AZ EGYENLŐSÉG NORMÁJA – AZ ŐSI EGYENLŐSÉG
AZ EGYENLŐSÉG NORMÁJA – AZ ŐSI EGYENLŐSÉG
A rendi hierarchia leépítéséhez a 18–19. században a Tripartitum a hagyományos tekintélyt, jellegzetes módon már a 16. század eleji humanizmusnak is egyik örökölt, legmélyebb eszmei rétegével kölcsönözte. Ez a hellenizmus előzményeire visszanyúló, a középkori Európában Szent Ágoston interpretációjában általánossá vált isteni eredetű természetjogot idézte, amely a középkori egyházi és világi jogfelfogásnak és a profán joghagyománynak egyként alapja volt. Werbőczy Prológusából idézve: „És e jog alapján a rabszolga állapota szabad, mivel a természet törvénye szerint mindenki szabadnak született” (2. rész 4. §).
Az eredeti, „ősi egyenlőség”, mint „középkori közhely” (Szűcs Jenő 1974: 578), a társadalmi különbségek hagyományos eredetlegendáinak klasszikus kiindulópontja, de nem az egyetlen műveltségünkben. Létezik az isteni eredetű természetjoggal szemben a hatalomgyakorlás kényszeréből, az egyenlőtlenség intézményesítésére bevezetett „nemzetek joga”, amely a bűnbeeséssel kezdődik, mielőtt emberi társadalomról beszélhetnénk. A századunkig, jóformán napjainkig tudós spekulációk tárgya a magyarokon mint egyenlő személyek közösségén belül a köznépnek (plebsnek), illetve a szolgáknak eredete. Ez is azt bizonyítja, hogy legalábbis a magyar literátus hagyománynak a Werbőczy-féle természettörvényi modell volt a kiindulópontja. Bónis György ezt a Magyarországon hagyományossá vált „sekély és széles körű jogismeretet”, szemben a „mély és kevesekre kiterjedő”, mintegy hivatásossá vált nyugat-európai „jogtudással”, éppen a Hármaskönyv tekintélyének rovására írta (Bónis Gy. 1972: 280–281). Pedig ő nem foglalkozik a még ennél is szélesebb szóbeli jogszokásokkal (usus), amely az írott jog stílusát is lépten-nyomon megfesti. Hiszen Magda Pál is azt írta a 19. század elején a „Fundamentális törvényekről” (alkotmányról), hogy „ezen törvények vagy írva vannak, vagy nincsenek” (Magda P. 1819: 142; Varga Cs. 1979). A szóbeliségben lehetett csak jelentősége Szentpáli Nagy Ferenc 18. század során Erdélyben többször kiadott „közönséges magyar versekbe foglalt” Werbőczy-konpendiumának is (Szentpáli Nagy F. 1701; 1798).
A literátus megfogalmazásoknál talán érdekesebb is a „sekély és széles körű jogismereten” belül az „ősi egyenlőség” megjelenése a millenniumkori olvasókörök 48-as liberális szellemében, ahogy a Tisza-menti Nagyrév község postamestere látta:
„A sötétség romlott korszakába, a mikor a durva erőszak igazságtalanul fölénybe és ellentétbe tette magát amaz örök igazságu isteni intézménnyel, hogy minden ember, aki egyformán nyerte születésével az életét, úgy azzal egyformán nyert jogot 73a megélhetésre is, nem pedig hogy egyik legyen úr, a másik pedig szolga.” Az „isteni intézményt” a 1848-iki ébredés korszakalkotó ereje állította helyre (Major B. 1897: 12).
