Hamuzsir.
Hamuzsir. A káliumkarbonátnak a közéletben használt neve. Ez elnevezés alatt különösen a nyers káliumkarbonátot értik. E ső H. nevét azért kapta, mert a fahamuban található, oldata pedig az epidermist feloldván, a bőrt sikamlóssá teszi. A H.-t nagyobb mennyiségben sok iparág és sokféle célra használja, igy p. üveggyártásra, berlini kékfesték készítésére, fehérítésére, festésre, salétromfőzésre, szappankészítésre stb. Nagyban való előállítása akként történik, hogy mindenféle fát teljesen elégetnek s annak hamujából aztán a H.-t készítik. Igaz ugyan, hogy ez az utolsó jövedelemforrás, melyet fánál nyerni lehet, mert a fában átlagosan csak mintegy 1/2 % hamualkotórész van és ennek ismét csak mintegy 1/10-1/6 része H. Ahol azonban valamely fanemet v. választékot - p. őserdőben v. más eddig kellően ki nem használható erdőkben nagy mennyiségben heverő kidőlt fákat, továbbá a gally- és hulladékfákat - másként értékesíteni nem lehet: előállhat az eset, hogy az erdésznek ilyképen kell jövedelmet csinálni. Ez idő szerint H.-t hazánkban különösen az ősbükkösökben gazdag Ung-, Bereg- és Mármaros vármegyékben, valamint Erdélyben és a volt határőrvidékeken termelnek.
A hamuzsirfőzés a következő műveletekre oszlik: a hamu előállítására, a hamu kilugozására, a lugnak elpárologtatására és a nyers hamuzsirnak kiégetésére, vagyis kalcinálására. 1. Hamuégetés. Legtöbb és legjobb hamut a tölgy- és a bükkfa adja: továbbá a fiatal nedvdus fa, az ágak, lombok, harasztok, stb., nem pedig a törzsek régibb, merevebb részei. A hamuégetés künn az erdőben történik, v. pedig a hamu a házaknál gyüjtetik.
2. A kilugozás célja az, hogy a hamu oldható részeit az oldhatatlanoktól elválaszszák, ami kettős fenekü kádakban történik. A felső fenék át van lyukasztva s szalmával v. gyékénynyel fedetik be. Közvetlen az alsó fenék fölött minden kád oladalán még zárócsap is van. A hamut a kádakba jól betapossák, azután kezdetben hideg folyó- vagy esővizet, később mindinkább forróbbat öntenek rá, mig, csak a lefolyó vizben a lug ize eltünik. Az oldatot ujra és ujra a kádakra feölntik, mig csak a sürüségmérő 20 %-nyi hamuzsirtartalmat nem mutat, melyet azután már érdemes elpárologtatni. A lugot most lapos edényekben többszörösen megkavargatva, a levegőre teszik ki, hogy a kovasavas káliumvegyületben a kovasav helyét a levegőből szénsav foglalja el.
3. A lepárlásra érdemes lugot vasüstökben tüz fölé teszik s a vizet lassan párologtatják, de az elszálló részt cseppenkint oda eresztett luggal folyton pótolják. Ha a párolt lug már erősen megsürüsödött, ujat nem eresztenek hozzá, hanem teljesen kiszárítják és midőn kihült, az üstből kiszedik. Ez a nyers H., mely a levegőn könnyen szétfolyó, többé-kevésbé barnás, néha feketés szürke tömeget képez, ilyen állapotban azonban még nem jöhet kereskedésbe, hanem legfeljebb üveggyárakban és salétromfőzőkben használtatik fel.
4. Hogy a H. kereskedésbe hozható legyen, ki kell égetni v. kalcinálni, t. i. a benne maradt szerves anyagokat és avizet el kell belőle távolítani. Ez külön e célra szolgáló, lángos kemencékben történik. A tüzet csak lassacskán kell fokozni és a H.-t a kuruglyával mindaddig jól meg kell forgatni, mig csak semmi szennyes rész nem mutatkozik többé rajta. Mintegy 18-24 óra mulva, ha a tömeg már nem füstöl és fehér, a művelet be van fejezve. A H.-t kifalaztott gödrökbe hányják és midőn kihült, hordókba csomagolják.
A H. legnagyobb részét manapság a répamelasz moslékából és gyapjuverítékből állítják elő. A répamelaszt szeszgyárakban elerjesztik, a szeszt belőle lepárolják s a megmaradó moslékot előbb bepárologtatván, vasretortákban szárazon lepárolják vagy lángos kemencékben elszenesítik (moslékszén) s végre fehérre pörkölik. Az igy kapott termék neve melaszhamu (salin), mely körülbelül 35% kaliumkarbonátot tartalmaz. Ezen nyers terméket már most a tisztitási müveletnek vetik alá, mely abból áll, hogy a darabos hamut megőrlik, vizzel kilugozzák, ez oldatból az idegen sókat kikristályosítják s a tiszta lugot bepárolják, végre a viznek teljes eltávolítása céljából pörkölik. A tisztított H. 85-95 % kaliumkarbonátot tartalmaz. A gyapjuverítékből meg ugy készítik a H.-t, hogy a gyapju mosásánál származó szennyvizeket beszárítják, a maradékot vasretortákban lepárolják, mely műveletnél szénhidrogéngáz és ammonia keletkezik, melyeket az ammonia visszatartása céljából gáztisztítókon bocsátják keresztül, hogy a szénhidrogéngázt világításra felhasználhassák; a retortákból pedig kiveszik a szenes maradékot s ebből a H.-t kilugozván, ezt a melaszhamunál fent leirt módon tisztítják.
