3. Néhány szó a fogalomhasználatról és a szerkezetről
163. Néhány szó a fogalomhasználatról és a szerkezetről
A XVI–XVII. századi katonai igazságszolgáltatást – a hadakozásban résztvevők társadalmi helyzete alapján – két jól elhatárolható területre, tudniillik egy tágabbra és egy szűkebbre, különíthetjük el. Ennek okát a korszak magyar hadügyi fejlődésében és az ország védelmét biztosító haderő sokszínűségében kereshetjük. A XVI–XVII. századi királyi Magyarországon modern értelemben vett állandó reguláris haderő nem volt. Az uralkodó zsoldján szolgáló magyar végvári katonaság – mely leginkább a török elleni magyar hadszíntérre vezényelt és az állandó hadsereg számos jellegzetességét már magán hordozó birodalmi zsoldoscsapatokhoz állt közel –, éppen viszonylagos állandósága és egységes társadalmi csoporttá fejlődésének köszönhetően szerezhette meg az önálló bíráskodás privilégiumát. Szűk értelmezés-ben, a katonai igazságszolgáltatás mai modern fogalmai szerint, elegendő pusztán ennek a katonáskodó rétegnek a törvénykezését vizsgálnunk.
A királyi Magyarország védelmében az uralkodói zsoldért szolgáló végváriakon kívül számos egyéb katona-csoport is szerepet vállalt. Annak ellenére, hogy ezek csak korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem rendelkeztek önálló bíráskodással, vizsgálatuk elől nem térhetünk majd ki a török kori katonai igazságszolgáltatás kutatása során. Jelen összefoglalás keretein belül azonban – elsősorban terjedelmi korlátok miatt – ezen katonáskodó csoportok (többek között a földesúri magánkatonaság, a kisebb hajdútelepek fegyverforgatói és a praesidiális mezővárosok katonapolgárai, valamint a vármegyei és városi hadak) bíráskodásának vizsgálatával nem foglalkozhattam. Mindezek bemutatását további alapkutatások elvégzése után önálló tanulmányokban tervezem, melyekben majdan sor kerül a főkapitányok bíráskodási hatáskörébe nem tartozó magyar várfeladók feletti ítélkezés gyakorlatának ismertetésére is.
A hadi bírák és a katonai bírósági fórumok korabeli magyar nyelvű elnevezésében ugyan országosan egységes gyakorlat nem alakult ki, mégsem tartottam célszerűnek a Takáts Sándor és Varga J. János által használt terminológia megváltoztatását. Ennek megfelelően az egyes végvárak kapitányi székeit seregszékekként, a végvidéki (és nem kerületi) főkapitányok bíráskodási fórumait pedig hadiszékekként említem, még akkor is, ha ez a korabeli szóhasználatot nem tükrözi teljességgel megfelelően. Hasonlóképpen a kisebb várak bíráit sereg-, a főkapitányi székhelyekét pedig – természetesen csak abban az esetben, ha nem saját váruk, hanem a generalátus ügyeiben járnak el – hadbíráknak hívom. A terminológia első látásra valóban teljesnek tűnő zavarát ugyanis csak így szüntethettem meg. Az elnevezések sokszínűségét és azok problémáit külön kis fejezet tárja fel.1
1 Lásd a III/4. alfejezetet.
A XVI–XVII. századi magyar katonai igazságszolgáltatás történetének bemutatásakor kizárólag a királyi Magyarországra összpontosítottam figyelmemet, és Erdély, illetve a hozzá tartozó területek esetében csak analóg példákhoz nyúltam. Ennek legfőbb oka abban keresendő, hogy az Erdély védelmét biztosító végvárak története napjainkig még alig kutatott, így a forrásanyag teljes áttekintése nélkül nem vállalkozhattam 17még szerényebb következtetések levonására sem. Ez indokolja tehát a címben feltüntetett területi korlátozást. Időbeli határokként pedig szándékosan nem konkrét évszámokat jelöltem meg, ezzel is jelezve, hogy egy fejlődési folyamatot, a katonai bírósági szervezet kialakulását, gyakorlatát, majd megszűntét kívántam bemutatni.
A feldolgozandó forrásanyag jellege és megoszlása következtében a fejlődési folyamatot a XVII. század elejéig, azaz a magyar királyi végváriak önálló bíráskodási szervezetének és gyakorlatának megszilárdulásáig időrendben követtem nyomon. A már kialakult rendszer működését és jellegzetességeit azonban – mivel az ítéletlevelek túlnyomó része a XVII. század közepéről és második feléből maradt fenn – már tematikus bontásban mutattam be. Mindezeket megelőzi a katonai igazságszolgáltatás európai fejlődésének és a magyar hadszíntéren szolgálatot teljesítő idegen (főként német) zsoldos katonaság hadi bíráskodásának áttekintése. Ez ugyanis a címben feltüntetett témakör szerves részét alkotja, ismerete nélkül pedig – elsősorban a magyar katonai igazságszolgáltatási szervezetre gyakorolt hatásai miatt – a hazai haditörvénykezés XVI–XVII. századi fejlődése aligha érthető meg.
