Hamupipőke,
Hamupipőke, egyike a világirodalom legkedveltebb népmeséinek. Lényege abban áll, hogy egy családban, ahol több leány van, az egyiket mostohatestvérei alárendelt szolgai munkára kényszerítik; fekvőhelye a tüzhely hamva, miért is a hamu csaknem minden nemzetnél előfordul a mellőzött leány nevében. Igy a franciáknál neve Cendrillon v. Cucendron, az olaszban Ceberentola, a csehben és általán a szláv nyelvekben Popelka. A mellőzött leány elhalt anyjától (más vázlatok szerint keresztanyjától vagy jótákony tündérektől) csodálatos módon fényes öltözetet kap, amelylyel elmegy a királyfi táncmulatságára. A tündérszép leányba belészeret a királyfi, aki azonban hasztalan kutatja H.-t, akire csak egy pár megjelenés után, elvesztett cipellője nyomán tud ráakadni. ekkor aztán a gonosz testvérek nagy boszuságára elveszi feleségül. Ezek a mese lényeges vonásai, melyekre már Herodotos egyik elbeszélsésében is ráakadunk, mely a H. történetének ókori verziója. Az ó francia változatban egy Alcidor nevü büvész karján jelenik meg H. a fejedelmi mulatságon s ugyanott saját testvérei bántják ifjabb növéröket; de a legtöbb népnél mostohatestvérekről és mostohaanyáról van szós igy áll adolog a magyar népmondában is. Az ujabb irodalmakban, kivált a szinműirásban H. ismételten fel van dolgozva. Ezt a tárgyat használták fel operákul Isouard (Cendrillon) és Rosini (Cenerentola), szinművekül Platen (Der gläserne pantoffel) és Grabble.
