Elektrométer,
Elektrométer, elektromos mennyiségek és potencial különbségek mérésére szolgáló műszer. Ha nem mérésről, hanem csak az elektromos állapot kimutatásáról van szó, igen jó szolgálatot tesznek az elektroszkópok. A legegyszerübb elektroszkóp az elektromos inga (l. o.). Ennél érzékenyebb az aranyfüstös elektroszkóp, mely függélyes fémrudból áll, egyik végén 2 szabadon lógó aranyfüst-lemezzel. A fémrudat üvegszekrénybe helyezzük, ugyhogy az aranyfüst-lemezek a szekrényben helyezvék el, a fémrud másik vége pedig a székrényből kiáll. Ha a rud ezen végét elektromos testtel érintjük, az aranyfüst-lemezek is elektromossá válnak, egymást taszítják s villa módjára szétágaznak. Bohnenberger elektroszkópjában a fémrud végén egy aranyfüst-lemez Zamboni oszlopának egy-egy sarkával összekötött két fémlap között lóg. A fémruddal elektromosságot közölve, a lapok egyike az aranyfüstöt vonzza, másika taszítja. Az E.-rel végzett méréseknél az elektromos testek egymásra gyakorolt vonzó vagy taszító erejének lemért nagyságából következtetünk az elektromosságok mennyiségére v. a pontencial különbségükre. Ez erő lemérése pedig azon alapszik, hogy az egyensulyt tart bizonyos külső erőkkel, p. drót csavarásából származó erővel v. a földmágnesség irányító erejével. A legrégibb ilynemü mérő eszköz a Coulomb-féle csavarásmérleg (l. o.). Riess E.-ében a rudat a vezető golyóval mágnestü helyettesíti; tehát az elektromosságok taszító erejével a földmágnességnek a mágnesre gyakorolt irányító ereje tart egyensulyt; utóbbit ismerve, magát a taszító erőt is meghatározhatjuk. Leghasználatosabb azonban a Thomson-féle quadrans E., mely egyszersmind a legérzékenyebb is. Lényegében 4 vezető vizszintes körquadransból áll, melyek közül két-két szemben fekvő egymással vezetőleg összeköthető. A quadransok felett vékony fonálon könnyü piskótaalaku vezetőlemez lóg. Ha ezen lemeznek oly töltést adunk, melynek potenciálja nagy azon vezetők potenciáljához képest, melyek potenciál különbségét meg akarjuk határozni, a két quadranspárt pedig utóbbiakkal hozzuk érintkezésbe, a lemez egyensulyi helyzetéből kitér; a kitérés pedig az összehasonlítandó elektromos testek potenciál különbségével arányos. Az egyik elektromos test maga a föld is lehet. Ezen quadrans E. szerkezete komplikálódik oly részek hozzájárulása által, melyek segítségével a piskóta töltése állandóvá tehető s ennek állandósága ellenőrizhető.
Egészen más elven alapszik a Lippmann-féle E., mely a higany és kénsav közötti kapilláris állandónak hidrogén kiválasztása által létesült változását használja fel elektr. potenciál-különbségek mérésére. A műszer higanynyal megtöltött, vékony csucsba végződő üvegcsőből áll. A cső csucsával kénsavba ér. A higany és kénsav polarizálandó válaszfelülete a vékony csucsban foglaltatik. Ha most a higany a negativ polussal, a kénsav a pozitiv polussal áll vezető kapcsolatban, a határfelületen hidrogén válik ki, a kapilláris állandó megváltozik s a válaszfelület eltolódik a csőben. Az eltolódás a potenciál-különbséggel arányos. Ezen műszerrel azonban csak 1 voltnál kisebb potenciál-különbséget mérhetünk. Mindezen mérőeszközökkel közvetetlenül csak összehasonlító méréseket lehet végezni; elektromos potenciál-különbséget abszolut mértékben a Thomson-féle abszolut E.-rel mérhetünk. A műszer egy mozgó és egy szilárd körkorongból áll; a mozgó korong egy mérleg egyik karán lóg; ha a két korong között a lemérendő potenciál-különbséget létesítjük, akkor a szilárd korong a mozgóra vonzó erőt gyakorol, melynek nagyságát a mérleg másik csészéjébe helyezett sulyokkal egyensulyozhatjuk s ezáltal az erő nagyságát abszolut mértékben megállapíthatjuk. Az erő nagyságából s a korongok méreteiből a potenciál-különbséget is abszolut mértékben kiszámíthatjuk.
