Vendek,
Vendek, népfaj, régebben a németek általánosan igy hivták az összes szláv népeket; ma csak Felső- és Alsó-Luzsica szláv népességét értik rajta, akik szerbjoknak nevezik magukat s igy gyakran szorboknak is neveztetnek. A mai luzsicai V. egy régi szorb törzsnek a dalemincoknak a maradékai, akik a Mulde két partjain laktak egész az Elbáig és Semnitzig s a kiktől ezen vidéket Daleminciának nevezték el. Merseburgi Dietmar szerint ezen nevét a németekről nyerte, mig a szlávok egy völgyükben felbuggyanó csodás hatásu gyógyforrás után az egész vidéket Glomaci-nak nevezték el. Meissen, Rochlitz, Dubbern, Mügeln stb. jelenlegi szász városok már a IX. sz.-ban említtetnek, mind daleminciai határvárosok, melyeket I. Henrik 927. elfoglalt és német birodalmához csatolt Meissen kerületi grófság címen. Nem tévesztendők össze azon vindekkel vagy V.-kel, akik Ausztriában laknak (szlovének). A V. nyelvét ma már csak egy igen kis területen beszélik a Löbau-Lübbenau és a Bishofswerda-Pinnow városok közötti részen, mely körülbelül 3300 km2. A kisebbik, a déli rész Szászországhoz tartozik, az északi, a nagyobbik rész Poroszországhoz (Szilézia és Brandenburg tartományokhoz). A V. területét minden oldalról németek övezik és a nép semmi összeköttetésben sincs a többi szláv törzsekkel. A szorb nyelv két egymástól igen eltérő tájszólásra oszlik: a felső- és alsó-szorb nyelvjárásra, melyek között a Senftenbergtől Muskaun át egész Sprembergig huzódó vonal a határ. Összesen körülbelül 120,000-en vannak. Vallásra túlnyomólag evangelikusok, kat. mintegy 12,000 a felső-szorb vidéken. A reformáció idejében vend irodalom is keletkezett, de 1840-ig alig lépte túl a vallásos egyházi költészet határát. De ezen időktől kezdve az ébredezni kezdő nemzeti öntudat az irodalom fejlődésének is új irányt mutatott, főleg a felsőszorboknál. A legbuzgóbb apostoluk, a nyelv, a nemzeti érzület és irodalom fáradhatatlan előharcosa Schmaler János Ernő volt Bautzenben (1816-84). 1848 óta a Maćica serbska irodalmi egyesület, mely 1847. alakult Bautzenben, folyóiratot ad ki e címen: Casopis maćicy serbskeje. A szépirodalomnak szentelik működésüket a Lužican (1860-77) és a Lužica (1882) címü folyóiratok és a Bautzenben megjelenő Serbske Noviny, valamint a Cottbusban megjelenő Serbski Casnik c. hetilapok.
Az Ausztria-Magyarország területén lakó V. nyelve és irodalma egészen elütő németországi rokonaiktól (l. Délszláv nyelv és irodalom). Magyarországon Vas, Zala s elszórtan nehány más dunántúli vármegyében is laknak. Magyarországon összesen 70,912 vend iratott össze, Horvát-Szlavonországban 20,987, Fiuméban 2780. A magyarországi vendek részint katolikusok, részint evangelikusok.
