorúságban lévő ember elől menekülnek még ismerősei, barátai is (Zsolt 31,12). Az üldözött menekül az üldöző, a gyengébb az erősebb elől, mint Dávid Saul elől (1Sám 19,10; 20,1; 21,11). Isten jelenlétének, közelségének fensége oly félelmetes, hogy az ember menekül előle (2Móz 20,18). Isten ítélete népén, ha az menekül ellensége elől, vagy még akkor is, ha senki sem üldözi (3Móz 26,17; Ézs 30,17; Péld 28,1). Isten áldása, amikor Izráel elől megfutnak ellenségei, akik egy úton vonultak fel ellene, hét úton menekülnek előle (5Móz 28,7). Isten szavára menekülnek ellenségei, sőt még a vizek, s az ég, a föld is (Zsolt 68,2; 104,7; 114,3; Jel 20,11). Isten akarata, hogy az ember a gonosz, a bűn minden formájától (1Móz 39,12; 2Tim 2,22), tanácsa, hogy az eljövendő harag elől (1Móz 19,20; Ézs 48,20; Jer 50,8; 51,6; Mt 3,7) meneküljön. Isten gyermekeinek nagy kiváltsága és lehetősége, hogy mindenkor, életük minden nyomorúságából Istenhez, az ő szárnyainak árnyékába menekülhetnek (Zsolt 22,6; 36,8; 57,2; 71,3).
