Magasabbrendű állatok mikroszkopikus maradványai
Magasabbrendű állatok mikroszkopikus maradványai
A kagylósrákok (ostracodák) az ízeltlábúak közé tartoznak, és a tengerekben is, édesvízekben is előfordulnak. A kagylókhoz hasonlóan két teknőből álló vázuk van, amely általában 0,5–1,0 milliméter nagyságú, de a paleozoikumi alakok némelyike elérheti a 30 millimétert is. Túlnyomórészt fenéklakók, de vannak köztük lebegők is. Valószínű, hogy a különféle ostracoda-csoportok a földtörténeti múltban is a maihoz hasonló viszonyok között éltek, vagyis a fosszilis kagylósrákok kitűnő környezetjelzők. A Kárpát-medence karbon időszaki és annál fiatalabb üledékeiből számos gazdag kagylósrák-együttes vált ismertté. Némelyikük a rétegtani tagolás alkalmas eszközének bizonyult. A Bükk hegység felső-perm rétegsorának monoton, sötétszürke-fekete mészkőrétegeiben például nagyon sok és sokféle ostracoda található. Az egyes fajok rétegtani elterjedésének elemzésével hét egymás követő ostracoda-együttest sikerült megkülönböztetni, ami az ismeretek mai szintjén a bükki perm legfinomabb biosztratigráfiai tagolását jelenti. A mezozoikumban és kainozoikumban a változatos kagylósrák-faunák elemzése főként az egykori üledékes környezetekre a sima teknőjű nemzetségek, míg a sekélyebb régiókban a díszített teknőjű alakok jellemzőek. Egy kilogramm kőzet olykor több százezer ostracoda-teknőt is tartalmazhat!
A vizsgálatok során a tömeges formák mellett szerencsés egyedi leletek is előkerülhetnek. Így például a paleozoikumnál fiatalabb kagylósrákok közül a világon eddig ismert legnagyobb méretű nemzetséget (Triadogigantocypris) egyetlen, a Balaton-felvidék középső-triász mészkövéből előkerült példány alapján írták le. Mai rokonai a tengerek vizében lebegő, planktoni formák.
Kagylósrákok.
Fent: Renngartenella a Balaton-felvidék triászából; Triadogigantocypris, ugyanonnan. Középen: Bairdia a mecseki jurából; Schizocythere a gánti eocénból. Lent: Quadracythere a gánti eocénból; Henryhowella a budai oligocénból. A skála hossza 0,1 mm, a Triadogigantocypris esetében 1 mm. Monostori Miklós szívességéből
A Conodonták (konodonták) az előgerinchúrosok törzsébe tartozó, kihalt tengeri állatok. Maradványaik, a mikroszkopikus kicsinységű (0,1–6 mm), rendkívül ellenálló anyagú, fogszerű elemek a paleozoikum és a triász üledékeiből ismertek, ahol kitűnő korjelzők. Jelenleg a konodonta-kutatás a mikropaleontológia egyik legdinamikusabban fejlődő területe. A konodonták a Kárpát-medence számos paleozoikumi és triász tengeri eredetű kőzetében előfordulnak. Vizsgálatuk alapvetőnek bizonyult a metamorf üledékes kőzetek korának meghatározásában: segítségükkel sikerült például tisztázni a Szendrői- és Upponyi-hegység paleozoikumi képződményeinek, valamint számos, korjelző makro-ősmaradványban szegény triász kőzetnek a rétegtani helyzetét. A legidősebb konodonta-leletek a szilurból származnak: a Szalatnak környéki mélyfúrásokban harántolt kovapalákból, valamint a Balaton-felvidék szilur korú paláiból a Panderodus és Dapsilodus nemzetségekbe sorolt példányok kerültek elő. A triász időszaki konodonták közül a rétegtani szempontból jelentős Gondolella-félék érdemelnek említést.
