Éden
Éden (héb. ’puszta’): 1. Ter 2,8: „az Úristen kertet telepített” ~ben (= a pusztában); 2,10: „egy Édenből eredő folyó öntözte a kertet”. A szerző tehát földrajzi névként alkalmazta a ’puszta’ értelmű köznevet. Így nem csoda, hogy nem sikerült a vidéket azonosítani. Ugyanakkor az ~beli kert (kert az ~ben) az ~ kertjévé (~ maga a kert!) alakult át, és ezt a héb. eden ’gyönyör, boldogság’ szóból kiindulva értelmezték. Innen érthető, hogy az ~ fái (Ez 31,9.16.18) az Isten kertjében állnak (31,9). Sir 40,27: = áldott ~ (® Paradicsom), az ’örömnek kertje’. – 2. vidék, amely Gozánnal, Háránnal és Receffel egyetemben asszír uralom alatt állt (2Kir 19,12; Iz 37,12). Ez 27,23: Háránnal és Kannéval (?) szerepel együtt. Az Eufrátesz két oldalán terülhetett el. Az asszír szövegekből Kr. e. 884-től kimutatható. Kr. e. 855: III. Szalmanasszár az asszír birodalomhoz csatolta. Talán az Ám 1,5: szereplő Bet-Éden is ~ vidékét jelöli.
