Az elmélet meghonosodása (1973–1978)
Az elmélet meghonosodása (1973–1978)
A 70-es évek elejének földtudományi közállapotát Szádeczky lemeztektonikai dominanciája és támogatottsága, a geofizikus-paleontológus csoport megtűrtsége, valamint a többség kételkedése vagy kiváró álláspontja jellemezte. A változásokat a többség élenjáró kutatóinak publikált állásfoglalásai indították el. Ezek kezdetben nagyon kritikusak, de igen különböző stílusúak voltak. Balla Zoltán (1972) például az orogenezis (hegységképződés) különböző típusairól írott cikkében egyszerűen nem vesz tudomást a lemeztektonikáról, jóllehet az ilyen szemléletű hegységképződési elmélet már 1970-ben számos publikációban megjelent. Sokkal konstruktívabb volt Szénás György (1972) véleménye, aki nemzetközi folyóiratban publikált cikkében elismeri a lemeztektonikai koncepció értékeit, de felhívja a figyelmet a túlzott általánosítások és az elsietett helyi következtetések veszélyeire.
Hasonló szellemben született meg Fülöp József, a Központi Földtani Hivatal akkori elnökének kezdeményezése. Meghívott néhány elismert hazai kutatót, hogy a Földtani Kutatás című lap egy tematikus számában fejtsék ki véleményüket pro és kontra a lemeztektonikáról. A Földtani Kutatás 1974-ben megjelent kötete (XVII. évfolyam 3. szám) így fontos kutatástörténeti dokumentummá vált. Hét cikk szerepel a kötetben, amelyből három a lemeztektonika híveinek tollából származott. Elsőként Szádeczky fejti ki, hogy a módszeres szubdukcióvizsgálat jelentősen hozzájárulhat a hasznosítható nyersanyagok telepeinek felkutatásához. Ezután Horváth, Stegena és Géczy társszerzők cikke következik a kontinentális és óceáni kérgű ívközi medencék kialakulásának lemeztektonikai modelljéről. Majd Géczy önálló cikkben vázolja fel a lemeztektonikai mozgások és az egykori élővilág elterjedésének és fejlődésének kapcsolatát. Ezután következik Wein György munkája a Budai-hegység szerkezetalakulásáról. A cikk érdekessége, hogy „kilóg” a kötetből, mert részletes terepi megfigyeléseinek a szerző egy mobilista, de teljesen a geoszinklinális-szemlélet alapján nyugvó szintézisét adja. A lemeztektonika érdemi kritikáját az utolsó három cikk tartalmazza. Szénás György és Balkay Bálint cikkei – a lemeztektonika alapműveire hivatkozva – az elmélet kidolgozatlan részleteit vagy általuk ellentmondásosnak vélt tételeit kritizálják. Szénás a szkeptikusabb. Szerinte „a Kárpát-rendszert… a lemeztektonikai vezérlés nélkül létrejött tektonikai jelenségek példájaként tekinthetjük”. Balkay az óvatosabb. Szerinte a Kárpát-medencében, „…a Föld szerkezetileg legkaotikusabb hegyláncrendszerének egyik legkevésbé feltárt részén… lesz az elmélet alkalmazása minden bizonnyal a legnehezebb”. A záró értekezés Császár Géza és Haas János értékes munkája. Szakszerű áttekintést nyújtanak a különböző geotektonikai elméletekről, a lemeztektonika mögött álló tényanyagról és az alaptézisekről. Értékelésük során elsősorban két nagytekintélyű szovjet tudós állásfoglalásait idézik. Ezek a mereven elutasító Belouszov és az egyértelműen támogató Hain. Végkövetkeztetésük az, hogy a lemeztektonika „…jelentős munkahipotézis a Föld mai globális jelenségeinek magyarázatára”.
Lemeztöredékek vízszintes elmozdulása a Tethys záródása során (Géczy Barnabás 1972). A számok a legfontosabb mozgások sorrendjét jelentik
A Földtani Kutatásban közölt Horváth-Stegena-Géczy cikk továbbfejlesztett változata hamarosan megjelenik az amerikai geofizikusok lapjában, majd megszületik a Pannon-medence kialakulásának lemeztektonikai szintézise és 1975-ben megjelenik a Földtani Közlönyben, valamint egy nemzetközi szaklapban is. Ugyanezen művet a szerzők benyújtották akadémiai pályázatra, de jutalmazását az MTA – az illetékes tudományos grémium véleményét figyelembe véve – elutasítja. A szintézis lényege, miszerint a medence létrejöttét a peremi hegységképződési zóna kialakulásához kapcsolódó harmadidőszaki szubdukciók által generált köpenydiapír irányította, ma is érvényes. Az öt évvel később (1979-ben) megindult Eötvös Loránd Tudományegyetem–Massatchusetts Institute of Technology kooperáció keretében született új eredmények az alapkoncepciót csak annyiban módosították, hogy a köpenydiapír formájában megnyilvánuló litoszféravékonyodáshoz számottevő mértékben hozzájárult a kéreg extenziós megnyúlása (stretching) is (lásd később).
Az 1974-es év fontos eseménye volt egy nemzetközi konferencia, amit Kubovics Imre és e sorok szerzője szerveztek Budapesten, az akkori szocialista országok tudományos akadémiáinak együttműködése keretében, Geofizikai és vulkanológiai adatok tektonikai értelmezése a kárpát-pannon-dinári területeken címmel. A rendezvényen elhangzott összes előadás megjelent az Acta Geologica folyóirat 1974. évi 3–4. számában, s ezúton kiváló betekintést enged a lemeztektonika akkori helyzetéről a környező országokban is. Az ismert hazai lemeztektonikusok mellett három külföldi kutató mutatott be új szemléletű szintézist. Máig alapműnek számít két szlovák szakember, Jarosláv Lexa és Václav Konecny áttekintése a kárpáti neogén vulkáni ív jellegéről és eredetéről. Arra a következtetésre jutottak, hogy a vulkanizmus geokémiai jellegeit és tér-időbeli fejlődését a kárpáti ív mentén bekövetkezett szubdukció által létrehozott pannóniai köpenydiapír határozta meg. A másik fontos lemeztektonikai szemléletű előadást Milorad Dimitrijevic belgrádi professzor tartotta a Dinaridákról. Ebben elsőként számolt be arról, hogy a dinári ofiolitos magmatitok szubdukcióval eltűnt óceáni kéreg maradványainak tekinthetők.
Érdekes módon a konferencián nem volt román résztvevő, pedig több ottani szakember az elsők között volt a lemeztektonika helyi alkalmazásában. Az elsőség egyik fő oka, hogy Románia területén – különleges geofizikai sajátosságképpen – a Kárpátok könyökében, egy szűk területre korlátozódva (Vrancea-zóna) a kéregben kipattanó földrengések mellett akár 200 kilométert is elérő, mélyfészkű földrengések fordulnak elő. Ezt Constantin Roman már 1970-ben a kárpáti ív alá behatolt kőzetlemez hatásával magyarázta. A gondolatot Marcian Bleahu fejlesztette tovább az olasz Mario Boccalettivel és fiatalabb munkatársaikkal együtt 1973-ban publikált cikkében, amelyben a Keleti-Kárpátokat és az Erdélyi-medencét a nyugat-pacifikus szigetívek, illetve peremi tengeri medencék analógiájának tekintették (lásd e kérdésről még a fiatal vulkánosságról szóló részt). Mint fontos korai művet meg kell még említenünk Norman Herz és Haralambie Savu 1974-ben, az Amerikai Földtani Társulat lapjában megjelent cikkét is, amelynek címe Románia lemeztektonikája volt.
A Tisia-lemezdarab hozzávetőleges helyzete a jura végén–kréta elején
(Kovács Sándor 1982)
Eugeoszinklinális övek
Az előtér közeli (proximális vagy belső self) fáciesekből az előtér távoli (disztális vagy külső self) fáciesekbe való átmenet iránya az alsó-triász–liász során
1974–75 során e sorok szerzője hosszabb időt Angliában töltött Runcorn professzor intézetében. Az itt szerzett ismeretek egyik fő eredménye egy Jim Channell-lel együtt írt mű volt, amely kimutatta, hogy a Peri-Adriatikum és a kárpát-balkán térség utolsó 180 millió éves tektonikai fejlődését az Afrikai- és az Európai-lemez relatív mozgása irányította. Jóllehet utóbb kiderült, hogy alapfeltevésük az Adria-tüske stabil afrikai kapcsolatáról csak korlátozottan érvényes, munkájuk az alpi-mediterrán térség tektonikai fejlődésében mérföldkőnek számít.
1976 októberében nagyszabású nemzetközi konferenciát rendeztek Splitben a mediterrán térség szerkezetfejlődéséről. Magyarországról Stegena, e sorok szerzője és Wein György volt jelen. Wein elmondta új lemeztektonikai elképzelését a Pannon-medence és a környező orogének fejlődéséről, amit első változatban a Kárpát-Balkán Geológiai Asszociáció munkaértekezletén adott elő, 1975-ben. Ott a térség vezető geológusai, elsősorban a szlovák Michal Mahel és a román Mircea Săndulescu kemény kritikával illették. A spliti reakciók sokkal pozitívabbak, a tapasztalatok pedig inspirálóak voltak. Wein 1976 november végén nagyszabású előadást tartott a Földtani Társulat előadóülésén, s az általános fogadtatás itt is igen kedvező volt. Alig egy hónap múlva bekövetkező hirtelen halála azonban megakadályozta az előadás leírásában, de ábrái és jegyzetei alapján a hűséges barát, Kőrössy László rekonstruálta a művét. Így Wein dolgozata 1978-ban megjelenhetett az Általános Földtani Szemlében, s ugyancsak bekerült a Magyar Állami Földtani Intézet 1976. Évi Jelentésébe. Így történt meg a klasszikus tektonika elismerten legnagyobb hazai szakemberének lemeztektonikussá válása! Ennek hatása olyan nagy volt, hogy indokolttá teszi: Magyarországon 1978-at tekintsük határkőnek a lemeztektonikai szemlélet általánossá válásában.
A hetvenes évek második felétől ugyanis egyre-másra jelentek meg a hazai lemeztektonikai szemléletű munkák és a lemeztektonikai rekonstrukciókhoz használható értékes adatok. Ki kell emelnünk Vörös Attila őslénytani tanulmányait, valamint Szalay Emő és Márton Péter paleomágneses vizsgálatait. Mindannyian, de különösen a fiatal generáció tisztelettel tartozik Szepesházy Kálmánnak, aki ugyan nem kívánt lemeztektonikus lenni, de sorozatban születtek meg az alföldi fedett aljzatról, a környező hegységekről, valamint ezek kapcsolatáról írt igazi ismeretterjesztő munkái. A hetvenes évek legvégén szólalt meg először Balla Zoltán új hangon, majd néhány év alatt a lemeztektonika legodaadóbb szószólójává vált. 1980-ban jelent meg Majoros Györgynek a permi üledékképződési területek ősföldrajzi viszonyait feltáró munkája. Hasonló szellemben születtek meg valamivel később Kovács Sándor és Kázmér Miklós művei a hazai és alpi mezozoikumi fácieszónák korrelációjáról, amelyek megindították a korszerű paleogeográfiai rekonstrukciós vizsgálatokat Magyarországon.
A Pannon-medence kialakulásának 70-es évekbeli modelljei. Szádeczky-Kardoss Elemér lemeztektonika előtt született modelljében szelektív elemmigrációval kombinált köpenyáramlások játszották a főszerepet (fent).
Stegena Lajos, Géczy Barnabás és Horváth Ferenc lemeztektonikus modelljében (jobbra és lent) a szegélyező kárpáti hegységív mentén betolódó kőzetlemez köpenydiapírt indukál. Ennek következménye a vulkanizmus, kéregelvékonyodás és medenceképződés
Befejezésül álljanak itt a konstruktívan kritikus Balkay Bálint szavai: „A lemeztektonika világrajöttével, úgy vélem, véget ért a tektonikai romantika, és elkövetkezett a tektonikai realizmus kora.”
