LESZ
LESZ v. LĚSZ, (le-sz), a régieknél s tájdivatosan ma is: leszen. Sajátnemü ige. I) Önhatólag véve legszabatosabban megfelel neki a latin fio, fis, fit, és német werden. „Lesznek gonoszbak.” (Fiunt pejora. Tatrosi codex). „Lesznek vala” (fiebant, facta fuerant. Ugyanott). „És úgy lött.” (Et factum est. Számtalanszor. U. o.). „Legyen te akaratod.” (Úri ima). „Imádjok mend szentököt, hogy legyenek neki segéd uromk színe előtt.” (Régi halotti beszéd) stb. Általában minden mód és idő ragait rendesen fölveszi. Jelene: leszěk, leszesz, v. lěszsz, leszěn v. lészěn v. lesz, leszünk, lesz-tek, lesznek (v. lěszěk, lěszesz stb. zárt ě-vel). Első multja: levék, levél, leve, (vagy régiesen: lők v. lék, lől v. lél, lőn v. lén), levénk, levétek, levének v. lőnek v. lének. Álljanak itt némely példák Révai után, Elabor. Gramm. Hung. Vol. II. „Ismét ördög rabja lők.” „Kellemetes lők az Istennél.” „Érettünk emberré lől.” „A városnak lől édes oltalma.” „Nagy földindulás lőn.” „Ez kegyiglen mind azért lőn így.” „A Góliáthtal kész lén megütköznie.” „Inkább ékesen szóló, hogy nem mint boldog lén.” A többesben: „Nagy szózatok lőnek mennyországban.” „Az ő ruhái tündöklő fehérek lőnek.” „Segítői lének az apostoloknak. Második multja: lett-em, lett-él, lett (v. lěttem, lěttél, létt v. löttem stb.). Jövője: le-end v. lej-end (v. lě-end) stb. Parancsolója: légy, legyén v. lěgyěn v. légyěn, lěgyünk, lěgyetěk, légyenek v. légyenek. Ohajtója: lennék, tennél, lenne (v. lěnnék, lěmnél, lěnne) stb. Határtalan: lenni v. lěnni, ragozva lěnněm, lěnněd, lěppie stb. Részesülője: levő v. lěvő v. lévő; lett v. lětt v. lött, (pl. meglett ember): és leendő v. lěelendő. Állapotjegyző: levén. Ugyan ezen mód szerént ragoztatnak a tesz, vesz, visz, hisz igék, és sokban megegyeznek az eszik, iszik, alszik, fekszik, nyugszik igék ragozásával, melyeket láss saját rovataik alatt.
Első értelmét tekintve, általán am. készülőben van, hogy valamivé alakuljon, hogy valami váljék belőle. Alapfogalom benne az erőnek azon folyamatos működése, azon törekvés, mely valaminek végrehajtását eszközli. Ezt fejezi ki a hellén γιγνομαι, melylyel ismét rokon a γενομαι, minthogy aki születik, az lesz is. Különösen, lesz valami: 1) Csinálás, tevés által, mely kivülről hat, pl. A szén égetett fából, a mész égett köböl lesz. A papír rongyból, a cserépedény agyagból lesz. A ruha szövetből, bőrből stb. lesz, azaz készűl. 2) Belső cselekvés, vagyis átalakulás által, mely mintegy önhatólag történik. A mustból bor, a borból eczet lesz. Egyik öcsémből katona, másikból pap lett. Porból lettél, porrá lészsz. A közlegény tisztté, az úr szolgává lett. Hát te mivé leszesz? 3) Időben haladó kifejlődés által. A magból csemete, a csemetéből fa lesz. Ha majd a gyermekből ifju, az ifjuból férfi leend. 4) Bizonyos tulajdonságok fölvétele által. Ezen fiatal ember nem sokára kopaszszá, vakká és siketté lesz. Jeles tudós, zenész, szobrász lett belőle. Midőn különösen és határozottan átalakulást akarunk kifejezni, akkor a viszonynév vá, vé ragot vesz fel, pl. A kő mészszé, a fa szénné, hamuvá lesz (változik). Fiam katonává lett. Midőn pedig egyszerüen állapotra vonatkozik, a vá vé elmarad. pl. A lepke hernyóból tesz (képződik, fejlődik). Az aczél edzett vasból lesz (készűl, készíttetik). 5) Am. születik, pl. hugomnak fia lett. A múlt század végén lettem e világra.
„Nem anyától lettél,
Rózsafán termettél.
Piros pünköst napján
Hajnalban születtél.”
Rózsafán termettél.
Piros pünköst napján
Hajnalban születtél.”
| Népd. |
II) Midőn a van igének jövő idejét jelenti, megfelel neki a latin ero, eris, erit, s kifejezi azon állapotot, mely még csak ezután jön, s időbeli viszonyban van vele a jelen van, a mult vala és volt. pl. Ma városban vagyok, holnap már falun leszek. Taval Füreden voltam, most Parádon vagyok, esztendőre Budán leszek a nyáron. „Leszen mendenteknek szolga” (Erit omnium servus. Tatrosi cod.). „Leszen teneked öröm” (Erit gaudium tibi. Ugyanott). „Hév leszen” (Aestus erit. U. o.). „Elővek lesznek utóvak”. (Erunt primi novissimi. U. o.) stb. V. ö. VAGYON, VAN.
III) A birtokot, vagyont jelentő személytelen van igének jövendője. Megfelel neki a latin habeo, vagyis inkább: est mihi, est tibi, erit mihi, tibi stb. (pl. „Est mihi namque domi pater, est injusta noverca”). Ez értelemben személytelen íge, vagyis csak harmadik személye van, mind az egyes mind a többes számban. pl. Nekem, neked, neki lesz v. leszen. Nekünk, nektek, nekik tesz v. leszen; több birtoktól: nekem, neked stb. lesznek. Lesz pénzem. Lesz borom, buzám, szalonnám. Aki vesz, annak lesz. (Km.). Lészen-e eső?
„A lovadnak lészen
Széna, abrak készen,
S a szolgádnak lészen
Turós csusza készen.”
Széna, abrak készen,
S a szolgádnak lészen
Turós csusza készen.”
| Népd. |
Tehát valamennyi értelemben a lesz ige a van-nal ellentétben valamely állapot változást, más állapotba menést, különösebben jövő időt (illetőleg múlttal vegyes jövőt) foglal magában; az első (fio) készülőben, alakulóban levő jövőt; a másik (ero) közönséges jövőt, mely a jelent és multat kizárja; a harmadik (erit mihi v. habebo) birtoklási jövőt. Gyöke: le (valamint a tesz, vesz, visz, hisz igéké: te, ve, vi, hi); s ezen egyszerü le mint általán az l betühang a működésben levő erőnek, vagy a közeledő időnek mozgását, indulását fejezi ki, vagyis azon szók osztályába sorozandó, melyekben a le, li, lö, lű, s a vastaghangu la, lo mozgást jelent, azaz le am. mozog, hogy valamivé képződjék, alakuljon (fit), vagy valamely állapot, cselekvés már indulóban van, hogy bizonyos jövendőt elérjen. V. ö. LE gyök. Ugyanezen le rejlik megfordítva azon úl, űl képzőjű önható igékben, melyek olyanná alakulást, vagyis levést jelentenek, milyen maga az alapszó, pl. szépűl, a ház, am. széppé lesz. Csúnyúl a ruha, csúnyává lesz. Ellentétetik neki a külható igének te gyöke, mennyiben ezt jelenti: olyanná tesz, mint az alapszó, pl. szépít, széppé tesz, csúnyít, csunyává tesz, domborít, domborúvá tesz, szükít, tágít, vastagít, vékonyít, szükké, tággá, vastaggá, vékonynyá tesz v. alakít. Ugyan ezen értelme van az ul, ül határozó képzőnek, midőn olyanná levést, alakulást jelent, mint az alapszó, pl. Biróul választották, azaz hogy biró legyen. Segítségül hívni valakit, azaz hogy segítségre legyen. Porul adni be valamely gyógyszert, am. porrá csinált, porrá lett gyógyszert adni be. (Van az el képzőnek átható s gyakorlatos jelentése is, miről l. ~L igeképző).
A török-tatár nyelvekben a mi le-sz igénknek megfelel hangban és némileg értelemben is ol-mak, (mintegy vol-ni, a Tatrosi codexben), mely Kazem-beg tanusága szerént némely északi tatár szójárásokban: bul-mak, tehát a vol-hoz közelebb. A finnben is ol-en am. vagyok, és tájszólásilag lien (rendesen: ollon) am. legyek. A magyar van igében szintén egyik szereplő az l, mert a többi meglevő időben mindenütt l van a törzsben, ú. m. val-a, vol-t, vol-na; s bizonyosnak látszik, hogy va-gy-ok is am. va-l-ok, s az l, ly-lyé v. j-vé lágyulván: va-ly-ok, va-j-ok. V. ö. VAN. A lappok nyelvén megfelel neki a lä v. le, mely szintén a van igének értelmével bir, pl. läm vagyok, läe vagy, stb.
A fent említettekből kitünik, hogy hibásak az ily mondatok: Bár csak te is ott lennél, midőn e helyett mondják: ott volnál, mert itt azt akarjuk mondani: esses, nem pedig: fieres, vagyis ‘ott volnál’ a jelenre, ‘ott lennél’ a jövőre vonatkozik. Ha én ott lettem volna, (mult jövő, t. i. valamely más megelőző eseményre vonatkozva) roszul volna mondva e helyett: voltam volna (fuissem). Valamint más: Baja lett, (t. i. valaminek következtében), és: baja volt (függetlenül); így: fia lett (a szülés következtében), és: fia volt. V. ö. VAN.
,Legyen’ különösebben használtatik a kapcsoló vagy foglaló multjánál mint segéd ige is változatlanul. Bár akartam legyen, mondottam legyen, láttam legyen; akartad legyen, mondottad legyen, láttad tegyen; akartuk legyen, mondottuk legyen; láttuk legyen stb. A régieknél eléfordúl a személyekhez alkalmazkodva is: „Ne alahátok (ne alajtsátok, azaz ne véljétek) hogy jöttem legyek (venerim) békeséget eresztenem földre. (Tatrosi cod.). „Mert mondottam legyek” (dixerim. Ugyanott). „Kik hallották mit beszéllettem legyek ő nekik” (quid locutus sim. U. o.) stb. Sőt arra is van példánk, hogy a ,legyen’ szót a jelen idő is fölveszi:
„Az igaz szeretet
Nem tekint úri vért –
Hanem kivel megnyugszik
Azt akarja légyen.”
Nem tekint úri vért –
Hanem kivel megnyugszik
Azt akarja légyen.”
| Thaly K. gyüjt. (a XVII. századból). |
