Az újrakristályosodott kéreg
Az újrakristályosodott kéreg
A „Mórágyi-rög” gránitkőzetei migmatitosodással képződtek. E folyamat során az eredetileg metamorf kőzetekből álló kéreg alsó része fokozatosan olyan hőmérsékleti és nyomásviszonyok közé került, hogy részleges olvadásnak indult. Először a kisebb olvadáspontú, színtelen elegyrészek megolvadt része – a palássággal és egymással párhuzamosan rendeződve – kristályosodott újra, és sávokat, lencséket (ún. leukoszomot) formált a még meg nem olvadt részben (ún. paleoszom). Ezt a kőzetet réteges migmatitnak nevezzük; Fazekasboda környékén sok helyen találkozhatunk vele. Azokon a területeken, ahol a további süllyedés hatására a kéreg alsó része még nagyobb hőmérsékletnek és nyomásnak lett kitéve, újabb részei olvadtak meg. Az olvadék a kisebb nyomás irányába (általában fölfelé) vándorolt, és óriási méretű magmakamrákban a földkéreg magasabb régióiban megrekedt. Itt fokozatosan és igen lassan (hosszú évmilliók alatt) gránittá kristályosodott. Kőzetalkotó ásványai a rózsaszínű mikroklin, a szürke, zsírcsepphez hasonlító kvarc, a fehér plagioklász, valamint a fekete biotit és amfibol. A kristályosodás után vagy annak végső szakaszában a környezetből származó, jelentős mennyiségű kálium feldúsulása óriási (akár 4–5 cm-es) ún. sajátalakú mikroklinkristályok képződéséhez vezetett. E kőzet legszebb példái az erdősmecskei és a mórágyi kőfejtőkben láthatók. Erdősmecskén ritkán, Mórágy környékén gyakrabban a gránitban éles határral elkülönülő, kerekded vagy ovális, sötét színű kőzetzárványokat is találunk, amelyek csaknem kizárólag színes szilikátokból (piroxén, amfibol, biotit) állnak. Ezek vagy a gránitos összetételű magma által felszakított kéregzárványok, vagy az eredeti kőzet nagy olvadási hőmérsékletű ásványaiból álló maradványok (ún. resztitek), amelyekből a színtelen elegyrészek kiolvadtak.
Gránit ingókő a Velencei-hegységben Pákozd mellett
A migmatitos gránit változatai a Mórágyi-rög délnyugat-északkeleti irányban húzódó, mintegy 20 km széles pásztájának tengelyében fordulnak elő. A pászta mindkét szegélyén gyengén metamorf kőzeteket (fillit, metahomokkő) találunk, amelyek a gránithoz közeledve közepesen metamorf kőzetekbe (csillámpala, amfibolit, gneisz) mennek át. A metamorfitok egyik része már a gránitképződés előtt megvolt, másik része a felemelkedő gránit hőhatására jött létre.
Típusos mecseki gránit nagy mikroklinekkel Erdősmecskéről
