Biológiai üledékek ásványtársulásai
Biológiai üledékek ásványtársulásai
A biológiai üledékeket éghető és nem éghető csoportra szokás osztani.
Az éghető üledékek (szén és szénhidrogének) önálló ásványokat általában ritkán tartalmaznak, egyes elemek (urán, vanádium stb.) rejtett formában dúsulhatnak bennük.
Az éghetetlen üledékek biológiai folyamatok révén, illetve elhalt szervezetek vázelemeinek dúsulásával jönnek létre. E képződmények mindig tartalmaznak vegyi kicsapódás során keletkezett alkotókat, ezért ásványgenetikai szempontból a vegyi üledékeknél már említés történt róluk. Elzárt tengeröblökben, sekélytengerben az oxigénszegény, kénhidrogén-dús környezet és az anaerob baktériumok ún. euxin fáciest hoznak létre jellemző ásványegyüttessel; ennek során az ionosan vagy komplex formában szállított nehézfémek finom kolloid formában kicsapódnak. Jellegzetes ásványai: barit, kalkozin, bornit, kalkopirit, pirit, molibdenit, szfalerit, galenit, akantit, ezüst, uraninit stb.
Kőszéntelepek, fekete palák, diagenetikus összletek ásványtársulásai. A) Korpád, fekete paleozoikumi palában: kalkopirit, pirit; Balatonfüred-Arács, perm homokkőben száradási repedések („szeptáriák”) kitöltéseiként: anhidrit, barit, kalcit, kvarc; Komló, jura peloszideritben szeptáriakitöltések: barit, dickit, galenit, kalcit, kvarc, markazit, „ozokerit”, pirit, szfalerit, sziderit; Pécs-Vasas, jura széntelepben: barit, gipsz, jarosit, kalcit, markazit, pirit; Ajka, kréta széntelepben: „ajkait”, gipsz, kén, markazit, pirit; Recsk, mezozoikumi fekete palában: kalkopirit, pirit; Tokod, eocén széntelepben: aragonit, epsomit, halotrichit, jarosit, kalcit, markazit, nátrojarosit, pirit, tschermigit; Dorog, eocén széntelepben: aragonit, huntit, kalcit, markazit; Tatabánya, eocén széntelepben: böhmit, epsomit, gibbsit, kalcit, markazit, pirit, rozenit; Bicske-Csordakút, eocén széntelepben: gipsz, humboldtin, kén, markazit, mellit, pirit, whewellit. Csordakútról világhírű, óriási méretű (5–10 cm-es) mellit-kristályok és 20–40 cm-es kristálycsoportok ismertek. Budapest-Kiscell, oligocén agyagban: barit, kalcit, fosszilis gyanta („kiscellit”), pirit; Bátonyterenye, miocén széntelepben: gipsz, jarosit, markazit, nátriumtimsó, pirit, portlendit, szalmiák, thénardit, Serényfalva, miocén üledékben: fosszilis gyanta („rumänit”); Borsodi-szénmedence (Miskolc-Lyukóbánya, Putnok, Egercsehi, Múcsony, Szarvaskő), miocén széntelepekben és az égő meddőhányóban: alunogén, gipsz, hexahidrit, jarosit, kalcit, kén, koktait, kvarc, markazit, mascagnin, millosevichit, pirit, starkeyit, szalmiák, sziderit, tamarugit. Fajokban nagyon gazdag másodlagos szulfátos ásványegyüttes a lassan égő meddőhányókon. B) Vagyóc (Vadovce), széntelepben: „borostyán”. C) Luh, Szolyva (Szvaljava), bitumenes palákban szferosziderit konkréciók: pirit, sziderit. D) Sarmaság (Şărmăşag), lignittelepben: markazit; Révkörtvélyes (Perii Vadului), Almásköblös (Cubleşu), barnaszénben: „borostyán”; Köpec (Căpeni), lignittelepben: markazit; Kovászna (Covasna), Gelence (Ghelinţa), fekete palában szferosziderit konkréciók: sziderit; Szászcsór (Săsciori), barnaszénben: „borostyán”, gipsz, markazit; Szászsebes (Sebeş), barnaszénben: alunogén, epsomit, gipsz, kalinit.
