A Kisalföld tájai
A Kisalföld tájai
A tájak rendszerében a Kisalföld nagytáj, amely az akadémiai beosztás szerint három középtájra tagolódik: a Győri-medencére, a Komárom–Esztergomi-síkságra és a Marcal-medencére. A középtájak további kistájakra oszthatók. A Győri-medence kistájai a Szigetköz, a Mosoni-síkság, a Fertő-Hanság-medence és a Rábaköz. (A kötetünkben közölt, egész Kárpát-medencére kidolgozott tájbeosztásunkban e kistájak középtájak, és a másik két említett középtájjal, valamint határon túli területekkel együtt alkotják a – tágabb értelemben vett – Győri-medencét [a szerk. megjegyzése].) A Komárom-Esztergomi-síkság a Győr-Tatai-teraszvidék, az Igmánd-Kisbéri-medence és a Dorogi-félmedence (vagy Esztergomi-Duna-völgy), a Marcal-medence pedig a Marcal-völgy és a Pápa-Devecseri-sík (illetve még a Sokoróalja) kistájakból tevődik össze. A Kisalföld tájegységei sajátos és egymástól eltérő természeti adottságokkal rendelkeznek.
Földtani szelvény a Pándorfalvi (Parndorfi)- fennsík és a Bana-Bábolna környéki teraszszigetek között. 1 – pannóniai rétegek; 2 – felső-pliocén rétegek; 3 – idősebb hordalékkúp-kavics; 4 – főként homokos, kavicsos folyóvízi üledék; IIa–VI – Duna-teraszok
