A növény- és állatvilág negyedidőszaki fejlődése (Sánta Antal)
A növény- és állatvilág negyedidőszaki fejlődése
(Sánta Antal)
(Sánta Antal)
A Kárpát-medence mai élővilága hosszú fejlődés eredménye. A harmadidőszak trópusi-szubtrópusi növény- és állatvilágát a jégkorszakok zord klímája szinte nyomtalanul eltüntette a térségből; a mai természetes élővilág csak az elmúlt tízezer évben alakult ki.
A harmadidőszakban a Kárpát-medence biogeográfiai képe a mainál sokkal változatosabb volt. A tenger-, majd tóborítást követően területét örökzöld és lombhullató fajokban gazdag, babérlombú pontusi-mediterrán társulások foglalták el. Mivel a pliocénban a hatékony felszínlepusztító folyamatok a medence és az (akkor még alacsonyabb) hegységkeret magasságkülönbségeit mérsékelték, a növénytakaró összképe a hegységekben és a medencékben a mainál egységesebb lehetett. A pliocén végén-pleisztocén elején bekövetkező szerkezeti mozgások és az éghajlat változása egyaránt a növénytársulások elkülönüléséhez, illetve szegényedéséhez járultak hozzá.
A pleisztocén jeges korszakai alatt a jégtakaró megközelítette a Kárpátok északi lábát, és a magasabb hegységekben is megindult a jég növekedése. A Kárpát-medencében ez idő tájt hideg-száraz löszpuszta- és erdőstundra-jellegű élővilág volt. A melegebb szakaszokban az Alföldön lombhullató és vegyeslombú erdők, a középhegységekben melegigényes lombhullató erdők éltek. A jelenlegi természetes élővilág csupán az utolsó jégkorszak megszűntével, a 10 ezer évvel ezelőtt kezdődő holocénban alakult ki.
Jégkor előtti maradványnövény a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus), amelynek élénkpiros bogyótermései messziről virítanak
Szintén a jégkor előtti meleg időszakot idézi a magyarföldi husáng (Ferula sadleriana). A mai Magyarországon kívül csupán a Tornai-karszton és Erdélyben, a Tordai-hasadék környékén fordul elő
