VAJH
VAJH! indulatszó, mely nyomatékosb óhajtást, sohajtást fejez ki. Változatainak tekinthetők hajh, hej v. hejh, óh. Írják, kivált a régiek, h nélkül is; vaj; de különböztetés végett is helyesebbnek tartjuk h-val írni. Szabó Dávidnál eléjönnek „Vaj mi nagy dolog e világon jól élni! Vaj mi szép Vaj ki utálatos!“ Vaj mi v. vajh mi kifejezésben pl. vajh mi szép! vajh mi felséges, ma is divatozik. A Müncheni codexben (Máté. XXVII.) megfelel neki a Vulgata szerént a latin ,quia’, hogy értelemben: „Mert úgy mondott, vaj (irva vaý) Istennek fia vagyok én.“ (Dixit enim, quia filius Dei sum). Tárkányi forditása szerént: „Mert azt mondotta, hogy Isten fiavagyok. De a Müncheni codex irója, úgy látszik, inkább igy érté: hajh! Isten fia vagyok. Ugyanitt néhány sorral előbb eléjön: „Vach ki megtöröd Istennek templomát.... üdvözéhed (üdvözítsed) tenmagadat.“ E mondatban a vach szó vagy a latin ,vah’ utánzása (különben a forditó nem szokott latin szókat használni), vagy talán hibás olvasás vaih azaz vajh helyett, mert tudjuk. hogy a régieknél az i számtalanszor j helyett áll, s az i fölött is a pont gyakran elhagyatván a másoló az i-t (pont nélkül) a c-vel könnyen fölcserélheté. Tárkányi e szót csakugyan hej! szóval adja. Eléjönnek a régieknél e kifejezések is vaj hogy, vaj mely; l. ezeket.
Rokonok vele a mongol üi (am. a franczia he!), a mandsu ai (am. a német ach! was?), ettől jön: ai ke (am. ob, wenn, magyarul: vajha, vajjon); továbbá rokon a latin vah, Párizpápai értelmezése szerént am: aha, óha stb.
