A Dunához igazodó vízrajz
A Dunához igazodó vízrajz
A Kisalföld vízrajzát két tényező határozza meg. Az egyik az Alpokkal való vízrajzi kapcsolata, ami a Duna vízbőségét és vízjárását meghatározza. A Duna középvízhozama Pozsonynál 2031 m3/s, s Komáromig csak 2105 m3/s-re nő, ami világosan mutatja a vízhozam Alpoktól való függőségét. A másik a táj földtani és földrajzi értelemben vett medencejellege, ami – geomorfológiai fejlődéstörténetével együtt – centripetális felszíni vízhálózat kialakulását, továbbá peremi vízzáró és központi víztározó hordalékok lerakódását eredményezte, meghatározva ezzel a felszínalatti vizek mozgását és helyzetét. A vízrajzi viszonyokra a táj átlagos évi 600 mm csapadékmennyisége kisebb hatással van, mint a környező tájak esetében.
A Kisalföldön – a csatornákat és a név nélküli mellékágakat is idesorolva – összesen 672 felszíni vízfolyás számlálható.
A kisalföldi Duna idősebb és fiatalabb hordalékkúpjának vázlata (szerkesztette Pécsi Márton). 1 – A Duna idősebb hordalékkúp-teraszának (HkT) megmaradt foszlányai; 2 – a pleisztocén eleji hordalékkúp feltételezhető kiterjedése; 3 – a Duna mindel jégkorszak végéig képződő hordalékkúpjának (Hk) felületi kiterjedése; 4 – a mindel-riss jégkorszakköztől a jelenkorig képződő fiatalabb hordalékkúp határa; 5 – a Rába, Répce, Marcal fiatalabb hordalékkúpja; 6 – peremhegységek; 7 – a IIa, IIb és III. számú terasz határa Győr és Komárom között
Fő folyóvize a Duna. A folyónak a márciusi kisebb hóolvadásos – Alpokból érkező – árhulláma után áprilisban alacsony a vízállása, majd májusban és júniusban (ritkán júliusban) a nagy tavasz végi nyár eleji zöldár fut le rajta. Vize szeptembertől a következő évi kora tavaszi hóolvadásig apad. Déli fattyúágának, a Mosoni-Dunának a szabályozott vízmennyisége az Öreg-Duna elterelése óta nagyságrenddel csökkent.
A magyarországi mellékfolyók közül a Rába heves vízjárású, rövid ideig tartó, gyors árhullámokkal. Legnagyobb árvize a hóolvadásos márciusi áradás. Júliusban, vízgyűjtőjének legcsapadékosabb hónapjában második árvize van, amely azonban a kiszáradt felszín nagymértékű vízelnyelése miatt csak kisebb árhullámként vonul le. A Lajtának nincs természetes vízjárása, mert Bécsújhely (Wiener Neustadt) környékén sok vizet kivesznek medréből. A Rábca (amelyet a Kis-Rába és a Répce összefolyásától hívnak így) lényegében a Hanság vizét levezető, teljesen mesterséges csatorna.
A Marcal vízjárását a Tornáé határozza meg, amelynek a tavaszi hóolvadás után magas a vízállása. A Marcal kis esésű folyó, széles völgyében az árvizek hosszú hetekig szétterülnek. A Marcal-medence többi vízfolyására (Hajagos, Bitva, Pápai-Séd, Gerence, Tapolca, Csángota-ér, Pápai Bakony-ér, Csíkvándi Bakony-ér, Sokorói Bakony-ér) és a Komárom–Esztergomi síkság patakjaira (Cuha-Bakony-ér, Concó, Által-ér, Kenyérmezői-patak) szintén a hóolvadásos árhullám és az ingadozó vízjárás jellemző.
A talajvíztükör sokévi magasságának átlaga a Kisalföldön az áramlási főirányokkal (szerkesztette Rónai András)
1 – a talajvíztükör átlagos tengerszint feletti magassága (m); 2 – áramlási főirányok; 3 – a Duna közvetlen hatása alatt álló terület; 4 – a csapadék hatása nem mutatkozik meg egyértelműen; 5 – a helyszínen lehullott csapadék a mértékadó
A Kisalföld természetes és mesterséges állóvizeinek összterülete 94,7 km2, amelyből a Fertő-tó magyarországi része 82 km2-t foglal el. A Fertő-tó – nevéhez híven – a tófejlődés erősen mocsarasodó, ún. fertő állapotában van. Közepes vízmélysége 90 cm, vízháztartása nagyjából egyensúlyi, a túlfolyás mindössze évi 30 mm. A többi, 82 darab fél hektárnál nagyobb állóvízből 11 mesterséges tó, 63 természetes kis tó (utóbbiak előbbieknél mintegy másfélszer akkora, 232 hektárnyi területet foglalnak el). A 8 holtmeder területe 129 hektár, ám ez az adat az Öreg-Duna elterelése óta lényegesen megváltozott.
A Kisalföld talajvízszintjének tengerszint feletti magasságát a Rónai András szerkesztette talajvíztükör-térkép szemlélteti. A Szigetköz felszíne alatti, mintegy 300 méter vastag kavicsrétegben összefüggő réteg- és talajvíz tározódik, amely Közép-Európa legtisztább ivóvíztartaléka, és mint ilyen, jelenleg az Öreg-Duna elterelése miatt súlyos veszélyben van.
