A kárpát-pannon térség nagyszerkezete (Csontos László)

Teljes szövegű keresés

A kárpát-pannon térség nagyszerkezete
(Csontos László)
A Kárpát-medence, a belső, alacsonyabb hegyvidékek és a hegységkeret sajátos elrendeződése fiatal, bonyolult lemeztektonikai folyamatok eredménye. E folyamatok megértéséhez vegyük először szemügyre, melyek a földtani felépítés legfőbb általános jellegzetességei, és milyen nagyobb szerkezeti egységekre osztható fel térségünk.
A Kárpát-medence jelenlegi földtani felépítésének felvázolásához először a terület domborzati jellemvonásait érdemes felidézni. A közepes magasságú (1500–2000 méteres) hegykoszorú egy alacsonyan fekvő medence-együttest ölel körül. Földrajzi szempontból úgy tűnik, mintha az Alpok kettéválna és a Kárpátokban, illetve a Dinaridákban folytatódna. A két különvált hegylánc Belgrád környékén egyesül újra. Első földtani közelítésben a két hegylánc szimmetrikus felépítésű: mindkét ágat kifelé feltorlódott takarók építik fel. A legkülső övet harmadidőszaki flistakarók, az ún. Külső-Kárpátok alkotják: ezeket – belső oldalukon – a Belső-Kárpátok mezozoikumi üledékekből és azok esetlegesen megőrződött kristályos aljzatából álló takarói követik. E takarókat az alpi hegységképződés részeként, a mezozoikum és a paleogén során lezajlott tektonikai események formálták. A legbelső hegyláncok neogén vulkáni kőzetekből állnak, amelyek nagyjából párhuzamosan húzódnak a külső hegyláncokkal.

A kárpát-pannon térség fő szerkezeti elemei Csontos László és Vörös Attila szerint. Halványlilával a külső flis- és molassztakarókat, sötétkékkel az Alcapa-lemeztömb flistakaróit, pirossal annak ausztroalpi, barnával dinári részét jelöltük, míg a világoskék szín a Tisza-Dácia lemeztömbnek felel meg

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT