A pliocén kor
A pliocén kor
A Magyar Rétegtani Bizottság a pliocént is a pannóniai korszakba sorolta. Valójában a pliocén – ősföldrajzi és éghajlati viszonyaiban egyaránt – annyira új, annyira különbözik a megelőző felső-miocéntól, hogy külön kell említeni. Egyrészt a pannóniai tó ekkorra teljesen feltöltődött, eltűnt, helyét a medence egész területén folyóvízi síkság foglalta el. Márpedig a pannóniai korszakot és emeletet éppen a jellegzetes tavi élőlények jelenléte alapján állították föl, mint a Congeria (kecskeköröm) fajok, valamint Lymnocardium-félék. Jelenlegi ismereteink szerint, s ez az adat néhány százezer éves hibahatáron belül pontosnak tekinthető, a Pannon-tó a miocén-pliocén határon, 5,4 millió éve töltődött fel, szűnt meg létezni.
A pliocén kort másfelől a Földközi-tenger térségében történt események is élesen elválasztják a miocéntól. A miocén végén, a messziniai korszakban a Földközi-tenger többször kiszáradt, hatalmas só- és gipsztelepek rakódtak le (ún. sókrízis). A régebbi óceáni összeköttetések a Rif- és Béti-hegységek mentén elzáródtak. A pliocén a Gibraltári-szoros kinyílásával köszöntött be: helyreállt a kapcsolat az Atlanti-óceánnal. Mindez a világméretű esemény a Pannon-medencére is rányomta a bélyegét: éghajlata, földrajzi környezete teljesen más képet öltött, mint a miocén végén.
A Pannon-beltó tehát teljesen feltöltődött, kiszáradt. Különös élővilágának nagy része kiveszett. Csak néhány faj élt tovább: a Melanopsis csiganemzetség néhány faja például folyóvizekben és melegforrásokban túlélte a változásokat. Több kutató egyes ma élő dunai halfajok eredetét is a Pannon-beltóban keresi. A puhatestű fajok néhánya kisebb szlavóniai és szerbiai tavakban élt tovább, de a Pannon-beltóra igazán jellemző, tengeri eredetű Lymnocardium-félék teljesen eltűntek. (Egy részük kivándorolva a mai Dél-Románia területén a Fekete-tenger vidékén fejlődött tovább.)
Az említett kisebb tavaktól eltekintve a Kárpátok övezte terület hegyek és dombok közé ékelt folyóvízi síksággá vált. Ami pedig az éghajlatot illeti, a közeli jégkorszakok lehűlése az első időkben még nem érezhető ugyan, de drámai változások már ekkor is történnek, előrevetítve a nagy katasztrófát. Nagy geológusaink, Lóczy Lajos és Cholnoky Jenő nyomán újabban Schweitzer Ferenc talált bizonyítékokat a klíma többszöri, valószínűleg igen gyors változására. Például az ország több helyéről ismert, fém-oxid máz borította kavicsok, amelyek az észak-afrikai sivatagokat idézik, csakis meleg és igen száraz éghajlaton keletkezhettek. A legszebb mázas kavicspéldányok Mogyoród környékéről származnak. Ezek még részben, vagy egészen a legkésőbbi pannóniai korszak során keletkeztek, feltehetően a messziniai sókatasztrófa távoli hatásaként.
Felső-pannon Melanopsis cylindrica csiga két nézete (Galgamácsa, vasúti bevágás)
A mázas kavicsokat tartalmazó szinteket másfelől erősen oxidált vörösagyag-rétegek borítják, melyek már bizonyítottan a pliocénban rakódtak le. Az azonos jellegű és helyzetű Krím félszigeti agyagok korát radiometrikus mérésekkel 3,3–4,2 millió évesnek találták. Ugyanilyen kort határoztak meg hasonló kínai vörös agyagokra, mágnesrétegtani módszerrel. Ilyen agyagok viszont csak meleg, nedves éghajlaton keletkeznek. A gyors változások valami módon az éghajlat instabilitását jelzik, amely a későbbiekben többszöri eljegesedéshez vezetett. Jellegzetes vörös agyagokat tartalmazó tarka agyagszinteket az Alföldön is számos fúrásban találtak. Először Széles Margit kőolajkutató geológus ismerte fel őket, s „nagyalföldi tarkaagyag”-nak nevezte el. Valószínű, hogy az Érd és Százhalombatta közti magaspart is ilyenből áll. Részben homokrétegek formájában Gödöllő és Dél-Nógrád területén követhető tovább ez a képződmény, mely például az isaszegi csata emlékműve körül is a felszínen van. Gödöllőn emlősmaradványokat is találtak benne, amelyeket Mottl Mária írt le.
Ismeretünk a pliocénról a fent említettek ellenére nagyon hiányos. Míg az előző korokkal tudományos értekezések ezrei foglalkoznak, a pliocénnal nagyon kevés. Ennek oka részben az, hogy a pannóniai korszakra jellemző gyors medencesüllyedés a pliocénra lelassult, sok helyen éppen emelkedésbe fordult át, s ezért viszonylag kevés üledék keletkezett; másrészt kövületek híján (a gödöllői emlőslelet kivételesnek számít) a rétegek korát meglehetősen nehéz behatárolni. Ebből a szempontból nagyon fontos eredmény volt két, a Földtani Intézet által mélyített Körös-menti fúrás vizsgálata. A Körös-medence egyike azoknak a kivételes területeknek, ahol a süllyedés nem állt meg, sőt a mai napig folytatódott. Ezt felismerve Rónai András, a Földtani Intézet geológusa mágneses méréseket végeztetett a fúrásokból kivett magmintákon, s az eredmény igazolta várakozásait: napjainktól egészen 4,2 millió évvel ezelőttig azonosítani lehetett a mélytengeri fúrásokból ismert mágneses fordulókat, így ismertté vált a rétegek kora. A fúrásokban talált vörösagyag-rétegek tehát pontosan behatárolható tanúi a kora pliocén klímaváltozásoknak. A pliocén nedvesebb korszakainak emlősfaunája (lásd az ősmaradványokat bemutató fejezetet) szinte az afrikai szavannák mai gazdagságára emlékeztet, ahol a mégoly drasztikus emberi behatás sem tudta kipusztítani a fajok jelentős részét.
Csigaegyüttes Tihanyból, a Pannon-tó egykori elmocsarasodott öbléből. A legnagyobbikon (Theodoxus faj) még az eredeti színezés is megmaradt
A legtöbb kárpát-medencei bazalt, mint a lemeztektonikai fejezetben olvashattuk, az ekkor működött vulkánok terméke. E legértékesebb útépítő köveink szilárdsága igen nagy, de tájvédelmi okokból korlátozni kell termelésüket, hiszen bazaltvulkánjaink az ország legszebb tája közé tartoznak. Joggal mondhatjuk, hogy – a rajtuk termő borokhoz hasonlóan – nekik sem árt, inkább használ az idő: eredetileg csupán szerény dombok voltak, mára azonban környékük lepusztulása tanúhegyekké, mezává alakította őket (Badacsony, Gulács, Szent-György-hegy stb.). A vulkánosság helyenként nem lávaömléssel, hanem robbanással járt. Az így képződött gyűrűszerű mélyedések, ún. maar-tavak túltáplált (eutróf) vizében alginit, szerves anyagban dús, lemezes kőzet képződött, amit talajjavító s számos más célra ma is fejtenek.
