LÉGENY
LÉGENY, (lég-eny) fn. tt. légeny-t, tb. ~ěk. A gőzalaku vegyelemek egyike, melynek jellegző sajátságai jobbadán tagadólagosak, t. i. szintelen, szagtalan, izetlen, csepfolyóvá össze nem sürithető, tehát úgynevezett állandó gőz, nem égékeny, s más testek égését sem tartja fenn, lélekzésre nem alkalmas, ennélfogva az állatok megfúlnak benne; ezért neveztetett németül Stickstoff-nak, latinul Azoum- vagy Azotum-nak az α priv. és ζωη = élet szókból. Magyarul légenynek ezen elem azért neveztetett, mivel a légnek, levegőnek majdnem 4/5-öd részét képezi. (Török József tanár.)
