A RENDI VÁLASZTÓVONAL ÉS LEGENDÁI
A RENDI VÁLASZTÓVONAL ÉS LEGENDÁI
A sokrétű s mindig uralkodó magyar konzervatív hagyomány, a rendi társadalomfelfogás normáinak – rövidebben a rendi normáknak – logikáját követve is, a polgárosodás hosszabb folyamatában megszülető egyént kell keressük. Úgy, ahogy a forradalom után az egyén – jóllehet már magánjogi területeken – még mindig a személyi jogait kölcsönző, egymást átfedő rendies közösségek határainak metszéspontjában áll.
A késői rendi jog „személyének” társadalmi helyzetét legalábbis normatíve meghatározó elemek összegyűjtésével kirajzolódnak az individualizáció területei. Ezek a polgári egyén státusának is elemei lesznek, és az elemek „természetes” elméleti különneműségéhez vezetnek. Az egyéni státus összetevőinek heterogenitása a nagyszerkezeti heterogenitásból ered: ott áll mögöttük a rendi szervezet világi és egyházi pluralitása. Közülük a felekezetiség nem külön kultúrai síkja a társadalomnak, hanem az a bázis, amelyre a rendekkel, osztályokkal tagolt nemzet típusú struktúrák felépültek.
A magyar közgondolkodásba a kánonjog mellett kétségtelenül a legmélyebben beivódott hosszú távon ható jogforrás, a „nemesi nacionalizmus főáramlatában” Werbőczy István Tripartituma, a nevezetes Hármaskönyv volt (Szűcs Jenő 1974: 566, értelmezéseiről lásd Tóth Z. 1996: 149–153). A Tripartitum, „a dicsőséges Magyar Királyság szokásjogainak Hármaskönyve”, Európa legkésőbbi középkori típusú jogkönyveinek egyike. Művelődéstörténetünknek abból az időszakából származott, amikor éppen elválóban volt a népi és az udvari, humanista műveltség (Horváth J. 1937). Különösen a jog és a szokásjogok terén mindkét műveltség a kánonjog átfogó 72hatása alatt állt, amely a Hármaskönyvnek is egyik forrása volt, római jogi rendszerének pedig közvetítője (Bónis Gy. 1972: 7).
A Hármaskönyv mint a széttagolt rendi társadalom szokásjogának sok forrásból táplálkozó gyűjteménye, egyformán kínált hagyományos tekintélyű jogi érveket és megfogalmazásokat a következő négy évszázad különböző párton álló küzdőfeleinek, a rendi határvonal liberális nemesi szellemű, alkotmányos elmozdításának 1848-ban, s mint látni fogjuk, a polgári kor normáinak kialakítása számára is.
