Elektromindító erő,
Elektromindító erő, Maxwell meghatározása szerint mindaz, ami az elektromosság tovavitelét okozza vagy okozni törekszik. Volta E.-nek nevezte azon hipotézises erőt, mely két különnemü test (fém) érintkezésekor fellép, és amelynek hatása abban áll, hogy a testekben levő közömbös elektromosságot pozitiv és negativ elektromosságra választja szét s a pozitiv elektromosságot az egyik testre, a negativot a másikra hajtja. Az igy különválasztott elektromosságok a folytonosan ható E. miatt nem egyesülhetnek, de azért meg van bennük az egyesülésre való törekvés, mi által bizonyos elektrosztatikai nyomás jön létre, melyet elektromos feszültség-nek neveztek el. Hogy valamely vezető két pontja között az elektromosságnak mozgása vagy elektromos áram létrejöhessen, kell, hogy e két pont között a feszültségnek valamelyes különbsége álljon fenn. Ez oknál fogva a feszültség-különbséget az E.-vel egyazon értelemben használják; régibb művekben ugyanilyen értelemben szerepel még az elektromos sürüség-különbség is. Azonban az elektromos feszültség és sürüség fogalma jelenleg már más értelemben van szabatosítva, az E. szabatosan csak az elektromos potenciál (l. o.) révén határozható meg; ugyanis a tapasztalat szerint mindenütt, hol potenciál-különbség van, az elektromosság tovamegy vagy tovamenni törekszik, minélfogva két pont között ható E. egyenlőnek vétetik az ezen pontok közötti potenciál-különbséggel. A jelenlegi tudományos megállapítások szerint az E. tehát nem jelent sem mekanikai (ponderomotikus) erőt, sem sulyamérhetetlen anyagokat mozdító erőt, azaz általában semmiféle «erő»-t, hanem potenciál-különbséget, s egységei is teljesen megegyeznek a potenciál-különbség egységeivel. Valamely galvánelem, telep, mágneselektromos vagy dinamoelektromos gép, vagy bármely áramgerjesztő sajátos E.-je egyenlő a nemzárt áramgerjesztő sarkainak potenciál-különbségével. Ha az áramgerjesztő zárva van, a sarkok potenciál-különbségét csiptető-feszültség-nek is nevezik; és mivel a végtelen nagy ellenállással zárt áramgerjesztő úgy tekinthető, mintha nem volna zárva, az áramgerjesztő sajátos E.-je egyenlő még a nem zárt áramgerjesztő csiptető-feszültségével. Az olyan elektromos áramokat, melyekben kevés elektromosság aránylag nagy E.-vel kering, nagy feszültségü áramok-nak nevezzük, amelyekben pedig sok elektromosság aránylag csekély E.-vel kering, nagymennyiségü vagy bőáramoknak mondjuk.
