A Kárpát-medence biogeográfiai képe
A Kárpát-medence biogeográfiai képe
A Kárpát-medence, így Magyarország teljes területe is a mérsékelt övi lomberdő-zónába tartozik, hozzátéve, hogy az Alföldön egykoron – a nagy erdőpusztítások előtt is – jelentős kiterjedésűek voltak az éghajlati okokból kialakult erdőssztyep-területek. A középhegységek felszínét és dombvidékeinket eredetileg összefüggő, hatalmas kiterjedésű zárt lomberdők borították; az éves csapadék mennyisége elegendő (jelenleg is) zárt erdők kialakulására. A Kárpátok magashegységi régióit a fenyves-, törpefenyves-, magasabban az alhavasi-havasi öv uralja. Az Alföld jelentős hányadát eredetileg a már említett erdőssztyep-vegetáció, ligetes mezőség uralta, amelyet nagy kiterjedésű lápok, mocsarak, vízjárta területek tarkítottak. Az erdőspuszta igazi sztyepfoltjai a lösz- és homokhátakon maradhattak fenn – ma már csak töredékeik léteznek. A civilizáció térhódításával az eredeti növénytakaró jórészt visszaszorult, különösen az Alföldön, ahol – főleg az utolsó két évszázad természetátalakító munkáinak következtében (folyószabályozások, lápok, mocsarak lecsapolása) – az eredeti élővilágnak csupán halvány nyoma maradt fenn. A mezőgazdálkodás sajátos „kultúrsivatagot” alakított ki az Alföldön, hatalmas kiterjedésű monokultúrákkal, az egykori ártéri erdők helyén nemesnyár-ültetvényekkel.
