A vízgyűjtő megoszlása
A vízgyűjtő megoszlása
Magyarország teljes területe, de a Kárpát-medence is csaknem egészében a Duna vízgyűjtőterületéhez tartozik. A folyam 131 ezer km2-es bő csapadékú terület lefolyásaként lép be az országba. Magyarországi – 93 ezer km2-es – vízgyűjtőterülete három egységre osztható. Az első a közvetlen, helyi vízgyűjtője, kereken 40 ezer km2-rel, a második a Tiszáé 47 ezer km2-rel, a harmadik pedig a Dráváé alig 6 ezer km2-rel. A Kárpát-medence határon túli részeiből a Dunához folyik még le 38 ezer, a Tiszához pedig 110 ezer km2-nyi terület vize. A két folyó hosszú szakaszon egymással párhuzamosan halad át az Alföldön. A Dunának az Ipoly torkolata alatt balról, a Tiszának pedig a Zagyva torkolata alatt jobbról összefolyásukig már nincs jelentősebb mellékfolyója. A Duna hazai hossza 417 km (ebből 140 km Szlovákiával közös szakasz), így a folyam 2860 km teljes hosszából alig 14,5% (a vízgyűjtőnek pedig csak 11,4%-a) jut Magyarország területére. A Tisza 966 km-nyi teljes hosszából viszont 600 km-t, azaz 62%-ot tesz meg Magyarországon, vízgyűjtőterületének (157 200 km2) közel 30%-án. Vele szemben a Dráva teljes hosszának (720 km) 23%-a (166 km), vízgyűjtőjének (40 130 km2) 15%-a (6160 km2) jut a mai Magyarországra.
A Duna közvetlen hazai vízgyűjtője további három nagyobb mellékfolyóhoz tartozik. Az első közöttük a Rába, amely északnyugaton a Mosoni-Dunán keresztül Győrnél csatlakozik a főfolyóhoz. A két folyó és mellékágainak 18 ezer km2-es összvízgyűjtőjéből 8700 km2 hazai terület. A második mellékfolyó-együttes a Zala-Balaton-Sió-Sárvíz. Ezek a Sión keresztül 14 730 km2 vizének levezetésével csatlakoznak a Dunához. A harmadik folyó az Ipoly, amelynek 5145 km2-es összvízgyűjtőjéből 1520 km2 magyarországi terület.
A Tisza vízrendszerében balról a Szamos, jobbról a Bodrog az először csatlakozó két mellékfolyó. A 415 km hosszú Szamos csak 47 km-en át folyik Magyarországon, vízgyűjtőjéből csupán 300 km2 (2%) hazai terület. A Bodrog esetében szintén nem sokkal több: a Latorca forrásától számított vízgyűjtőnek (13 580 km2) csak 7%-a tartozik Magyarországhoz. A tovább jobbról csatlakozó folyópáros a Sajó és Hernád, amelyek együttes vízgyűjtője 12 708 km2 (ennek 40%-a a határon belül). A Zagyva csaknem 5700 km2-es vízgyűjtője teljes egészében hazai terület. A következő mellékfolyó együttes balról a Körösöké, melyeknek a Berettyóval együtt 27 537 km2-es vízvidékéből 48%-nyi fekszik a határokon belül. Végül a legnagyobb tiszai mellékfolyó, a Maros következik balról (754 km, 30 332 km2), aminek ma csak torkolatvidéki része (49 km, mintegy 1885 km2) tartozik Magyarországhoz.
A Tisza alatt éri el a Dunát a Déli-Kárpátok belsejéből érkező 241 km hosszú Temes, amely Románián és Kis-Jugoszlávián folyik keresztül. A Kárpát-medencéből mintegy 13 500 km2, a Székelyföld jelentős része a 670 km hosszú Olthoz tartozik, amely egyedi módon – a Déli-Kárpátok-beli Vöröstorony-szoroson át – keresztültör a hegységkereten s így éri el a Dunát. A Kárpátok további vízrajzi részleteiről a Kárpáti nagytájak című fejezetben olvashatunk.
A mai Magyarországon az említett nagyobb folyókon kívül még mintegy 2500 kisebb vízfolyás található. Ezek egy része csak csapadékos időben vezet vizet, tehát időszakos jellegű; többségük a nagyobb évi csapadékkal rendelkező tájakon fejlődött ki.
A vízfolyások vízhozamuk, esésük és a felszín kőzetminősége szerint alakítják ki medrüket, energiájuk – hordalékszállító képességük – függvényében. Magyarországon egyaránt vannak feltöltődő (pl. a Duna a Szigetközben), bevágódó (pl. a Duna a Visegrádi-szorosban) szakaszjellegű típusok. Közöttük a kanyarogva bevágódó vagy feltöltődő típusok a legelterjedtebbek. A folyók mind a feltöltő, mind a bevágódó, eróziós munkát elsősorban medrükben fejtik ki, de árvizeik alkalmával az ártérre kitört vízoszlop is tetemes eróziós vagy feltöltő munkát végezhet.
