TATÁR
TATÁR, fn. és mn. tt. tatár-t, tb. ~ok. Ingadozó jelentésü népnevezet, melyet a keleti és nyugoti történetirók és ethnographok most szűkebb majd tágabb értelemben használnak; amely név illetőleg népség pedig bennünket sokkal közelebb érdekel, mint többnyire vélik, ha tudni fogjuk, hogy e név a régi korban a görög skütha névvel azonos, hogy a sínai annalisok a húnok bírták ázsiai fennsíkságot tatárságnak is hívják, s a sínaiak ma is a mongolokat, mandsukat és rokon népeket általában tatároknak nevezik stb. stb. Ezért jónak láttuk Adelung Mithridatese, továbbá Castrén (Ethnographische Vorlesungen über die altaischen Völker. Petersburg 1857.), az Allgemeine Deutsche Real-Encyclopädie (1868.) és Müller Miksa (Vorlesungen über die Wissenschaft der Sprache) után itt egy rövid ismertetést adni. Adelung mondja: „Azon nagy nép, melyet mi törököknek vagy tatároknak hívunk, Mózesnél és az araboknál, legalább annak délibb része Magog néven neveztetett. A görögök őket a skűtha (scytha, magyaros kiejtéssel szittya) név alatt értették. Nagy sokasága, állhatlansága, és vad hősiessége által bizonyára már a legrégibb időben nagy változásokat okozott. A közép korban az V-ik század óta a bolgárok, khazarok, úzok, besenyők (pecsenegek) stb. neve alatt háborgatta e nép mind Ázsiát mind keleti Európát. Tatár név alatt egy része csak Batunak Magyarországba betörése után lőn ismeretes. Az arabok és persák kevéssé ismerik e nevet. Azonban Abulgházi írja, hogy egy csapatjok már az előtt is viselte e nevet. Valószinűleg a sínaiaktól származik e név, kik nomád szomszédait Tata v. Ta-dze néven nevezik. S innen van, hogy régente e névnek ép oly terjedelmet tulajdonítottak, mint a görögök a skütha névnek (így Müller M. is), és minden harczias és rabló természetü nomádokat közép Ázsiában a keleti tengertől a kaspi tengerig, következőleg a mandsukat és mongolokat is tatár néven nevezték s egész nagy földterületöket Nagy tatárság-nak hívták“ stb. Lássuk részletesebben a fönt említett újabb műveket, melyek kiválólag nyelvtörténeti tekintetben érdekesek. „Eredetileg mongol néptörzset jelentvén és e névvel néprajzi tekintetben azonos levén, a mongoloknak hóditásai folytán a XIII. században a tatár név gyűnév lett, melylyel (épen úgy mint a frankok neve Nagy Károly és a frankok uralma után a nyugot-európai népek általános jelölésére szolgált) nemcsak a tulajdonképeni tatárokat vagy mongolokat, hanem a hatalmok alatt állott rokon és hasonló népeket is jelezték. (Csakhogy Európában szójátékból a régiek ,Tartarus’ [= alvilág] szava után őket tartárok-nak vagyis alvilágiaknak, alvilágból jötteknek nevezték el. De Magyarországon tisztán megmaradt a ,tatár’ név). Innen történt, hogy főleg testi alkat tekintetében ugyan különböző, de nyelvre nézve bensőleg rokon három nép: a mongolok, tungúzok és turkok, a tatárok neve alatt értve, azok történetében a tatárok története is bennfoglaltatik. Mai korban a tatár név kettős vonatkozásban használtatik: egyszer a felső ázsiai (altaji) népség- és nyelvtörzs jelölésére, aztán különösen mint egyes meghatározott népségek nevezete. A tatár vagy altai nyelvtörzs, máskép uralaltaji, ugor-tatár (Müllernél is), vagy (északi) turáni a ragozó nyelvekhez számittatik. Őshazájául az Altai hegység tájékán létező fennsikságot gyanitják. E nyelv birodalma, az indógermán által többképen megszakasztva, a japáni tengertől egész Bécsig (értve a magyarokat) és Chistianiáig (értve a finneket, lappokat), és az északi jeges tengertől Tibetig s a kisázsiai tengerpartig terjed. Az ehhez tartozó nyelvek között, melyek egymás között nincsenek oly közel rokonságban mint az indo-európaiak, a legkeletibb (ú. m. a mandsu) a legcsekélyebb (szerintünk helyesebben: legegyszerűbb; lásd: SZEMÉLYNÉVMÁS), ellenben a legnyugotibb (a finn) legmagasabb (helyesebben: legbonyolultabb) nyelvtani képzettséget mutat. Mindazáltal a nyelvtani szerkezetbe mélyen bevágó tetemes különbségek mellett bírnak a tatár (v. altaji)-nyelvek több igen jellemző közös sajátsággal. Mással- és önhangzók a szótagban egyaránt jogosulvák, ezért azonegy szótagban több mássalhangzó (t. i. a szótag elején) elé nem fordulhat. Az önhangzók között a harmonia (hangegyezmény) törvénye uralkodik, minélfogva e nyelvek kemény (mély) és lágy (magas) önhangzókat ugyanazon szóban nem tűrnek. A szórészecskéknek (– particuláknak, melyek alatt főleg a kötszók értetnek –) szegénységét (mit a magyarról nem lehet mondani) pótolja a származéki alakok (ragok és képzők) gazdagsága, és a körmondatok alakitásában ismétlődnek a szóképzés törvényei, úgy hogy a mondatok nem fűződnek egymásba mint az indogermán nyelvekben, hanem mindenik mondat mintegy ragasztékként viszonyúl a másikhoz. A tatártörzs két fő csoportra ágazik. Az első tartalmazza a szűkebb értelemben vett tatár nyelveket. Ide tartozik 1) a tungúzi, melyet beszélnek az orosz birodalombeli tungúzok Jeniseitől az Okhoczki tengerig, és az irodalmi nyelvre emelkedett mandsu, a mandsuknál vagyis a sínai birodalombeli tungúzoknál. 2) A mongol, mely háromfelé oszlik, a) keleti mongol ágra (Mongolhonban a nép őstelepén), b) nyugoti vagy kalmuk ágra (a nyugoti felső Ázsia téres pusztáin és a Volga alsó mellékén), c) északi v. burät Kowalewszkinél: burjat ágra (a Baikal tótól délre fekvő hegyes vidéken). 3) A török az adriai tengertől a Lena-torkolaton túlig; legtisztábban tünik elé az uiguroknál; leginkább persa, arab és európai befolyásoknál fogva vegyesen az ozmánoknál Konstántinápolyban; és három nagy csoportra válik, melyek ismét mintegy húsz szójárást (pl. uigur, komán, üzbek, turkomak, kirgíz, baskír, krimm, nogai stb.) foglalnak magokban. Ide csatlakoznak az északkeleten elszórt jakutok a Lénánál. A tatár nyelvek másik főcsoportját teszik a finn nyelvek, csúd, ugor, urali nyelvek neve alatt is együvé sorolva. Itt öt csoportot különböztetnek meg: 1) a samojéd csoportot a Pecsora, Ob, és Jeniszei torkolatainál, a közép Obnál és felső Jeniszeinél is; ez leginkább látszik eltérni a finn jellemtől; 2) az ugor csoportot az osztyákok, vogulok és magyarok nyelvével; 3) a bulgár csoportot, melyhez a cseremïszek és mordvinek tartoznak; azonban a csuvasok a tatár nyelvre mentek által; 4) a permi csoportot, mely a permi, szurjän és votják népeket foglalja magában; 5) a szűkebb értelemben vett finn csoportot a finn vagy szuómi (szuomalainen), észt, lív, lapp és vót népek nyelvével. Jelentékeny saját irodalmat csak a finn fejtett ki; egyébiránt csak a nyugoteurópai befolyások alatt álló magyarok és moszlem oszmánok állítottak elé valóságos irodalmat. Kevésbé jelentős a buddhismus által támadt irodalmuk a mandsuk, mongolok és kalmukoknak, valamint a keleti törököknek és tatároknak az arab és persa példaképek után származott irodalma is. Mind ezen népcsaládok, bármennyire különbözzenek is fajban, vallásban és szokásokban, mégis a nyelven kivül közös léttel bírnak történelmi fejlődésökben, eseményeikben s nagy részt többé kevésbé nomád életmódjokban is, úgy hogy a tatár nevezetnek rájok alkalmazása elegendő alappal bír. A tatár nép- és nyelvtörzshöz tartozó öszves egyének száma 34 milliomra tétetik. – Különös értelemben véve több egyes népséget hivnak e néven, melyek minthogy testalkatukra nézve többé-kevésbé a mongol fajhoz, nyelvöknél fogva pedig a török népcsaládhoz tartoznak, alkalmasint a mongoloknak a török népségekkel nagyobb vagy kisebb vegyüléséből, az elsőbbek uralma idejében keletkeztek, s akiket ez okból turk-tatár népségeknek hívnak. Ezek a déli Oroszorságban és a Kaukáznál honoló tatárok, nogai, kumück stb. nevek alatt; a volgai tatárok, több kisebb törzsek az alsó Volgánál és Uralnál, lakhelyeiktől vett több külön neveikkel mint kaukázi, úzi tatárok stb.; a turktatárok az Ural, Tom, Ischim és Tobolnál, hasonlókép nagy részben lakhelyeiktől vett különféle törzsnevezeteikkel, kik között a baskírok az alsó Volgánál, az Uralon, és Kámánál, és a karakalpagok az Aral tó közelében legismertebbek a kirgízek; a sibériai-turktatárok a közép Irtis és a felső Angara alsó folyása között, török-mongol elemekkel vegyes szójárásokkal és mongol testalkattal.“
Csodálatos, hogy némely hazai tudósaink ezekre s általán a legelső külföldi tudósok, mint Rotteck, Weber munkáira azt szokták mondani, hogy ezek nem kútfőnyomozók. Hisz az Istenért, ezek sem szoptak semmit az újjokból. És ami különösen az ezen néptörzs régi történelmére vonatkozik, ebben a külföldi tudós világ jobbára a mult században élt Deguignes franczia kitünő iró munkáját követi, aki épen ezen történelem nagy részét sínai forrásokból merítette, s munkája czíme: „Histoire Generale des Huns, des Turcs, des Mogols et des autres Tartares occidentaux“; s ime itt is látjuk, hogy ,tatár’ az általános neve a húnok, turkok és mongoloknak.
A ,tatár’ név e törzsnek saját régi történetirója – Abulghazi-Behader – után már a mesés vagy hagyományos korban eléjön, mint Alyndsa khán fiának és Mogul nevü testvérének a neve.
A sínaiaknál, mint föntebb érintők, Tata v. Tadze – Schott Vilmos átirása szerént – T’ă-tsèe néven jön elé e nép, s ami különös figyelmet érdemel, ugyanazon irásjegy (melynek egyik alkatrésze a kéz jegye) így is ejtetik: t’ă és azt jelenti: verberare, castigare, tehát ha szabad ezekből okoskodni, e névvel a sínaiak úgy látszik, verekedő, azaz harczias népet jeleznek. A mongol nyelvben is eléfordul e szó mint népség nevezete, és tata-khu am. húz-ni, von-ni, vonszol-ni.
A ,tatár’ nevet (különös jelentésében) a magyar történelem fölötte gyászos emlékezetben tartja fenn. Ugyanis tudjuk, hogy a XIII. században IV. Béla uralkodása alatt a tatárok Batu khán által vezérelve az országba törtek, és alkalmas vezér hiányában a roszul rendezett, és fegyelmetlen magyar hadsereget szétverték, az egész országot a Dunáig eláraszták, a népnek mindenét elrablák vagy elpusztiták, őt magát lemészárlák. Ezen tatárpusztitásnak Pestre vonatkozó egyik iszonyatos jelenetét Horvát Mihály koszorus irónk után röviden ide igtatjuk: „A mohii ütközet után egy csapat tatár, futamlókat űzve, gyilkolva, pár nap alatt Pestre érkezett.... A polgárok egy része bízva számukban, mely a minden felől e városba futott vidéki nép által mintegy százezerre növekedett, védelemre készült, az árkokat s falakat, mint hamarjában lehetett, javítani kezdték. De alig haladtak valamenynyire e munkában, már is városuk alatt termett egy nagy tatársereg s azt haladék nélkül körültáborolta. Nehány napig, daczára a városba eregetett nyilzápornak, sikerült is a bennlevőknek visszaverni az ellenséget; de ez végre mégis betört s iszonyu mészárlást vitt végbe az ellentállás miatt felfokozott dühében. A lakosok egy része, mintegy tízezeren, a domokosok templomába s klastromába menekült; de az épületek rájok gyujtatván, mind bennégtek. A spalatói főesperes százezerre teszi e városban fegyver, tűz s víz által elveszettek számát. A nép lemészároltatván, a város kifosztatott s felgyujtatott.“ E szerencsétlen korszakból a ,tatár’ név igen szomoru emlékezetben él a magyar nép között. Innen e mondatok: Kutyafejű tatár. Tatár fajta, am. kegyetlen. Nem hajt a tatár, nem vagyunk a legvégső kényszerüségben. Hordjon v. vigyen el a tatár! Tatár étel (azaz korbács, mennyiben ez kolbászhoz hasonló), török táncz (mennyiben talpon forog a táncz, a török pedig talpveréssel büntet), magyar adta (azaz szitok, káromlás), ördög láncz (azaz rabbilincs. Ezen négyet összehozva átokként mondja a magyar. Erdélyi J.). Mi a tatár! Hogy a tatárba ne! az átkozó, szidó, vagy bámuló mondatokban az ördög vagy manó helyett gyakran használtatik. – Melléknévként, mint általán a nemzetek nevei, jelent olyast, mi a tatár népre vonatkozik, azt illeti, attól ered, annak tulajdona stb. Tatár pusztitás. Tatár ló, korbács, köpönyeg, tatár buza. A Tatár előnevű helységek valószinűleg az itt megtelepedett tatárokról neveztettek el.
