LEGÉNY
LEGÉNY, (leg-ény mintegy: leng-ény) fn. tt. legény-t, tb. ~ěk. harm. szr. ~e. 1) Felserdült ifju, ki még nőtelen, ki életének legszebb virágában van. A székelyeknél divatos a következő ragozás: legénytem v. legénytemben am. legénykoromban; így legényted, v. legénytedben, legényte v. legénytében, legénytünk stb. mintha volna legényidőmben stb. Hasonló ez is: leánytam. Rokon hozzájok némileg az ‘ifjonta’ képzési alak. Minthogy pedig ezen korban az életerő legélénkebb, a mindennemü kitörésre leghajlandóbb, innen a magyar a legény nevezettel s bátorság, készség, testi és lelki életrevalóság, mozgékonyság, nyalkaság, fogalmait azonosította, mint az ily mondatokból kitünik: Legény ő a talpán. Ki a legény a csárdában? Ha legény vagy, mérközzél meg velem. Micsoda legény vagy te, ha már is megijedsz. Aki legény, jöjjön ide.
„Vagyok olyan legény, mint te,
Vágok olyan rendet, mint te.”
Vágok olyan rendet, mint te.”
| Népdal. |
Innen a bátor, mindenkivel szembeszálló, magát hányó vető korosabb férfiról is azt mondjuk, hogy legénykedik. Ezen jelentéseket vevén alapul, valószinünek tarthatjuk, hogy a legény szó gyöke a mozgékony élénkséget jelentő leg vagy leng, mely legközelebb rokon a ledér szónak led gyökével, mintha volna ledény, azaz erejének önérzetében ledérkedő, csapongó. Úgy látszik, ezen alapfogalom szerént képződött az ifju nőt jelentő leány is. V. ö. LEÁNY. Szélesb ért. legénynek hívják mindazon férfit, ki még soha meg nem házasodott. Innen az ifju legény, vén legény, vőlegény, agg legény nevezetek. Még szélesb ért. minden férfi, ki bizonyos mesterséget gyakorol, a nélkül, hogy czéhbe felavatott mester volna, s közép helyet foglal az inas és mester között. Szabó, varga, kovács, takács, asztalos legény. Az inast legénynyé szabadítani. Általán a czéhtestületekben legénynek mondatik, ki az illető mesterségben bizonyos foku ügyességgel bir. Ezen nevezetet a népszokás még a kereskedő segédekre is kiterjeszti. Kalmár, boltos legény. A német Bursch hasonlóságára jelent belső szolgát is, ki közvetlenül urának kényelméről gondoskodik. Ruhatisztogató legény. Katonatisztek legényei. A katonai nyelvben am. közkatona, kihez képest a tiszt mintegy mester. A hadnagy harmincz legénynyel, örsre ment. Minden legény trombitaszóra nyergeljen. Egyegy legénynek egy itcze bor adassék. E névvel tiszteli meg a nép bizonyos kíméletességből a csavargó betyárokat, kik szolgálat nélkül levén, vagy szolgálatot nem is keresvén ‘mások’ véres verétéke után élődnek, s életszükségeiket majd kérve, majd erővel szerzik meg. Az ilyenek neve különösen szegény legény, mint önmagok is szeretik hívni magukat. „Szegény legény vagyok én, csikót tinót lopok én.” (Népd.). Bakonyi szegény legények. Használtatik majd dicsérő, majd gyalázó tulajdonságokkal is. Derék, jó, finom legény. Jó legény a bor (Km.) Hamis legény vagy te.
