Kőzetváltozatok „sült” agyagból
Kőzetváltozatok „sült” agyagból
A felszín felé hatoló magma a kőzetekbe benyomulva és ott megrekedve átalakítja környezetét. Ez a kontakt (érintkezéses) metamorfózis, ami annál intenzívebb, minél nagyobb a magmás test mérete és hőmérséklete, valamint minél több könnyenilló vesz részt a folyamatban. A kontakt hatás időtartama és a mellékkőzet átalakíthatósága is fontos tényező. A könnyenilló lehet magmás eredetű, vagy a mellékkőzetből származó. Az időtartam a magmás test méretétől, a környezet hőmérsékletétől (vagyis a mélységtől, az esetleges magma-, illetve hőutánpótlástól), és a magma kemizmusától függ. Éppen ezért elsősorban a nagyméretű, sok könnyenillót tartalmazó, szilíciumgazdag intrúziók környezetét kell megvizsgálnunk. Magyarországon két ilyen kőzettestet ismertünk. A Velencei-hegység gránitintrúziója aleurolitpalába, illetve fillitbe nyomult. A kontakt zóna öves felépítésű. Agyagos mellékkőzet esetében a metamorfózis csak a kontaktushoz közeli részeken okoz lényeges ásványos és szöveti átalakulást, ugyanis a szilíciumban és alumíniumban dús agyagos mellékkőzet nem jelent új közeget a gránitból jövő oldatok számára (és viszont, a gránitnak sem okoz „meglepetést” egy másik, hasonló kémiai összetételű kőzet és annak oldatai). Az agyagos kőzetek egyetlen érdekes, nagyobb menynyiségben előforduló és mobilizálódó, önálló ásványt alkotó eleme a bór. Fel is dúsult mind a gránitban – kisebb-nagyobb turmalinos fészkeket alkotva, mint pl. a volt Aranybulla-kőfejtőben (ma sajnos óriási szeméttelep) –, mind pedig a gránit közvetlen határán turmalinszirt formájában, amely az antónia-hegyi védett geológiai feltárás közelében gyűjthető. Az agyagos vagy fillites mellékkőzet a benyomuló magmától legtávolabb eső részen még csak enyhén palásodik (agyagpala), beljebb foltos palává alakul. Ez utóbbi kőzet – amelyben a sötét foltok szervesanyagukat még megőrzött kőzetrészek, a körülöttük lévő világos részekből viszont már kiégett a szervesanyag – a Dunabogdány melletti Csódi-hegy andezitlakkolitjának kontaktzónájában fordul elő. Erősebb átalakulást jelez a nagyobb hőmérsékleti körülmények között képződött csomóspala és búzapala. Utóbbi legjobban az előbb említett antónia-hegyi védett feltárásban tanulmányozható. Itt a kontaktmetamorf ásványok – az andalúzit és a kordierit – először a világos színű pala 1–2 mm-es, sötétebb, finomszemcsés csomócskáiban jelennek meg. Hosszan tartó hőhatás esetén a csomócskák egyre nagyobb kristályokból állnak össze, majd megjelennek az önálló, szabad szemmel is jól felismerhető, négyzetes oszlopokban kristályosodó, akár több centimétert is elérő andalúzitok. Ez a kiasztolitpala (kiasztolit = egy andalúzitváltozat). Nemrégiben a bükkösdi sporttelep melletti kis kavicsbánya miocén konglomerátumának kavicsai között fedeztek fel kiasztolitpalát, amelyben a 3–5 mm hosszú és fél mm vastag andalúzitkristályok karbon időszaki, fekete, szenes, aleuritos agyagpalában fordulnak elő. Ugyanitt még gyakoribb a hasonló típusú csomóspala. A még erősebb hőhatásra keletkező, kristálycukorszerű, sötét, foltos, kissé áttetsző kontakt szaruszirt Erdélyben, a Ditrói-masszívum területén fordul elő.
Resztit gránitban (Mórágyi kőfejtő)
