MUNKATÁRSULÁSOK, AKCIÓKÖZÖSSÉGEK
MUNKATÁRSULÁSOK, AKCIÓKÖZÖSSÉGEK
A néprajzi kutatás társas munkaként foglalja egybe a munkaszervezésnek azokat a formáit, melyek a feladatok gyorsabb, hatékonyabb elvégezhetősége érdekében jönnek létre, s a benne részt vevők egyenrangú viszonyán, kölcsönös segítségnyújtási készségén alapulnak (vö. Szabó László 1967). Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy ezeknek a közös munkáknak, alkalmi társulással végrehajtott akcióknak korántsem a munka hatékonyabb elvégzése a kizárólagos célja. A szórakozásnak és az ismeretátadásnak, illetve az egyéni képességek megismerésének és a közösséghez való viszony kontrolljának a lehetősége is a közösen végzett munkák révén szokott megteremtődni. Így minden egyes munkaalkalom a közösségtudat erősítését, folyamatos karbantartását is szolgálni hivatott. Emiatt az ún. társasmunkák egy részénél nem is a munka könnyítésén vagy gyorsításán, illetve a bérmunka „ingyen munkával” való helyettesítésén van a hangsúly, hanem az együttlétet igénylő kulturális és/vagy rituális akciókon. Fokozottan érvényes ez utóbbi megállapításunk a társasmunkák között számon tartott olyan közösségi alkalmakra, elsősorban a fonóra, melyeknél együtt végeznek el valamilyen munkát, de minden résztvevő a saját érdekében tevékenykedik: nem egymás segítése, hanem a közös szórakozás, időtöltés kedvéért gyűlnek össze (lásd erről Janó Á. 1979: 314. általános érvényű következtetéseit, valamint a szatmáriak kenderfeldolgozással kapcsolatos „kalákáiról” írt kismonográfiáját: Janó Á. 1987).
Jelen időben fogalmaztunk, s némi joggal. A kölcsönös megsegítésen alapuló munkaszervezést ugyanis manapság is jól ismerik, s egy román eredetű jövevényszóval, az eredetileg csak az erdélyi regionális köznyelvben használatos, mára azonban már Magyarország-szerte köznyelvi kaláka szóval emlegetik. Vagyis mind a falusiak, mind a városiak, s nemcsak az organikus, hanem az organizált közösségek tagjai (például a közelmúlt évtizedek „szocialista brigádmozgalmának” résztvevői) is számításba vették/veszik, hogy a házépítés és a ház körüli munkák költségei jelentősen csökkenthetők, ha az ipari szolgáltatások egy részét – kölcsönösen – baráti, 570munkatársi szívességekkel „ki tudják váltani” (lásd erről Sík E. 1988; Szabó László 1981). Ha emiatt van is valamelyes indokoltsága a nyelvtani jelen időnek, mégiscsak egyértelműbb a továbbiakban múlt időre váltani. Hiszen elsősorban nem a „munkacserének” ezeket a mai megjelenési formáit elemezzük, hanem a paraszti társas munkák múltbeli jelentőségéből levezethető munkatársulásokat, akcióközösségeket mutatjuk be.
TÁRSAS MUNKA, KALÁKA
RÉSZMUNKÁK ÖSSZEHANGOLÁSA A KASZÁS ARATÁSBAN
A RÉSZFELADATOK ÖSSZEHANGOLÁSA A CSÉPLŐGÉPES MUNKACSAPATBAN
