Sententia.
Sententia. 1) Bírói itélet, a mit polgári perekben a bíró mondott ki (pronuntiaere), bűnvádi perekben pedig első sorban a centurialis közgyűlés szentesített szavazótöbbséggel s az előlülő magistratus hirdetett ki (renuntiare). A Quaestiones perpetuae fölállítása után fokozatosan behozták a titkos szavazást (l. Leges tabellariae és Comitia centuriata) s a bírák szavazattöbbségével hozott itéletet az előlülő praetor vagy judex quaestionis hirdette ki. Cic. Verr. 2, 38. 41. Az egyszer írásba foglalt és kihirdetett itéleten a köztársasági időben nem lehetett többé változtatni; csak rendkívüli okoknál fogva volt lehetséges a resitutio in integrum (l. o.); a császárkor azonban helyet adott az appellatiónak (l. o.) L. Per. 2) A köztársasági senatusban s. jelenti a senatorok véleményadását, a császárkorban pedig egyszerű szavazatát is. L. Senatus, 3) = γνωμη, l. Gnomikus költészet. CS. JÓ.
