A hazai kezdetek (1967–1972)
A hazai kezdetek (1967–1972)
Több szakmai előadás és egyetemi kurzus mellett e csoport korai eredményeit több fontos publikáció dokumentálja. Elsőként Stegena, Horváth és Ádám 1971-es cikkét kell említeni, amelyben arra jutottak, hogy a magnetotellurikus szondázásokkal kimutatott regionális kéregszerkezeti anizotrópiák a lemezhatárokon végbemenő szubdukcióval vagy akkrécióval állnak kapcsolatban. E következtetés jelentőségét bizonyítja, hogy a csak tudományos újdonságokat közlő Nature című folyóiratban jelent meg. A hazai alkalmazási lehetőségek és következmények első nagyvonalú felvázolását Stegena (1971) adta meg az Általános Földtani Szemlében megjelent hosszabb tanulmányban. Géczy alapvető lemeztektonikai munkái 1972-ben magyarul, majd 1973-ban angolul jelentek meg. Ezekben – a különböző jura időszaki faunaprovinciák elterjedésének vizsgálata alapján – definiálja a kárpát-pannon térség mezozoikumi lemeztektonikai egységeit, és eredeti, jelentősen eltérő paleogeográfiai helyzetüket. 1972-es munkájában máig tartó érvénnyel állapítja meg: „Magyarországon a Magyar Középhegység eredetileg a Tethys déli peremének karbonátos platformjához tartozott. A Mecsek és a Villányi-hegység viszont a tágabb értelemben vett északi prekomplexumhoz. A mai fordított elrendeződés a stabil afrikai és európai lemezek közti kisebb lemezrészek utólagos vízszintes eltolódásából adódik.” Géczy ezzel alátámasztotta Argand grandiózus korai koncepcióját, ugyanakkor továbbfejlesztette azzal a felismeréssel, hogy a Mecsek-Villányi egység nem afrikai, hanem európai eredetű kontinentális fragmentum.
E sorok szerzőjének legfontosabb önálló munkája e korból A szilárd Föld fizikája címmel 1972-ben megjelent egyetemi jegyzet. Ez az első – és több mint egy évtizedig az egyetlen – hazai tankönyv, amely részletesen ismerteti az új globális tektonikai elmélet alapjait, és a Föld geofizikai jellemzőit a lemeztektonikai szemlélet alapján foglalja egységbe. Ezen a jegyzeten 15 év geológus hallgatói nőttek fel, akik számára a lemeztektonika természetes és nyilvánvaló alapszemlélet lett. Addig azonban még sok mindennek kellett megtörténnie.
A lemeztektonikai elmélet másik korai letéteményese Szádeczky-Kardoss Elemér és a mögötte álló kutatócsoport volt. Szádeczkyt akkoriban igen sokan a magyar földtudomány elhivatott vezérének, és európai rangú, nagy formátumú tudósnak ismerték el. Tudományos tevékenységét alapvetően ez az elhivatottság-tudat és a hatalmi pozíció irányította. Bár a lemeztektonikáról először Stegena közvetítésével értesült, mivel mindig nyitott volt az új eszmék iránt, a teljes elméletet rögtön magáénak érezte. Számára a legvonzóbb a lemeztektonika multidiszciplináris jellege volt, amely meggyőződése szerint elvezet egy magasabbszintű, integrált földtudományhoz. Ezt „geonómiának” nevezte, s magát ezen tudomány megteremtőjének tekintette. A Magyar Tudományos Akadémia X. (Föld- és Bányászati Tudományok) Osztálya Közleményei című lapot 1971-től kezdve a Geonómia és Bányászat főcímmel látta el, és az első szám beköszöntőjében meggyőződéssel vallotta: „Az új geonómiai szintézis most a föld- és bányászati tudományok egyes ágait külön-külön is beláthatatlan következményekkel megtermékenyítheti. Hatása kiterjed azonban az életjelenségeket kutató tudománycsoportokra is, sőt a társadalomfejlődés tempóját is megváltoztathatja”. Ennek szellemében adja ezen első kötet teljes terjedelmében kitöltő munkája címéül: „Az új globális tektonika mozgás-mechanizmusa és kapcsolatai a Föld és az élet fejlődésével”. Szádeczky geonómiai tevékenységét ehelyütt nem kívánjuk sem áttekinteni, sem értékelni; figyelmünket a szorosan vett lemeztektonikai szempontból minősíthető eredményekre korlátozzuk.
A lemeztektonikai folyamatok közül Szádeczky figyelmét elsősorban a kőzetlemezek alátolódása (szubdukciója) keltette fel, és ma már elmondhatjuk, hogy egész további tektonikai munkássága során ez inspirálta legjobban fantáziáját. Magát a mechanizmust illetően értékes eredményekre jutott annak hangsúlyozásával, hogy a szubdukciós zónákban a mélyre kerülő üledékes kőzetekből, gőzfázisban felszabaduló víz kölcsönhatásba lép a mélyebb kéreg és köpeny kőzeteivel, s ezúton befolyásolja a vulkanizmust. Amikor azonban ennek a gőznek a szerepét annyira túlértékelte, hogy a kőzetlemezek mozgékonyságát az asztenoszféra tetején kialakult „gőzpárnával” magyarázta, olyan következtetésekre jutott, amelyek nem bizonyultak helytállónak. A kárpát-pannon-dinári terület alpi korú (felső-kréta–neogén) szubdukciós zónáinak rekonstruálása során arra következtetett, hogy a két legfontosabb betolódási zóna „sebhelye” (szuturája) a kárpáti szirtövben, illetve a dinári ofiolitos övben található. További szubdukciós öveinek (magyar középhegység-peremi, mecseki, alföldi flisöv-menti) valódi természetéről azonban akkor és azóta is megoszlanak a vélemények. Számos további gondolata ugyanakkor termékeny talajra hullott és megújulva továbbfejlődött. Ilyen volt mindenekelőtt az „Adriátisz-tüske” szerepének felismerése a középmediterrán-alpi térség tektonikai fejlődésében.
